Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

hasonló események történtek Németországban és Olaszországban, a protestantismus és a catholicismus hazájában. Mind két mozgalom annyiban hasonlított egymáshoz, hogy itt is ott is nemzeti volt a mozgalom, hogy egység és a hazának nagysága volt a cél, és habár ezen véres csatákban fokozódott mozgalmak közvetlen politikai természetűek voltak is, a vallási kérdéseket szinte érintették. Ha most már azt kutatjuk, hogy ezen mozgalmak minő viszonylattal voltak a protestantismus és a catholicismus irányában, sajátságos tapasztalathoz jutunk. Kezdjük Olaszországgal. Itt a nemzet egyhangúlag s igen nagy lelkesültséggel kel fel a catholicismus szive — Róma ellen. Róma, Olaszország fővárosa, ez a jelszó. A catholica egyház feje ellen fegyverek gyűjtetnek, s ezen fegyverek viselésére elég ember találkozik. Az emberek legnemesebbike, akit Olaszország majdnem mint szentet imád, aki azonban a pápaságot az emberiség mételyének nevezi, Garibaldi áll a mozgalom élére. Hát a többi országok és a népek? Egy kormány, nem katholikus buzgalomtól, hanem önzö érdekkel eltelve, seregeit küldi Rómába segélyül — de a katholikus népek, midőn egyházuk legszentebb érdeke látszik fenyegetve, nyugodtan maradnak, sőt a katholikus Európa minden részeiben ujjongnak Garibaldi tettei fölött. Nem sajátságos jele e ez a kornak? A római szék inog, nem Garibaldi csapatai ingatják, hanem inog azért, mert elvesztette támaszát a népek szivében; a Garibaldiak csak a korszellem csapatai. Elnyomatott ugyan a felkelés, de mindenki beláthatja, hogy ez nem soká tarthat, s egyszer csak sikerülni fog az, és a büszke Róma, mely századokon át uralgott a népeken, elbukik. Mi nem képzeljük, hogy ha a pápa világi hatalma elbukott, vele együtt a catholicismusnak is vége leend; ellenkezőleg: meg vagyunk győződve, hogy még igen soká tartand, s hogy a protestantismusnak is javára szolgál, ha a catholicismus még most ellentétül fenáll. De az mégis meglepő tény, korunkban, hogy a néhány ezerből álló szabad csapatok csekély serege lehetőnek tartja szent Péter székének világi hatalmát, a pápaság tündöklő hatalmának ezen támaszát — megaönthetni, s hogy azon gonosztevők ellen nem hirdettetik keresztes had, sőt, hogy maguk a katholikus népek, az egyházi állam bukását, mint a szivekre nehezedett bajtól menekülést tekintik. Ha pedig egyszer Rómának világi hatalma megszűnik, evvel papi uralmának is megadatott az első hatalmas lökés. Ha a pápaság elkülönittetik az örök várostól, ha a pápa már csak főpap, ekkor azon fényözön, mely eddig köritette, észrevétlenül fog homályosodni, azon kötelék, mely a katholikus világot eddig oly szorosan körülövedzte, megtágulancl, s ha a catholica egyház az oly szorosan fűzött egységét elvesztendi, vájjon mi marad még fenn? Az előjelek azt mutatják, hogy azon hatalomnak, mely a világ fölött évszázadokon át uralgott, rendeltetése, hogy azon uralommal többé ne birjon. A reformatio óta ugy is megszűnt szellemi hatalom lenni, most már külső hatalmát is összeomlás fenyegeti. Vájjon mi történt a protestáns Németországban 1866-ban? Szinte egy véres átalakulás, és szinte az egység célja felé. De vájjon mi köze ezen mozgalomnak a vallással? Azok, akik a tusát előidézték, közvetlenül nem gondoltak ugyan a vallásra. De valamint a világtörténelemben gyakran előfordul, hogy a tusakodó emberek fölött szinte tusakodó magasabb hatalmasságok állván, ezek egészen más dolgok miatt háborúskodnak, mint alárendeltjeik; ugy történt itt is. A reformatio ideje óta az osztrák államhatalom volt a catholicismusnak, a porosz pedig a protestantismusnak képviselője, s azért ha Poroszország győzött, ekkor a protestantismus is tudtán s akaratán kivül győzelemre jutott ; vagy más szavakkal mondva: a protestantismus, mely eddig csak erős szellemi nagyság volt, de külsőleg csak gyengén s kevés látszattal nyilvánulhatott, most már a véres átalakulás után hatalommá kezd lenni. Ez pedig két irányzatban történik. Először az által, hogy a most már hatalmas északi német állam lényegében általán protestáns. Mert nem kell hinni, hogy a protestantismus csak a protestáns egyházban található; egy állam protestáns lehet, ha t. i. protestáns elvek szerint protestáns szellemben igazgattatik és kormányoztatik. Ha egy „jó" katholikus országba jutunk, mindjárt észlelhetjük, hogy itt mindent más szellem leng át mint egy protestáns országban ; az utóbbi fölismerhető arról, hogy itt nem egyoldalú hierarchiai elvek, hanem általános emberiségi és erkölcsi elvek szerint intéztetik min-23 *