Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-05 / 14. szám
ország soha sem ismerte el, szónok azt a megjegyzést teszi, hogy a Reichsratnak semmi köze nincs ahhoz, hogy e tekintetben mi történik Magyarországon. Ezután megtámadja szónok a többséget, mely ő szerinte gonosz helyzetbe hozza a minisztériumot, megtámadja a minisztériumot, mely az ó' állítása szerint perfíddé teszi az osztrák diplomatiát, „melypedig Metternich herceg napjai, 1815 óta mindig az igazság, a jog egyenes utján haladt (általános nevetés a hallgatóság között.). Szónok beszédének eddig idézett részein még csak nevetnünk kell; de ami itt következik az már elfojtja bennünk a nevetést s komoly aggodalomra ad okot. Bloome gróf ugyanis a többi között igy szól: „Uraim többet mondok. Ha a concordatum 1855 helyett tegnap, és nem 12 évvel ezelőtt, köttetett volna meg, akkor ma minden alkotmányos elv szerint kötelesek volnánk alkotmányunkat, törvényeinket ezen szerződéshez alkalmaztatva módosítani. A szerződések kötése a koronát illeti; a megkötött szerződések megkötik a nemzet becsületét. Ha a nemzet képviselete azt találja, hogy a kormány a szerződés által károsította, azon esetben a minisztérium és a korona tanácsosai felelősségre vonathatnak, de a szerződés azért érvényes, tehát életbe is kell lépnie4 4 Mi minden nem történnék a mi, husz éves betegségből felüdülni kezdő alkotmányunkkal, ha ily Bloomeféle urak jutnának kormányra, akik egyrészről nagy hajlamot mutatnak concordatumok megkötésére, másrészről azon meggyőződést vallják, hogy az alkotmányt és a szentesitett törvényeket is a concordatum szerint kell módosítani. Érne is ezek ellenében valamit az utólagos felelősségre vonás, hiszen ez csak dicsőségöket mozdítaná elő, miután Rómában, mint az egyedül üdvözitő egyházért szenvedőket, még szentekké tennék őket, mint Arbues Pétert. Azt hiszem elég leszen ennyi a bloomiadokból; még csak azt akarom az előttem fekvő beszédből felemlíteni, hogy ez az absolutisticoultramontán gróf, ez a concordatum hős „a szabadság nevében tiltakozik a szolgaiság ellen, a haladás nevében azon reactio ellen, mely az 1848 előtti időkbe vezet. (Jegyezze meg jól a t. olvasó, hogy az 1848 előtti időben, amelybe vezető reactio ellen Bloome ur a haladás nevében tiltakozik, Metternich kormányzott, akinek politikájáról fenebb ugyan ő azt állította, hogy mindig a jog és igazság egyenes utján haladt.4 4 ) Ezután még Rauscher ésMensdorf beszéltek, mindaketten a minoritás javaslata mellett, mire az ülésnek délután 4 óra tájban vége szakadt. A mart. 20-án tartott ülésben a beadott törvényjavaslat fölötti vita folytattatott. Először Hartig gróf emelt szót, a bizottmányi többség véleménye mellett nyilatkozván ; különös súlyt fektetett arra, hogy a concordatum eltörlését a nép minden rétege óhajtja. Hartig után Arn dts, ultramontán egyetemi tanár kelt föl, és a kisebbség véleménye mellett nyilatkozott. Fanatikus beszédében ugy rohant meg minden szabadelvű előhaladást, mint egy inquisitor; épen azért a karzat folytonosan kacagott, a komolyabb érzelmű felsőházi tagok pedig kénytelenek voltak kivonulni e dühös beszéd tartama alatt. Gablenz altábornagy a többség véleménye mellett nagy mérséklettel nyilatkozott, amin legkevesbé sem csudálkozhatunk, miután őt mint protestánst, a concordatumügy nem igen érdekelheti. Beszédében különösen kiemelte, hogy a többség véleményének elfogadása által a kormány alkudozásai és intézkedései nagy nyomatékot nyernek. „Midőn nagy Frigyes, igy szólt Gablenz, Franciaországba küldött követének instructiókat adott, ezt mondá neki: Ha összejő ön az angol követtel, sohase feledje el, hogy én az ön háta mögött százezer szuronynyal állok. Ha mi egy emberként sorakozunk a kormány körül, akkor az alkudozások több kilátással fognak birni, és a biztos siker gyorsan lesz elérhető4 4 Schwarzenberg herceg bibornok, prágai érsek a kisebbség véleménye és illetőleg a concordatum mellett szólt. Beszédét a ház folytonos nevetése között mondotta el. Miután Kraus báró a concordatum felfüggesztése mellett, Salm herceg pedig a felfüggesztés ellen nyilatkozott, Auersperg Antal gróf kelt föl és igy szólott: „1848. óta, véleményem szerint, mi elvileg alkotmányos államban élünk; az akkori parlamentaris élet csak megzavartatott az ismeretes 1851 —1861-ik évtized által. Ezen időszak zárkövét Solferinonak nevezik, s 1861 jan. l-jével a parlamentaris élet Ausztriában újra
