Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-29 / 13. szám

resnünk, legyenek bár ezek koruk legelső tudósai is (már t. i. feltéve, hogy ily teljes függetlenség a nemzet míveltsége és iskolai míveltség között lehetséges volna); meg vagyok győződve, hogy csak akkor lehet igazán szó a tudomány haladásáról, virágzásáról, ha ez egyszer emancipálta magát az egyetemektől 5 — hogy ne csak az orvos- tanár foglalkozzék az orvostan tudományos mívelésével, mig a gyakorló orvos csak recepteket ir, ne csak a jogtanár ismerje kötelességének a jogi elvek tisztázását, mig az ügyvéd csak a perelésre, a biró csak az Ítélésre gondol; ne csak a theologia tanárát érdekeljék a theologiai mozgalmak, mig a pap megelégszik deákkori prédikációi mondogatásával; csakhogy ez emancipálás kivitelére működni — ugyhiszem — az egyetemek vannak leginkább hivatva. — Találunk Hollandban e korszakból, az egyetemi tanárokon kivül is nem kevésbé tudós s fáradhatlan buzgalmu theologusokat, kiknek művei bátran versenyezhetnek az egyetemi tanárokéval, s mégis vagy nyom nélkül maradtak — mennyiben dogmatikaiak voltak, vagy csak ujabban kezdtek figyelem tárgyai lenni, mennyiben exegetikumok. Különösen kiemelendők : Van Vloten, Bosveld, Borger. *) Foglalja össze már most az olvasó e rövid, szakgaiott adatokat, egészítse ki képzetében a hiányzó vonásokat, próbálja meg kiszínezni, s feleleveniteni az egész képet, s ítélje meg azután, ha jogosan nevezhettem-e e korszakot a dogmatikai határozatlanság korszakának s irányát kiválóan bibliainak? 4 — 5 egyetemen kivétel nélkül a tanárok elégedetlenek a confessiókkal, de óvakodnak összeütközésbe jőni velők, ép ezért ignorálják, lehetőleg igyekeznek transigálni, erre pedig különösen alkalmas, mindenben csak a biblia előterjesztéseire szorit*) Van Vloten. (1740—1809.). Működése még e korszak elejére esik. Nemcsak első, hanem korában egyedüli is, ki a ker. vallás bölcseimi felfogására gondolt, még pedig egy magyar theol. canditatus befolyása alatt. „Egy kitűnő nyelv és bölcseimi ismerettel biró Generzey nevű magyar tanuló, Leibnitz rendszerének buzgó apostola, mulatott azon időben Utrechtben, s Van Vlotennek tanárai tiltakozása dacára Mentora lett. Ennek példájára Van Vloten papságba lépésekor csak fontos módosításokkal irá alá az egyházi tanrendszert (1. Sepp). Nemcsak papi állomásáról, de a ref. egyházból is kénytelen volt nemsokára kilépni. Nemcsak életét, de jelentékeny vagyonát is theologiai eszmeinek ezentelé. Terjedelmes müveit saját költségén nyomatá ki, s többnyire ingyen osztogatá. ,,A biblia leforditva, körülírva s jegyzetekkel felvilágosítva" 1779—96 XII. kötet. Érdekes mint forditja bele a bibliába saját dogmatikáját! Becsesb ,,A biblia theologiája" 2 k. (p. — a ker. vallás kijelentett voltát a tan fenségében látja; az atya és fiu egysége nem a lényeg, hanem az érzület egységében állott ; a kiengesztelö'dés Krisztus által nem eszközöltetett, — csak benne lett. nyilvánvalóvá ; a logost, isteni tolmácsnak forditja, — az énekek énekét „szerelmi daloknak" stb. Bosveld dordrechti pap. Exegetikai müvei jóval felülmúlják kortársaiét. Nem volt a ref. egyházban addig exegeta, ki minden előítélettől annyira menten s oly szabadon fogta volna fel, s értelmezte volna Pál leveleit. Komoly célja volt behatolni az apostol gondolatvilágába , azért ovakodott saját nézeteit vagy az egyház tantételeit erőszakolni be