Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-05 / 14. szám

Tizenegyedik évfolyam-14. Pest, apr. 5. 1868. PROTESTÁNS EGYHÁZI Sül SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kik negyedévre fizettek elő, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Szerk. Húsz év után. 1848-ik év martius 15-én a pozsonyi országgyűlésből 13 felső és 59 alsóházi tagból álló bizottság küldetett fel Bécsbe, hogy a magyar nemzet képviseletének a független magyar minisztérium kineveztetését kérelmező alázatos feliratát a trón elébe terjessze. Bécs ekkor örömmámorban úszott. A mart. 13-ikai forradalom s a kormány három napi tétovája után a császár e napon igérte meg, hogy az örökös tartományoknak is alkotmányt fog adni. A jó bécsiek tehát az alkotmány reménylett birtokának épen legelső örömünnepét ülték, midőn a magyar küldöttséget vivő hajók a Duna partján kikötöttek. A túlboldog nép örömriadallal üdvözölte a velők egy célra törekvő magyarokat, kiknek különben is azon elismeréssel tartozott, hogy alkotmányos szabadságát előbb sürgették, mintsem azt maga nyilvánosan csak említeni is merte volna. István főherceg, nádor kocsiját, melyből a lovak kifogattak, magok a polgárok húzták be a császári lakba; s a többi küldöttek is százezernyi ember lelkesült éljenkiáltásai között vonultak szállásaikra. Ez történt Bécsben 1848-ik év mart. 15-én; s hogy mi történt ugyan ezen napon Magyarországban, azt tudjuk. Ily napot is keveset mutathat fel a történelem; mert eddig csaknem mindig ugy volt, hogy midőn Bécs örült, Magyarországnak elég oka volt a gyászra és siralomra. Most, husz év után, ugyanazon hónak csaknem ugyanazon napján épen ily, Magyarország által is üdvözölt lelkesültség villanyozta fel Bécs derék lakosságát. Mint husz év előtt a Metternich-féle korhadt kormányrendszert ledöntő politikai, ugy most a concordatumon hatalmas rést ütő társadalmi vívmány volt a túláradó lelkesedés forrása; amily megtisztelésben részesité akkor a bécsi polgárság a főherceg nádort, ugyan azt akarta most tanusitni a lajthántúli derék miniszterek iránt; amily örömriadallal fogadta 48-ban a magyar küldötteket, oly határtalan lelkesedésből fakadt „hoch!" kiáltásokkal kisérte utcáról-utcára a bécsi felsőház szabadelvű tagjait ; s valamint ezelőtt husz évvel ama fölséges jelenetben, midőn a két szomszéd nemzet testvéri szeretetben s kölcsönös gyözelemohajtásban egyesült, világos tanúsága feküdt annak, hogy azon természetellenes viszony, mely egyik népnek a másik irányában való alárendeltetésén alapult, nem magának a bécsi népnek, hanem csak az önkényes hatalom kezelőinek vágyaiban s érdekeiben gyökerezett: ugy most a világ egyik leghierarchicusabb elvek szerint nevelt és kormányzott népének egeket verdeső lelkesedéséből megcáfolhatlan bizonyságot merithetni arra, hogy az ultramontanismus láncait még a legkatholikusabb népek is örömmel rázzák le nyakokról, s hogy azon középkori sötét rendszer, melyet az ultramontanismus, mint mondja kétszáz millió katholikus érdekében, még ma is fentartani óhajt, épen nem tartozik a műveltségben csak kevéssé is előhaladott katholikusok vágyai közé, hanem csak az önző hierarchiának szolgál talapul a lönböző felekezetű polgárok békéjének fölza 27