Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-22 / 12. szám
•iyozhatta meg a néha csak jó szándékú csalást, vagy ártatlan csalódást, mert nem állott a fejlettség azon fokán, hogy felderíthette volna a megfoghatlannak látszó esemény okait a csak értelmetlenül bámulok előtt, s igy aztán természetes, hogy azok jóhiszemüleg, sőt erős hittel •adták át utódaiknak az oly történetekrőli mondákat, melyeknek, ha a most élők szemtanúi volnának, minden t-endkivüliségők eltűnnék. De az már csakugyan bámulatos, hogy az oly felvilágosodottnak hiresztelt 19 ik században, s annak épen -legfelvilágosodottabbnak tartott népénél, az angoloknál, •és pedig mívelt emberek közt, sőt természettudósok jelenlétében történik, s tudományos folyóiratokban tárgyaltatik oly esemény, melyet eddig még csodának kell neveznünk. Ez már valóban a csodák csodája. Az esemény a következő : Wallace ur házánál Londonban (St. Mark Crescent í9. sz.) a mult dec. 14-én estve többen gyűltek össze ismerősei és barátai, bizonyos mulatság, a még némely helyen divatos asztaltáncoltatás végett. Mindjárt eleinte, amint a gazda kijebb akarta bocsátani a gázlángot, egyik mellette ülő nő vendég hirtelen csak öszszerázkódva, felkiálta, hogy „valami hideg, és nedves csapodott arcához;" s mivel ez e miatt megborzadva, erősen reszketett, az alatt mig Wallace ur kezét megfogva csillapítani, s leültetni igyekezett, a falmellől meg egy ott ülő vendég kiáltott fel, hogy „ni, ni! virágok vannak az asztalon." „Mintha villámtól lettünk volna sújtva mindnyájan," — folytatja Wallace ur, ki maga közlötte először ez eseményt, — „midőn az asztalt egészen fris, hideg és nedves növényekkel láttuk félig behintve, mintha -épen most hozták volna be az éjjeli légről." Mind, — szám eszerint mintegy 3T darab, — téli virágok voltak ezek, melyeket melegházakban szoktak növelni, u.m. 15 chrisanthemum, 6 anemone, 4 tulipán, 5 sárga solanum, 6 kétféle haraszt, s 1 auricula sinensis 9 virággal. Mindenki meg volt győződve, hogy itt csalásról szó sem lehet, mert ;ha közülök valaki hozta voina ezeket be ruhája alá •rejtve, lehetetlen lett volna azokat azon hidegen, s har•matosan megtartani, amint az asztalon találták őket, — mondja maga Wallace, (ki azelőtt minden mysticismusnak ellensége, s mint oly iró ismeretes, ki az emberfaj -egypártól származását a Darwini elmélet alapján védi) — mivel már legalább is egy órája volt, hogy mindnyájan a meleg szobában voltak. A terem, melyben ez történt, csak két ajtóval birt, az egyik ki a folyósóra nyilt, de belölről be volt zárva; a másik nagy szárnyas ajtó pedig egy •előbbi kivilágított terembe szolgált, melyen azonban a virágoknok az asztalon megjelenése táján a legkisebb zaj sem volt észrevehető. Mind ennek, s továbbá annak bizonyságául, hogy midőn leültek, e virágok nem voltak az asztalon, sem a jelenlevők által oda nem tétettek, azoknak beleegyezéséből közli Wallace ur valamennyiük nevét, s lakását is Londonban. Később aztán még Dr. Humphreys egyike a jelenvoltaknak, többek által kérdeztetve, — a következő felvilágosítást adja, a Spiyituel Magazinban. „Mind azok, miket Wallace ur a „Scientiíic aspect of supernatural" cimü cikkében mond, — valók ; amikhez én csak annyit adhatok részemről, hogy történetből én ülvén legközelebb az asztalhoz, mely köztem és a lám pák között volt, — azt legvilágosabban láthattam ; csak nem azonnal, amint helyet foglaltam; valami sötétest vettem észre az asztalon... s felé nyúlva egy solanum ágat talált kezem gyümölcsével együtt. En kiáltottam ekkor fel, hogy „virágok vannak az asztalon," melyekről bizonyíthatom, hogy azok még e pillanatban fagyos dér harmattal voltak fedve, mely pár perc múlva, a szobában lévő nagy melegség miatt leolvadott," Mindezeket most. tudományos emberektől, a világ első városából hallva, s látva hogy maga az ezeket közlő folyóirat, az „A n t h r o p o 1 o g i e al Review" is elég fontosnak tartja a tárgyat, hogy bővebb megvizsgálálására egy bizottmány kinevezését kérje, — nem csodálkozhatunk rajta, ha sokan nem hajlandók ezen, s több más ily megfoghatlanságokat puszta tagadással a mesék országába utasítani; s habár a fentebbi értelemben szólva — csodának el nem ismerhetjük is — annyit mindenesetre tanulhatni belölök, hogy — ha csak minden ily szemtanuk becsületességében kételkedni nem akarunk, — még napjainkban is fordulnak elő oly bonyolult természeti tünemények, melyeknek megfejtésére oly eszközök s oly szakképzett fők igényeltetnek, aminők a természeti tudomány jelen fejlettsége mellett is csak ritkán találhatók, s ezek hiányában aztán az esemény marad és szerepel egy bizonyos körben továbbra is ugy, amint az a közérzéknek feltűnt, t. i. mint u. n. csuda; mert valahányszor oly történetekkel állunk szemben, melyek a régiek által természetfelettieknek neveztettek, még azon — különben igen ritka esetben is, midőn az előadás hűsége fölött nem lehet kételkednünk, — soh sem szabad felednünk, hogy amint az egyik állat faj nem értheti meg a másik természetét, ugy e fajok legtökéletesebbike sem léphet túl azon korlátokon, melyeket szellemi felfogása elé szab, s igy rá nézve a természeti események egész sora lehet érthetlen, anélkül hogy az magában vagy egy későbbi fejlettebb szervezetre nézve megmagyarázhatlan, azaz okszerűtlen, s igy valóban csoda volna, mert ilyen a természetben nem történhetik. A csodának-e még legengedékenyebb magyarázata szerint is tehát — mely még ugyan megengedi ama fentebbi értelemben a csodák létezését, de ilyenekül természetesen csak is azon cosmicus változásokat tekinti, melyeknek megfejtése, a mostani emberfaj képességein túl esik, — önkényt következik, hogy'mindazon markolható „megfoghatlanságok," melyek a régibb vallásalapítók csodái alatt értetnek, -- minden reájok épített alkotmányokkal együtt elesnek. Hupsy JL*