Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-05 / 14. szám

Tizenegyedik évfolyam-14. Pest, apr. 5. 1868. PROTESTÁNS EGYHÁZI Sül SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kik negyedévre fizettek elő, előfizetésük megújítására ké­retnek fel. Szerk. Húsz év után. 1848-ik év martius 15-én a pozsonyi or­szággyűlésből 13 felső és 59 alsóházi tagból álló bizottság küldetett fel Bécsbe, hogy a magyar nemzet képviseletének a független magyar mi­nisztérium kineveztetését kérelmező alázatos fel­iratát a trón elébe terjessze. Bécs ekkor örömmámorban úszott. A mart. 13-ikai forradalom s a kormány három napi té­továja után a császár e napon igérte meg, hogy az örökös tartományoknak is alkotmányt fog adni. A jó bécsiek tehát az alkotmány remény­lett birtokának épen legelső örömünnepét ülték, midőn a magyar küldöttséget vivő hajók a Duna partján kikötöttek. A túlboldog nép örömriadal­lal üdvözölte a velők egy célra törekvő magya­rokat, kiknek különben is azon elismeréssel tar­tozott, hogy alkotmányos szabadságát előbb sür­gették, mintsem azt maga nyilvánosan csak em­líteni is merte volna. István főherceg, nádor kocsiját, melyből a lovak kifogattak, magok a polgárok húzták be a császári lakba; s a többi küldöttek is százezernyi ember lelkesült éljen­kiáltásai között vonultak szállásaikra. Ez történt Bécsben 1848-ik év mart. 15-én; s hogy mi történt ugyan ezen napon Magyaror­szágban, azt tudjuk. Ily napot is keveset mutat­hat fel a történelem; mert eddig csaknem min­dig ugy volt, hogy midőn Bécs örült, Magyaror­szágnak elég oka volt a gyászra és siralomra. Most, husz év után, ugyanazon hónak csak­nem ugyanazon napján épen ily, Magyarország által is üdvözölt lelkesültség villanyozta fel Bécs derék lakosságát. Mint husz év előtt a Metter­nich-féle korhadt kormányrendszert ledöntő po­litikai, ugy most a concordatumon hatalmas rést ütő társadalmi vívmány volt a túláradó lelkese­dés forrása; amily megtisztelésben részesité ak­kor a bécsi polgárság a főherceg nádort, ugyan azt akarta most tanusitni a lajthántúli derék miniszterek iránt; amily örömriadallal fogadta 48-ban a magyar küldötteket, oly határtalan lel­kesedésből fakadt „hoch!" kiáltásokkal kisérte utcáról-utcára a bécsi felsőház szabadelvű tag­jait ; s valamint ezelőtt husz évvel ama fölséges jelenetben, midőn a két szomszéd nemzet test­véri szeretetben s kölcsönös gyözelemohajtásban egyesült, világos tanúsága feküdt annak, hogy azon természetellenes viszony, mely egyik nép­nek a másik irányában való alárendeltetésén ala­pult, nem magának a bécsi népnek, hanem csak az önkényes hatalom kezelőinek vágyaiban s ér­dekeiben gyökerezett: ugy most a világ egyik leghierarchicusabb elvek szerint nevelt és kor­mányzott népének egeket verdeső lelkesedéséből megcáfolhatlan bizonyságot merithetni arra, hogy az ultramontanismus láncait még a legkatholiku­sabb népek is örömmel rázzák le nyakokról, s hogy azon középkori sötét rendszer, melyet az ult­ramontanismus, mint mondja kétszáz millió katholi­kus érdekében, még ma is fentartani óhajt, épen nem tartozik a műveltségben csak kevéssé is előhaladott katholikusok vágyai közé, hanem csak az önző hierarchiának szolgál talapul a lönböző felekezetű polgárok békéjének fölza 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom