Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

okosabb korszakában egy pap, ki parancsol, szintoly visszataszító, mint a nő, mikor hatalmaskodik. A pápa világi hatalma fölött az emberiség kimondta Ítéletét; mikor fog az Ítélet végrehajtatni? ez már csak idő kérdése. Ballagi Mór. A n.-gyori evangeliomilag reformált egyház küzdelmei, s aranykora. *) A nyomor részvétet s a fajdalom szánalmat kelt. Tárt karokkal fogadták a lecsigázott gályarabokat Schweic és Szászország; protestáns fejedelmek emelték föl szavukat Leopold előtt üldözött hitfeleik mellett; — sőt honunkban is hangosan követelte a közvélemény megszüntetését a véres jeleneteknek, s vissza óhajtá a száműzött béke áldásait. Ily szerencsés előjelek után ült össze 1681-ben a soproni országgyűlés. A fejedelem, Eszterházy Pál, az uj nádor, s mindkét tábla a jog s testvériség szempontjából ohajtották a vallásügyet a protestáns félnek kedvezően dönteni el; de a clerus inkább ohajtotta vérben s lángban látni a hazát, mint Magyarhon területén a catholicismus mellett más vallást eltűrni. A kedélyek ily hullámzó s izgatott állapotában szerkezteitek a protestestansok vallásgyakorlatát biztosító törvénycikkek, melyek üdvesek, ha tartalmukból e záradék: épen hagyatván a földesurak joga, kimarad, üdvtelenek igy, mert a jogbitorlásra s törvényszegésre általuk tág mező nyittatott. Még is, alig hogy a soproni XXV. s XXVI. törvénycikkek alkottattak: reformált egyházunk azonnal kísérletet tön tizenegy éven keresztül zár alatt állt belvárosi temploma-, iskolái- s egyházépületeink vallásos célokra leendő használata iránt; s már 1682-ki augusztus 4-kén Mocsai István lelkész hivatalát az ős templom falai közt ünnepélyesen megkezdette. Fájt ez a clerusnak, s a fenebbi országgyűlésen szenvedett vereséget alkalmilag megtorlandó, Telekesi Is tván egri püspök közbenjárása folytán kinyerte a kormánynál, hogy egyházunk .a belvárosból kiszorittatván, az újváros területén élvezendő vallásgyakorlatra utasittatot. A folytonos üldözés miatt számban mogfogyott, de lélekben soha el nem csüggedt őseink nyugodtan tűrték e csapást is, s megállva még egyszer könnyes szemekkel *) E cikk mutatványul szolgál t. Liszkay József n.-györi ref. lelkész urnák egy még ki nem adott müvéből, mely a győri ref. egyház történetét tárgyalja. Üdvözöljük derék szerzőt a történetirodalom terén ; óhajtjuk, hogy müve mentül hamarabb az olvasóközönség kezei között legyen, s lehető legnagyobb pártolásnak örvendjen. Vajha minden, történeti nevezetességű, nagyobb ekklézsiáink lelkészei utánoznák Liszkay ur példáját, s megirnák azon egyházközség történetét, melyben hivataloskodnak. Az itt közlött, jeles mutatványból is fényesen kitűnik, mennyi haszonnal volna ez, egyetemes magyar ref. egyháztörténetünk megírására. „ SzerJc. szent sionuk pitvarában, mint egykor a megváltó Jerusalem felett, nyomorban megedzett lélekkel fogadták fel, hogy a csaknem másfél százados vallásgyakorlat folytatásául e végvidéki s azért a nyelvre s nemzetiségre nézve oly jelentékeny városban ismét templomot építenek, melyben Istenöket lélek- s igazságban imádhassák. A fogadást tett követé, s a mostani helyiség tőszomszédságában drága pénzen vásárolt téren templomot s iskolát rögtönzött csüggedést nem ismerő vallásbuzgalmuk. Megzendült hát templomukban újra a vallásos ének, s buzgó ima szárnyain Istenéhez emelkedett a hitéhez annyi szükséget s kegyeletét tanúsított nép-, felsőbb s alsóbb iskoláiban kettős szorgalommal kezeltetett a nevelés szent ügye, s a vallásos élet fejlesztésére üdvös intézkedések tetettek. De nem tudták felejteni szellemi s anyagi veszteségöket, s az 1687-ki pozsonyi országgyűlésre menesztett követeiknek utasításul adák, hogy azok, csatlakozva a protestáns rendekhez, kérvényezzék a törvény ellenére erőszakosan elfoglalt és világi célokra használt belvárosi templomuk s vallásszabadságuk helyreállítását. S mit nyertek követeink, mit az egyetemes protestáns egyház ? A soproni valláscikkek megerősítését a XXI-ik törvénycikkben, és pedig e kárhozatos befejezéssel : jóllehet a protestánsok az 1681-ki országgyűlésen alkotott XXV, s XXVI. törvénycikkeknek ellenmondván, vallásszabadságukról tettleg s önként lemondottak: mindazáltala közbéke s egyesség tekintetéből királyi kegy s jóakaratból a nevezett cikkek még most megerősíttetnek. Vigasz- s remény nélkül hagyák el hát a protestáns egyház képviselői ez alkalommal Pozsooyt, mert vallásszabadságuk elveszvén a törvényes jogalapon, egyéni kegy- s jóakarattól tetetett az függővé, s igy a percenként változó szeszély vészes kitöréseitől remeghettek, mig elébb a töivény betűiben találták fel egyházi létök biztositékát. Igaz, jótékonyan hatott kedélyökre a Vl-ik törvénycikk, melyben a Karaffa elnöklete alatt dühöngött, s puszta gyanúból annyi ártatlan protestáns honfira halált szavazott eperjesi vérbíróság megsemmittetett, — de annál leverőbben hatott ama tény, hogy a XX. törvénycikkben bevettnek s megállapítottnak nyilváníttatott a Jezuiták társulata, melyet Kolonics már a soproni országgyűlés alkalmával a Szentgyörgy templomban tartott egyházi beszédében oly melegen, s a r. katholikus rendeket sértőleg ajánlott, — valamint az is, hogy a XXIII. törvénycikk szerint tót horvát és dalmát társországokban csupán a római katholikusoknak engedtetett polgári és vallásjog. Izgatottság s elégületlenség dult hát mindenfelé hazánkban. Budavár falairól eltűnvén a félhold, a török hatalom honunkban vonaglani kezdett. Erdély letette a hódolati esküt. — Tököli hadseregei szinte szűkebb köre szoríttattak. A kormány e politikai vívmányokra büszke, a trónt családi birtoknak s a nemzetet meghoditottnak tekintvén, még inkább szította az elégületlenséget. Török sereg csatázott az alvidéken, s az ellene indított katonaság a nemzet akarata ellen gyűjtetett össze ; a sereg Eugen vezérlete alatt Zentánál gyözött, s a kar-