értelmezésébe ; annál inkább igyekezett azon helyzetbe tenni magát, melyben a kőzni, hisz ez sehol sem állit fel tantételeket; ez az életre akar hatni, megtérésre, szivünk és életelvünk megszentelésére buzditni. Ep ezért ez átalakulási korszak csak előnyére szolgálhatott a vallásosságnak, mi élet és nem tantétel. Úgyde a tudomány már nem élet, ennek csak tárgya a vallásos élet, múltjában, jelenében s főleg idealjában, ugy, mint az Jézus Krisztusban megvalósult, s mint ezt a vele való közösségben nekünk is meg kell valósitanunk, a tudománynak már szüksége van szilárd kiindulási pontra, határozott elvekre, mert a kiindulási határozatlanság eredménytelenséggel fizet. Ezért ha e korszak kiválóan bibliai irányát a vallásosságra nézve kedvezőnek neveztük is, de mint dogmatikai határozatlanság korszakát a tudományra nézve lehetetlen hátrányosnak nem tartanunk, annyival is inkább, mert a confessiókkal szemben elfoglalt álláspontjukon, s transigálási buzgalmukban, még azt se emelheték határozottan érvényre, mit a bibliában találtak. E félszegségeknek sok részben véget vetett a Gröningai iskola, nem mintha ez is mindenben óvakodott volna e határozatlanságtól, hanem mert nyiltan bevallott elvekkel lépett fel, s a rövid idő alatt kifejlett mozgalmak között választani kellett: „ellene" vagy „mellette." Igy vége szakadt az oly hosszasan uralkodó határozatlanságnak ; újra élet, elevenség szállt a theologiába. Az olvasóközönség előtt ismertetve volt ez iskola egész rendszere ; én tehát, tervemhez képest — csak hatását akarom pár szóval jellemezni. Mitől még addig óvakodtak, ez kimondta, hogy nem a confessiók, hanem a biblia, s ebben is főleg Jézus személye körül forog. A bibliával szemben is véget vetett a még folyton élő betüimádásnak. „A keresztyénség nem függ az evangeközségek voltak, melyeknek a levél szól. Modora is sokban különbözik elődeitől s kortársaitól; nem osztályoz, alosztályoz, boncol örökösen : éles Ítélettel, Ízléssel tud a nagy egészet megvilágító fényt vetni, s oly modorban, hogy egyszersmind láthatóvá teszi, miszerint exegetikai vizsgálódásai nyomát követé (A „Gal." „Ephesz." „Rom." és „1 Kor. XV."). Müvei első kísérlet a később oly fontossá vált biblika theologia terén ; s itt is egyik legnehezebb s legfontosabb részt választá, a pogányok * nagy apostola tanfog almának vizsgálását; mely iránt később Van Hengel oly kitűnő érdemeket szerzett, nemcsak a hollandi, de az összes tudományos közönség előtt. Bosveld Van Hengelnek előfutára, sok részben vezetője és mestere volt j Van Hengel számtalan sokszor korigálja B. t. sokkal jobban exegetizál, de ezt nagy részbenB. uttörésének köszönheti, (p. e kifejezést Tltorts, Isoou Xp. addig általában ugy vették, mint génit. obj. (a J. Kr. bani hit :) Bosveld pedig, mint gen. auctorist (a J. Kr. által terjesztett hittan, evangelium); Van Hengel kimutatá, hogy nem a hittan hanem „az istenbe vetett hit, melyet J. Kr. támaszta az emberiségbe.) Borger (1784—1820) Commentára a Galatákhoz irt levélre s Jézus tanitásmódja a 4-ik ev. szerint, összehasonlítva a synoptikusok szerintivel, ma sem elavult művek. Főleg ez utóbbi igazán csak most nyerte meg valódi fontosságát, midőn £zon nagy harcban, mely a 4-ik ev. eredete felett foly, napjainkban alig akadhatnánk elfogulatlan tárgyalásra •• túloznak egyformán jobb és bal oldalon. Berger a harc kiütése előtt irván, nem kellett még pártót vallania.