Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

nincs?" mert a baj oka legtöbb esetben nem a lelkész működésében, hanem magának a gyülekezetnek kórállapotában fekszik, s ekkor azt a lelkész elmozdítása tényével meg nem orvosoljuk, sőt nagyobbítjuk; ha pedig nem volt hatása előbbi működése alatt sem : miért nem előbb ütött ki a viszály, s mért épen uj helyén, hol valamivel jobblét előnye mellett jobb hatást gyakorolhatna, mint a koldusszegénység polypkarjai közt ? Nem kerülheti ki figyelmünket, azon észrevétel itt; hogy a „hatás hiányának" érve, valamely lelkésznek állomásaróli elmozdítására nézve a törvény előtt mindenkor a kétségek országából előrántott nagyon korhadt emeltyű. De van itt egy más positió, melyről valamelyik lelkésznek állomásáról kimozditására sikeresebb ostromot indíthatni. Tapasztalattól igazolt s erkölcsi alapon álló tény az, miszerint minél nagyobb tömeget képez a nép, nagy ok nélkül annál nehezebben és ritkábban mozdul magától, ha nem mozdíttatik, s hogy az történjék, kültényezők befolyásától kell lökést kapnia. Hol nincs szabályosan rendszeresítve és szervezve a társulat, s morálisirányú társulatban, minő az egyház, ha a haladás feltételei közt a tét és ellentét elvei érvényesítésére hiányzik a. kellő pártfegyelem : semmisem könyebb, mint holmi Nepotistikus tendentiától támogatott cliqueszerü titkos működés mesterségének tért foglalni a célból, hogy keze ügyébe ejtse a műveltségnek még alacsony fokán alló, s magát tájékozni nem tudó néptömeget. E titkos clique előtt, céljai kivitelében nem szent a nép hitélete s vallásos kegyelete sem, mely a játékba mindannyiszor bele szokott veszni; sőt megesik, mikép müveit és más téren kombinálni tudó becsületes jellemű egyéniség is önkénytelen eszközül engedi magát a játékba sodortatni, mihelyt a játszók titkos célzatait nem eléggé vigyázó szemei elől a sűrű fátyol eltakarta. S ha egyszer a háló kivettetett, nem áll-e készen egész halmaza a különféle vádpontoknak, megfogására a célbavettnek ? Hogy nem köt fehér nyakravalót, hogy hogy eszik, iszik, társolog, mulat, mégis mindig leckéz dorgál és pirongat, s több ilyesből elég ok akad arra, hogy fejére dörögjék a „feszítsd meg-et" Konkrét ember, ki ha pap is, a farizeusi álarcot helyettesítő lényegtelen külssőségek avult formái alól kivetkőzve, a való életet több oldaláról tanulta ismerni, és igy több oldalról is forgatja magát a társadalmi téren, mint a mennyire azt a ..falu nyelével" jelzett négy szűk fal megengedi; konkrét ember, légyen bár pap, de protestáns, ki a hit, remény és szeretet szárnyain az önbizalom és tapasztalatszülte meggyőződés biztos horgonyával a mindennapi közélet háborgós tengerére is ki mer ereszkedni; s ha mig sok más társai akár megpenészesedett kényelemkedvelésböl akár más megnem-állható okból, mikor előlépni kellene, félrevonulnak, ő a mozgalmas politikai téren is oda veti meggyőződésének súlyát a polgári pártküzdelem mérlegébe, tanuságaul annak, hogy prot. papnak a nemzeti közszabadságért való küzdelem bajnoki közt is meg kell állania a maga helyét; miként megállták azt őseink : ily konkrét ember, ha prot. pap is, ki nem kerülheti ugyan a közös zsurlodást, de ebből nem szabad következnie, hogy épen egyházi téren kelljen a nép kívánatára áldozatul esnie. Hogy mit eredményezne szomorú következményeiben az ily eljárás, ha állandóul gyakorlatba vétetnék, nem szükség mutogatni. De a clique ezzel nem törődik; neki legfőbb elve: „flectere si nequeo superos, acheronta movebo." S ha a mondottakhoz aztán még a szegénység s fénytelen egyszerűség is járul, mint a boldogultnál, ki adóssággal terheltten költözködvén uj állomására, itt a „fényes" egyházban is marhái elraboltatása, gyermekeinek költséges neveltetése s egyéb balszerencse miatt inkább szegényedett mint gyarapodott: ki és mi nyújt biztosítékot arra nézve, hogy kikerülhesse a megtámadtatást az oly szegény prot. pap, kitől már még félnie sem kell a megtámadónak ? Pedig nem a becsületes szegényt kellene-e inkább pártfogolni V azt, ki sok küzdés és szenvedés, izzadás és fázás közt kivívott pályán nem lát egyéb jutalmat maga előtt üldöztetésnél! S gyakran mi más okért, mint csupán azért, hogy ráfoghassák: „elmaradt, nem tökéletesiti magát, nincs hatása !" De ki nem tudná, minő nehéz, sőt legtöbb esetben, ha a csupán szűk jövedelmére támaszkodó, s magát minden mellébjövededelem és segély nélkül egyedül abból fentartó szegény pap elcsaládosodott, szinte lehetetlen is a legjobb s legkitűnőbb szellemi tehetség birtokában is neki az anyagi nélkülözések bilincsei alól annyira felvergödni, hogy magasztos hivatása igényeihez képest a szellemi haladás követelményeivel párhuzamos lépést tartson, anélkül, hogy akár a fösvénység vétkébe essék, akár adósságba verje magát. Egy 5—600 frtnyi évi jövedelem, megszámithatlan különféle apró részletekben s az év 365 napján csipcsuppal és perpatvarral behajtva, és egy 10 — 12 tagbó álló papi család. Nem ugy viszonylanak egymáshoz, hogy a mindennapi élet szükségein túl a folytonos művelődés s öntökélyesülés eszközei is kikerüljenek. Es az emberek a jólét öléből ujjal mutatnak a szegény emberre , ki csak ezt mondhatja: „bocsáss meg nekik Uram ! mert nem tudják, mit cselekesznek !" r Es ezen és ezekhez hasonló okok s tényezőknek kellett összemüködni a boldogultnak államásáról célozott elmozdítására. Az e. kerület háromszor utasította el a hozzá felülvizsgálat alá terjesztett pört, s végre is nem tehetett egyebet, mint kimondani a kényszer-csere utján változásra vonatkozó Ítéletét. A váratlan halál megelőzte a kellemetlen katastrophát, s megmenté az e. megyét egy nehéz és szomorú kötelesség terhétől, a végrehajtástól. A temetési ünnepély iránti részvétben a vidékről is megjelent minden osztályú, rangú és vallású tisztelgők osztoztak. A koporsó felett szabási lelkész, Horváth József ur tartott érzékeny élőbeszéddel összekötött, szép imát. — A minden szöge-zugában zsúfolásig megtelt templomban, akkor még böhönyei s jelenben már kálmáncsai lelkész, Halka István rajzolta meghatóan Ján. *