Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

Tizenegyedik évfolyam. 1. SW Pest, jaii. 5. 1808. PROTESTÁNS p á p Kerület könyvié EGYHÁZI ÉS SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : -v A lipót és erb-utca szögletén l'ldszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. G*iO H1RDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Előfizetési felhívás a „FROT. EGYH. ÉS ISKOLAI LAF ii 1868-ik évi XI. folyamára. Az előfizetés marad a régi: Egész évre S frt., — félévre 4 ft., — 3 hónapra Z frt. — 1 hónapra 80 kr Az előfizetési pénzt lapunk szerkesztői és kiadó-hivatalába (Pesten, Szerb- és Lipót-utca szögletén) kérjük küldetni. Pesten, december hóban 1867. Ballagi Mór. Újévi merengések. . A közönséggel meg akarom ismertetni s vallatni, hogy Magyarország mindenben hátra van, mert míg ezen önvallomi son túl nem esünk, mindaddig helyből nem mozdulhatunk, vagy előmenetelink reményét palliativákra állítjuk. Széchenyi. Ha fiatalabb volnék, ha közügyeink jobbra fordultát igéro annyi szép reményt sorra nem láttam volna sirba szállni, s a rideg valóságot mind kietlenebbé változni: most az egyszer örvendve üdvözölhetném a ránk virradott uj évet, mint oly korszak kezdetét, midőn a jó Isten elvalahára kezünkbe adta sorsunkat, és hatalmunkban áll egyházunk jövendőjét ugy alakítani, amint hazánk érdeke, a kor előhaladt szelleme és az emberiség java igénylik. Válponton állunk! s ha volt hitfelekezetünk életében pillanat, melyben az elvetett kocka hosszú jövendő felett határoz, s ha volt pillanat, melyben sorsának kockáját nem kelle a véletlen játékára biznia, hanem saját kénye-kedve szerint leteheti, a mostani kétségkívül ilyen. Hihetetlent mondok, pedig ugy van, hogy épen e biztató körülmények azok, melyek keblemben el nem nyomható aggodalmakat szülnek. Megmondom, miért. A magyar prot. egyház századokon keresztül létezhetéseért való küzdelemben emésztette erejét s a kebelében alkalomszerüleg létre jött intézmények nem annyira gyarapításra, tovább fejlesztésre, mint inkább védekezésre és a létezőnek fentartására voltak irányozva. Ami az egyház felvirágzását leginkább előmozdíthatta volna, az egyes egyházak tekintélyes, nagy testületté egybeolvadása, — a politikai szerencsétlen viszonyoknál fogva nem volt létesíthető. Mert ugyan kinek jutott volna eszébe egységes, nagy egyházra gondolni akkor, midőn egész századon keresztül a protestáns hitvallást követők nagy része a félholdat uralta? Kinek jutott volna eszébe egységre gondolni, midőn egyik rész vallás- és politikai szabadságért felfegyverkezve, élet-halál harcot vivott, a másik résznek pedig hazaárulásul lett felróva, ha 1