Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

közjólétet öregbíteni; de épen itt a bökkenő, hogy mi­nél míveletlenebb valaki, annál kevésbé érzi a míveltség szükséges voltát, s minthogy ignoti nulla cupido, nem is áhitja. Igaz, hogy a szabad államinstitutiok a míveltség iránti érdekeltség ébresztését hathatósan előmozdítják;mert azon mértékben, amint a nép maga jogai tudatára ébred, mind jobban fejlik közepette a vágy szabadságát tettleg érvé­nyesíthetni, ami pedig bizonyos fokú értelmi fejlettség nél­kül el nem érhető. Azonban tapasztalatból tudjuk, hogy a szabadság a míveletlen tömeg kezében mennyire kétélű fegyver, mely társadalmi áldássá csak akkor válik, ha van ki eszméltesse hivatásszerű rendeltetésére, mely őt a társas élet különböző köreiben megilleti. Ez eszméltetést a nevelés és közoktatásügy terén eszközölni volna már a báró Eötvös József által indítvá­nyozott népnevelési egyletek feladata, mely fel­adat elutasithatlan volta egy magára az olynemü egyle­tek megalakítását nemcsak üdvöseknek, de mindenek­felett szükségeseknek tünteti fel. Figyelemre méltó, amit szerző a népnevelési egy­letek ellen intézett megtámadásokra nézve mond. „Ha a megtámadók — igy nyilatkozik — azt mondják vala, hogy ezen eszme nem képes a nevelés ügyét ugy előmoz­dítani, amint minden igaz hazafi kívánja, vagy hogy az szabadságellenes, akkor táraadásuk figyelemre méltó lett volna. De a megtámadás csak azért történt, mert a java­solt egyletek a valódi testvériség, az érdekközösség eszméjére vannak alapítva, mert közös érdeknek tüntetik föl az iskolát, s azért minden kivétel nélkül mindenki hozzájárulását hívják föl e közös érdek előmozdítására. Szóval felekezetiességi érdek sugalta a támadásokat. Valóban a tervező, a kormányférfiu itt végtelenül szaba­dabb elvű, mint megtámadói, kik nevelési monopo­liumaikat nem szeretik kezeikkői kibocsátani. Az érdekközösség és a monopolium állnak itt egymással szemközt." Az ötödik szakasz a „leányiskolákról" szól. Bámu­latos, mily következetes egyhangúsággal lett e minde­nekfelett fontos ügy maiglan elhanyagolva és mily kevés gond lett arra különösen a törvényhozás részéről for­dítva. Még 1848-ban is, mikor az embereknek idejük jutott hamarjában századokig elmulasztva volt annyi mindenféle jó dologra gondolni, — a leányok nevelése- és tanításáról intézkedni még akkor sem jutott senkinek eszébe, ugy hogy részünkről, mi most látjuk először e tárgyat az országos iskolarendezés kérdésében felmerülni, holott, amint szerző igen helyesen megjegyzi, „a nő sem hozza magával a világra azon képességet, melylyel ren­deltetését méltóan betöltheti. Ennélfogva a nőnek is ne­veltetnie, taníttatnia kell, és pedig neveltetnie és tanít­tatnia sajátszerű hivatásának megfelelőleg. Es miután a nö erkölcse és értelmisége a társadalomra szinte lényeges befolyást gyakorol, kell, hogy a tankötelezettség, vala­mint a hivatásoknak megfelelő elméleti és gyakorlati ok­tatásmód a leányoknál is érvényre emeltessék." Szerző világos, az ész és érzülethez egyiránt szóló érveléssel iparkodik kimutatni, mily nagy fontosságú a nőnevelés a nemzeti fejlődés folyamában, mihez mi még usak egyet csatolunk. Annyi mindenfélét okoskodtak és próbáltak az em­berek, hogy az irásolvasást mentül közönségesebbé te­gyék és nem jutott senkinek eszébe, hogy csak az anyá­kat kellene az emberi miveléshez e szükséges mesterségre megtanítani és biziosok lehetnénk, hogy a jövő nemzedék mind fog irni-olvasni tudni. — A leendő anyákat tanitani, annyi mint minden család kebelében egy-egy iskolát nyitni. Vajha minél többen vennék gondolóra a dolgokat, melyeket szerző e könyvben annyi szeretettel és szaka­vatottsággal tárgyalt, hogy megszállna mindnyájunkat a meggyőződés, miszerint nemcsak a földet, hanem a min­denkinál letett szellemi és testi erőket is rendelt e Isten az embereknek megélhetése alapjául. Faxit Deus ! Ballagi Mór. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Sanfedisták. Mint a külföldi lapok irják, Ausz­triában az ultramontan főurak titkos szövetséget kötöt­tek egymással. E titkos szövetség célja, a katholicisrnust, különösen pedig a római hierarchiát védelmezni és ural­mát ismét érvényre emelni. E szövetség feje a bécsi bibor­nok érsek volna. Egyik stájerországi redemtorista zárdá­ban vagyon e szövetség minden szála concentrálva, innen tartatik fen az egyenes közlekedés Rómával. Önkéntes adományokon kivül naponkint minden szövetségtag egy krajcárt tartozik adni. Az eddig begyült összeget egy kanonok, aki meg is van nevezve, vitte el Rómába. Min­den szövetségi tag hord kebelén ismertetőjelet, egy kraj­cár alakú és nagyságú érmet, melynek előrészén a szeplőt­len fogantatás képe, hátul pedig egy kereszt látható. Minden tartományban külön szövettségi jelszó dívik, még a csehekét nem adták ki. A német sanfedisták „treu" szóval üdvözlik egymást. E szövettség titkos célja, ha máskép nem még erőhatalommal is elfojtani a szabad­szellemü mozgalmat; egyébiránt, külföldi lapok megjegy­zése szerint, Austriában a sanfedisták nem igen lehetnek veszélyesek, miután itt nincs reactionarios néptömeg, melyet, mint annak idejében Nápolyban, a kedvező pil­lanatban a szabadelvűek és demokraták agyonverésére felizgatni lehetne. Pár héttel ezelőtt nálunk is alakult egy vallásos társulat titkon és jótékonysági célból, nem tudjuk, hogy ez nem a lajthántulinak testvérkéje-e ? Lengyelország russificálása mindég na­gyobb mérvben halad előre. Most már a varsói gymna­siumi tanulókra is ráparancsoltak, hogy egymás között csak oroszul beszéljenek, sőt a főigazgatóknak hivatal­vesztés büntetése alatt meg van tiltva, az iskolában lengyel nyelven beszélni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom