Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

minden ága előadatik, s célja maga a tudomány. Mikor ez meglesz, elmondhatjuk, hogy már ott állunk, hol az olvasni tanulni akaró gyermek, midőn legelőször kezébe adják áz uj ábécét. Aki azt hiszi, hogy nekünk van már ilyen universitásunk, vagy legalább már munkába vettük, hogy legyen, az nevezze setéteknek kilátásaimat. Kovács Albert. II E L F 0 I. II. Jelek a komaromi ref. egyházmegyéből. Korántsem azért fogtam tollat, hogy legközelebb Komáromban tartott közgyűlésünk határozatait elősoroljam, ezt leghitelesebben a jegyzői kar teheti, — nem is valami régi sebre szándékom rámutatni, orvosságot keresendő, célom nem egyéb, mint egyházmegyénk korunk eszmélyét megértő haladó irányát önérzetes kebellel a prot. közönség előtt felmutatni. Volt idő, midőn egyházmegyénk némi tekintetben aludni látszék, volt idő, midőn nem tarthata igényt az elsők között ülhetni, de legyen hála az égnek! ez a helyzet változni kezd, változni fog, mert változnia kell. Jól esik ezt kimondanunk, rámutatván azon derék férfiakra, kik a korszellemtől lelkesülten, állásukat megértve, hivatásukat felfogva vezetik nálunk az ügymenetet. De ám szóljanak mindenek előtt a tények: Hajdan, a formai merev korban, fiatalabb egyénnek a közügyekben szólani nehéz volt, vagy épen nem is tanácsos. Mi természetesebb, hogy ebből bátortalanság, készülni, képződni nem akarás, közügyek iránti részvétlenség, gyűlés nem látogatása s több ily életet ölő Vámpyrok növék ki jó magokat. Kevés különösen hivatott állott meg mind végig. S most ? Most, midőn az elnöki széken a korszellem képviselője ül, midőn az életidő nem egyedüli tekintély, nem előny, nem hátrány, midőn az ész kezdi őt megillető helyét elfoglalni, bátorság vett eröt a csüggedőkön, s az ifjú nemzedék élénken részt vesz a közügyek tárgyalásánál, nem hogy személyt — mert nincs kit — támadjon, hanem hogy vállvetve, ifjúi tűzzel, lelkesültséggel épiteni segitsen, és a mi fő, tanuljon. — Ezen irány tölti meg gyüléstermeinket, ennek köszönjük, hogy 45 lelkész közül, legközelebbi gyűlésünkön 26 élénk részt vett, ezen szellemnek köszönhetjük, hogy a tárgyak agyon nem hallgattatnak, ennek egyházmegyénk azon nagyhorderejű határozatát, hogy a kerületi gyűlésre képviselökül hivatalnokain kivül ifjabb tagjait is elküldi, felfogván a valódi képviseltetés elvét, mely abban találja korszerű megoldását, hogy abban és az által a nép teljesen képviselve legyen. Másik haladási tényül jelezhetjük a szabad választás elvi kimondását. A gyülekezetek mindegyike szabadon hivhat a rendes lelkészek közül bárkit is s még ezen felül a legidősb segéd lelkészt. A kijeleléshezi szigorú és merev ragaszkodás, bárha törvényen alapszik is, kell hogy időnként mindinkább inkább szabadelvűbb megoldást nyerjen, mi azáltal történik egyelőre, ha a lelkészekre nézve a kijelelés qua Conditió megszűnik s az érdemesült első segéd lelkész is választható lesz, kivált jeles készültségü egyénben. — így fogta fel ezt legközelebb, a kerületi törvény szellemét tekintve a veszprémi egyházmegye is. Meghatóan rajzolja Kossuth Lajos nagy hazánkfia a tanitás, nevelés fontosságát. Kiki ma annyit ér, mennyit tud, egyes úgy mint testület. E szempontból indul ki egyházmegyénk, midőn jeles tanítók után néz, s ha főiskolásokkal sokszor még acad. promotiókra sem nyerhet alkalmas egyéneket, de néha 2, néha 5 — 6 osztályt végzetteket. — ... három éves tanítóságait rendesekké változtatja, és helyesli, üdvözli esperesének azon jelentését, hogy a körösi képezdéhez fordult jeles egyénekért. Üdvözli azon kerületre terjesztendő indítványt, hogy állitassék fel Pápán a képezde mi hamarább, állitassék fel áldozattal, nagyobb szükség levén erre, mint a felekezeti jogiskolára. Lelkészi értekezletünk is van. Alapszabályai korszerűek. Czélja: Az egyház teréről majdnem egészen, elenyészett belmissió felelesztéee, a lelkészeknek érülközés, eszmecsere utján, a korszelemmel, erkölcsi és szellemi tekintetben a tökélyesedés felé haladása, miáltal a nép valláserkölcsi élete, szellemi miveltsége buzgósága is emeltetik. Több mellékcélját elhallgatva, az azt elérő mód az évenkénti egyszeri összejövetel, alkalmi korszerű müvpk értekezések felolvasása, bírálása, az egyházi s iskolai téren alkalmilag felmerülhető mozzanatok feletti eszmecsere. De müvet irni, könyvtár kell. Ez még nálunk ez ideig — fájdalom — nincs. De megteremti ez értekezlet, mert megkell teremteni. Ez e téren oly szükséges, minta levegő az élhetésre. És végre is működik a lelkész, irt, épit, ront, plántál, — föláldozza magát híveiért, mi az, ami családja jövőjére ha néz, nemes futásában megzsibbasztja? Annak halálávali szegény helyzete. Uraim! csak egyházmegyénkben van jelenleg 16 papi özvegy és a 2500 frtnyi összegyűjtött töke nekik mily keveset kamatozhat. Mit tegyünk ? Egyházmegyénk kimondta a tömeges biztosítást. Szerződik az „Anker"-rel. 45 lelkész-kivétel nélkül köteles tag. — Minden lelkész fizet évenként 4 éven keresztül 14 forintot, négy év elteltével haláláig 7 forintot évenként. Ezért halálakor özvegye, vagy kiskorú árvája huz évenként 50 forintot, majd később a korévszámok kedvezőbb alakulásával többet, mi végett 3 évenként ujabb életkori átnézés leend. Örömmel jegyzem meg, hogy egyházmegyénk lelkészei háromosztályra oszolnak, s az évi fizetésben a kevesebb jövedelmüeken segítenek, ugy, hogy a legkisebb jövedelmű lelkész alig fizet többet azon 4 forintnál, mit eddig „Viduale" cím alatt fizetni köteles volt. Valóban itt az evang. testvériesség nyilatkozik. ., Dicséretet érdemel az „Anker" társulat, ki már három ízben szíves volt ügynökét Pestről hozzánk küldeni egyezkedés végett, mig, bizonynyal mondhatom,