Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

az emberiség gyermekkorában adott alakjai voltak, — azon meggyőződést, hogy a mindenség és részei lételének alapoka egy örök végetlen lény, kinek bölcs akarata nélkül ma sem történik semmi, s hogy bár végetlen kis része földünk a mindenségnek, azért szent szeretetének mégis egyenként tárgyai vagyunk, melyet ugy a természeti, mint az erkölcsi világrendben, a nagy egészben mint annak részeiben nyilvánít (<pavépa)oi$), s erről mindenkit, kinek lelki szemei az érzékiség szolgálatában el nem homályosultak, belsőleg is meggyőz (a7zoxáXu<J>iq) evangeliuma erejével, mely az igazság világát igyekszik felgyújtani szivünkben, isten gyermekei méltóságára emel, megajándékozva a „fiúság szellemével, melyben kiáltjuk : Abba, atya ! mely szellemi bizonyságot tesz saját szellemünkben, hogy isten gyermekei vagyunk, ha gyermekei, örökösei is; örökösei istennek, öröklő társai a Krisztusnak, kivel ha együtt szenvedünk, együtt meg is dicsőíttetünk" (Rom. 8.1

5

—1

7

); ki e drága örökség boldogító erejét érzi, de félszeg képzetek miatt azon alaktól, melyben symbolikus könyveink vagy a biblia kifejezik, elválasztani nem tudja anélkül, hogy az alakkal a meggyőződést is ne veszélyeztesse: az, a maga álláspontján csak következetesen cselekszik, midőn egyik ünnepelt Holland pappal (Beets) követeli, hogy „az ifjúkornak szüksége van mindenféle kísértetes s csodás elbeszélésekre, hogy képessé tétessék a ker. hitre, mely hit inkább talál a gyermek szobák meséihez, mint a ti népszerű természettudományaitokhoz!" Ily veszély elháriritására nem képzelek más módot, mint a vallás lényege pontos vizsgálata után azon meggyőződést erősíteni meg, hogy a ker. hit egyébben áll, mint oly dolgok e/hivésében, melyek a mesék fecsegéseivel összehasonlitandók, hogy annak jobb előkészítője, biztosb támasza a teremtés nagy müveinek ismerete, mint „Babszem Jankó" s a „Bűvös király kisasszony." Ha a természet az isteni mindenhatóság műve, ha Pál szerint „az ö isteni erejét s istenségét egyszersmind" nyilvánitá abban: ugy az, mire a természet tanit, nem lehet káros, s mi azzal ellentétben áll, nem lehet a valláshoz tartozó, és a vallás igazságai nem vesztik el vigasztaló s megszentelő erejöket, bár az ég és föld története egészen más, mint a Genesis irja, bár végetlen sokkal idősb hatezer évesnél, bár a természeti rend és okozatosság soha meg nem töretett is. — Szerencsésnek neveztem Hollandot ; mert a vallástudomány sokkal fejlettebb, semhogy oly jelenség mint Beets a kivételek közé ne tartoznék, s a vallásos szükséglet érzete sokkal hatalmasb, mintsem Feuerbachnak társait mutathatnám fel, vagy a materialismus fészket verhetett volna. Heringáéhoz hasonló szellemben működött Leydában Van Voorst; dogmatikája ép ugy csak a biblia előterjesztései közlésére szorítkozik, exegesisét pedig szilárdabb magyarázati elvek vezeték, mint ez látható beköszöntő beszédében „De Ernestio optimo post Hugonem Grotium duce et magistro, interpretum N. Foederis" L. B. 1804. Egy lutheránus és egy remonstrans dicséretét hirdetni ref. tanári székről, még addig szokatlan dolog volt, s még szokatlanabb mesterül fogadni el a biblia értelmezésében. Az ujtestamentomi nyelvsajátság ismerete iránti buzgalma látszik két jeles müvén, egyik: „Specimina animadversionum de usu verborum, cum praebositionibus compositorum" (1818 — 21), s másik tanítványa VanHengel, az ujtestamentomi exegeták Nestora, kiről később. Voorst kollégája Clarisse — kinek theol. encyklopaediája csaknem hihetetlen ismeret tárháza, — nem annyira dictatumai, mint gyakori, közbeszött kitérései s beszélgetései által hintett el tanítványaiba eszméket, melyek bő tárgyat nyújtottak az öngondolkozásra, s a cim, melyet tanítványi halála után kiadott müvei fölé írtak: „Joh. Clarisse sprekende nadat hij gestorven is" — — a halála után is beszélő) nemcsak az irott betűre, de s főleg szellemére talál. Korát kételyek nyilvánítására és ujabb felfogásra nem tartván még eléggé megértnek, ovakodott efélétől, de kisebb körben, s meghittebb tanitványai előtt kimondta, hogy Jézus az ő Krisztusa marad, bár Máté I, II és Luk. I, II. elveszté is előtte históriai becsét, s midőn késő vénsége visszavonultságában barátai az ujabb mozgalmakról értesiték, prófétai lélekkel mondá „el fog jőni az idő, s előbb mint gondolnók, midőn minden vita ide concentrálódik. Deus-Homo vagy Homo-Deus?" Minden elősoroltaknál szabadabb szellemű volt Regenbogen franekkeri tanár, „az első modern theologus" működése. Már beköszöntő beszédében: „De theologo perfecto" nemcsak Kálvint és Luthert, de H. Grotiust és Ernestit sem tartja csalhatlan vezetőknek a tudományok mezején ; a „kijelentett vallás védelmét" szívesen elengedték volna, s főleg megbotránkoztak azon, hogy e védelmet holland nyelven irva a közönséget megismertető Eckerman s szellemrokonainak a bibliai események ellen felhozott nehézségeivel. „Ha azt tanitanák" irja „hogy isten bűneink által belsőleg megsértődött s felmérgelődött, s hogy Krisztus szenvedése és halála által istent hangolta kedvezőbben irántunk, ugy méltán követelhetnék, hogy hagyjunk fel ily fogalmakkal, melyek az istenségre nézve lealacsonyítok, s melyekben istent az emberekhez mérjük". Legnevezetesb müve „A ker. theologia, korunk szükségéhez alkalmazva," hol Krisztust, mint különös isteni követet tartja isten fiának, a sz. Háromságról nem akar tudni, — s mint minden müvében szenvedélyesen kel ki a „helyettes elégtétel" fogalma ellen, mely hitcikk valóban egyenes ellenkezésben is áll a ref. egyház alapelvével, mely az üdvösséget minden idegen és saját érdem kizárásával egyedül isten szabad kegyelmétől várja. Tagadja Ádám bűne betulajdonitását, s hogy Jézus halála bűnért való áldozat lett volna. — A megváltás müvének négyes erkölcsi célt tulajdonit. 1 legnagyobb bizonyítványa isten határtalan atyai szeretetének, 2 a szenvedő és meghaló Jézus a leghatalmasb ösztönt adja övéinek az isten iránti hűség és engedelmességre, 3 megsemmisité a zsidó kötelességszerű és szertartásos vallást, 4 szenvedése és halála érdeme oly kiválóan kitűnő s példás magaviselete isten és emberek iránt. Látható e kevésből is, hogy Regenbo-