Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

ban járó, vagy kepéjét híven befizető egyháztagig mindenkire egyenlően reá illik. 3. „Az enyedi, kolozsvári, m.-vásárhelyi, sz.-udvarhelyi főiskolák, szászvárosi, zilahi és sepsi szentgyörgyi gymnasiumok fő- és algondnokai s rendes tanárai. 4. Az elősoroltakon kivül részt vehetnek az egyházi főtanács egyébiránt is nyilvános gyűléseiben több hitünk sorsosai is, de csak consultativum votummal bírnak." Jegyzője az egyházi főtanácsi titoknok, a ki állandó hivatalára a gyűlés által választatik. *) II. „Az állandó egyházi főtanács (permanens consistorium) mely a teljes egyházi főtanács megbízásából és hatalmával mindazon tárgyakban intézkedik, melyek kisebb fontosságúak, mintsem hogy a teljes egyh. főtanács összehívását igényelnék **) s ezenkívül az egyháznak minden /állás- és közoktatási ügyeit figyelemmel kiséri, ellenőrzi stb. Elnöke a közhivatali rangjára nézve elsőbb főgondnok s tagjai „m indazok, kik az egyházi főtanács teljes gyűlése tagjai közül gyűlésében megjelentek." íme ilyen szervtelen szervezete van azon legfelsőbb egyh. hatóságnak, mely a 328,000-nyi erdélyi reformáltaknak egyházi és tanügyei —• ezen mind vallásilag mind nemzetileg legszentebb ügyei felett jogérvénynyel intézkedik. II. Ha valaki az elmondottakra visszatekintve, fontolóra veszi, mily nagymérvű képtelenség fekszik abban, hogy azon testület, rrlely oly nagy fontosságú ügyekben, mint a vallás, hitágazatok, egyházi fegyelem, tanítási rend- és módszer elhatározólag itél; melynek hatalmában áll az egyház és iskolák vezetőit választani és letenni; ha mondom egy ily nagy fontosságú testület, mind teljes, mind állandó (permanens) üléseire nézve annyira alakitható szerkezetű, hogy valamely egyházvidéknek megjelenése, vagy akárki jó barátainak közbenjárása által akármit a közre kényszeríthet (octroyálhat), minek nemcsak egy példája van ; s mi nem egyszeri eset, hogy mind a teljes, mind a permanens consistorium különböző ülésein más-más tagok jelenvén meg, egymással ellenkező végzéseket hozhatnak és hoznak is, — s végre a hanyag, vagy épen vétkes néhány pártfogója megjelenése által az egyház legfőbb hatóságának büntető veszszejét könnyen kikerülheti: — önként felmerül előtte azon kérdés, — miként történhetett, hogy atyáink, kik századokon át alkotmányos politikai életet éltek, vallásos, nevelési ügyeikre nézve ily képtelenül szervezett, s a képviseleti rendszert, egyöntetűséget teljesen nélkülöző testületet tudtak összeállítani, megtűrni ? *) U. o. 28. lap. "**) Ez elég határozatlan s kívánatos lenne szoros meghatározása annak, mi tartozik a plénum C. elé. Azonban e kérdésre azonnal készen vagyunk a felelettel, — mely ez : A kezdetleges szervezet a világért sem volt ilyen s csak a szabadság és protestantismus szellemét teljesen elfojtó szomorú körülmények eszközlék, hogy Erdély reform, híveinek legfőbb egyházi testülete ezen alaktalan, visszás szerkezetű hatósággá fajúit el. Nem akarunk hosszas történelmi lehozatalokba elegyedni: de miután e vádat kimondok, kénytelenek vagyunk azt néhány teljesen hiteles adattal bizonyítani. Mindjárt első nemzeti fejedelmünk, János Zsigmond alatt; tehát egyszersmind a reformatio első évtizedeiben többször látjuk azon jelenetet, hogy a vallási vitákon, s az egyház ügyei feletti zsinatokon a fejedelem, vagy személyese és tanácsurai (miniszterei) jelen vannak s abban tettleges, néha elhatározó részt vesznek. B á t h o r i Gábor, Bethlen Gábor s a két Rákóczy György; Apafi Mihály alatt szintén gyakori ez eset* Eme későbbi korban a fejedelmi tanácsnak protestáns tanácsosai a zsinat felett is fennhatósági jogot gyakorolnak. A papi status ugyan zsinatain a fejedelmi elnökösködést nem igen szívelte. Igy például látjuk, hogy a radnóthi zsinat 1673-ban I-ső Apafi Mihályt nem mint fejedelmet, hanem mint „kitűnő érdemű patronust" fogadja el. Ez azonban nem gátolta Apaffyt abban, hogy épen ezen synodusnak n,-enyedi tanár, Deézsi Márton, Csernátoni nak stb. mint Coccejanismussal és Cartesianismussal vádoltaknak ítéletét szelídebbre változtassa; részben megsemmisítse, — mint az, ezen radnóti zsinat végzéseiben s az arra, 1680-ban 22-ik februárban Fogarasban költ fejedelmi tanács végzései eredeti szövegéből látható. Minthogy épen ezen végzés a papság és világi felsőbbség közötti viszonyt, ugyszinte a vallásügyekben összehívott fejedelmi tanács (Consilium) jogkörét és szerkezetét is felvilágosítja: jónak látjuk azt az eredeti szövegből ideigtatni: „A püspök uram és ő kegyelmével egybegyülekezett orthodoxus renden lévő praedicatori rendek, amint discussio alá vették a Deézsi Márton és Pataki István uramék felől való punctumokat a mi kegyelmes Urunk ö nagysága, melette mostan itt jelenlévő tanácsurak és több orthodoxus főrendekkel együtt, megtekintette és Istenes igaz deliberatióknak agnoscalja; nem akarván in doctrinalibus csak illetni is az dolgot. Vagyon csak hátra, az kérdésben forgó személyek, miképen zaboláztassanak meg, hogy olyan scandalumokat ennekutánna ne szerezzenek, kik közül, hogy valamelyik tisztiből ammovealtassék; avagy reversális vétellel obligáltassék: ezt ami kegyelmes urunk nem javaihatja, mert az ellenkező felek nagy alkalmatosságot kapnának