Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-15 / 11. szám
raég felelősségre akarta vonni, s felhítta, hogy mutassa ki az ő pásztor-leveleiből a fenebbi állítást, melyet ő nem ismerhet el magáénak. A prálatus nem sokáig késett feleletével ; és a püspöknek bebizonyitá, hogy pásztor-leveleiben a protestantismus ellen raég erősebb kitételeket használt, mint amivel vádoltatik. „Mint a zsidó nép, mondá szórói-szóra Ketteler, elveszté hivatását a földön, miután a messiást megfeszítő, ugy a német nép is elveszté isten országára való hivatását, midőn a vallás egységét széttépte." „Azóta a régi hittel a régi német hűség is mind inkább eltűnt, s a lakatok, zárak, fegyházak és kényszerintézetek nem képesek az elrongyollott lelkiismeretet pótolni." Paris, (Lien) A legközelebbi napokban a párisi presbyterialis tanács élethalálharcot decretalt. Ez a testület a meghalt id. Coquerel helyének betöltését tűzte ki feladatul, és olvasóink már tudják, hogy ez alkalmazásáért ifj. Coquerel is a sorompóba lépett. — Ezáltal csak az oratoire egyház tekintélyes tagjainak kinyilvánított ohajtásához alkalmazkodott. Es ha az egyháztanácsnak némi kétsége maradt volna is fenn, ezt eléggé eloszlathatták azon petitiók, melyek 681 választóból álló tekintélyes többség nevében benyujtatván, kívánták, hogy ha már az egyházi t nács tagjai — az ö ellenükre helyökön maradtak, legalább az ő óhajtásuk szerint intézkedjenek, s nevezzék ki az elhunyt atya utódjául annak méltó fiát. Ezen petitiók, — és a fogadtatás, vagy inkább mellőzés, melyben részesültek eléggé kiderítik azon kiáltó ellenmondást, mely az egyháztanács tettei és szavai, békés nyilatkozatai és harcias határozatai között mutatkozik. Az egyházitanács a petitiókra dölyfös „non possumus"sal felelt. Mintha valami hitszabályozó tekintélylyel ruházta volna föl magát: bitorlott hatalma érzetében egyetemes credo Összeállítását tervezi, hogy a protestáns meggyőződések summázatává emelje, s azoknak, kik nem akarnak lemondani a józan eszükről, — kik tisztább és éltetőbb levegőre vágynak, kik az ötödik század doctoraitól a Jézus evangéliumára mernek fellebezni, — kik a lelkiismeret protestáns szabadságára hivatkoznak, — ugy felel mint egy pápa. Non possumns. JMidőn Páris ezelőtt néhány évvel 3 parokhiára osztatott, (oratoire, Ste. Marié, és Pentemont) a parokhiák mindegyikéhez két pap állíttatott, — s igy mindegyik parokhia mintegy két sectiora osztatott. Az oratoireban Grand Pierre, és id. Coquerel lettek papokká. Az egyházitanács a közelebbi napokban elhatározta, hogy az oratoireban, — mely maga oly népes és tekintélyes mint a más kettő együtt véve, — három pap állittassék, s igy a parokhiában három sectio legyen. Természetesen Grand Pierre megtartja helyét ezek egyikében, sőt az egyháztanács öt a másik két sectio fölé emeli, melyekre Rognon és Dhombres urakat Pentemont és Ste Mariéból előlépteti. Ez a jog és igazság vakmerő megsértése. Az egyházba, melynek 2 /3 — a liberális — három pap állíttatik, s mindhárom orthodox, holott a népesség aránya szerint két liberális hivő esik egy orthodoxra, s igy a liberálisokat két pap illetné. Ez botrány. — S miért tette ezt az egyháztanács ? kérdé a Lien. Könnyelműségből — meggondolatlanságból nem. — A tanács nem ignorálhatta a közóhajtást. Vagy ugy kell tekintenünk, mint bizonyos jutalmazást és előléptetést, melyet a harc után szokás adni a harcosoknak ? Nem ; hasonló okok hasonló tények megfejtésére elégtelenek. Vagy büntetésnek kell néznünk, melyet a tanács az első parokhia liberálisainak fejére a szavazatok megtorlásául mért. Több... A tanács jól tudta, mit tesz. Nem büntetni csupán, hanem elkeseríteni: ez volt a célja. Jól tudta, hogy mélyen megsértette a közérzületet. Jól tudta, hogy épen Franciaországban alig talált volna ellenszenvesebb neveket, mint Rognon és Dhombres urakéi; tudta, hogy még barátai, választói között is sokan voltak, kik gúnynyal sújtották a határozatot, mely Coquerel atyának ilyen utódokat nevezett ki; tudta, és azért tette, hogy sértsen, — választotta a neveket, mivel nem tetszettek. Az egyháztanács régi feltétele már a liberálisok üldözése; kiűzni az egyházat az egyházból, hogy magát úrrá tehesse. Ennek jó eszköze a kiéheztetés: megvonni a liberálisoktól minden lelki eledelt, segélyt, vigaszt, figyelmet. Ezért akadályozza évek óta, hogy Párisban uj liberális pap neveztessék ki. Ezért kiteszi — mikor teheti — a hivatalban levőket is, — vagy legalább megvon tőlük minden segélyt és engedi őket gyötrő és jutalomtalan szolgálat terhei alatt senyvedezni. Rognon és Dhombres urak áthelyezése ujabb lépés a régi cél felé. Minél tekintélyesb a parokhia, minél higgadtabb, buzgóbb, és vallásosabb annak többsége: annál nagyobb érdekének tartja őket üldözni; azt hiszik szakadásra kényszerithetik, ha vallásos igényei kielégítését megtagadják. Hanem ez nem fog sikerülni. Lesznek, — természetesen a liberálisok között, — kik megszokott egyházaikban nem találván a cultust, mely őket épiti, — másutt fogják azt keresni: de hogy uj egyházat — schismát alkotni — a francia ős nemzeti egyházból kieredjenek, ide vinni a dolgot, nem elég erős a tanács. Üldözhet, de nem éri célját. Három vagy több év múlva ismét a választó urna körül fogja látni tömörülni e nagy egyházat, melyet nyom egész könyörületlenséggel, a nélkül hogy buzgóságát vagy türelmét megtörhetné. Baksay Sándor. Az angol parlament több év előtt egy bizottságot küldött ki kebeléből, hogy Európa és Amerika különböző országainak közoktatási ügyét tanulmányozza, és hogy tanulmányának eredményéről annak idején jelentést tegyen. E munka nem kevesebbe, mint három évbe került, és 22 *
