Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

irott, felmutatván benne a szerény nagyságban tündöklő prot. lelkészt s egyházi kormányférfiut, — és Budaházi Pál szakolyi s.lelkész tolmácsolva az érzékeny veszteséget s vigasztalva a szomorodott családot. Béke a szerény férfiú hamvaira. Nemes Benjámin. bogáti ref. lelkész s főjegyző. !B i s s i ó ö y. Az erdélyi ev. ref. püspök és a moldva-oiáhországi egyházak. Furcsa dolog az, bogy ti ott Romániában az erdélyi ev. ref. püspököktől függjetek és a román oktatásügyérrel ujjat húzzatok. Egy erdélyi paptársam. Most midőn a román országgyűlésen nemsokára tárgyalás alá kerülend a közoktatásügyéi' évi budgetje is; most midőn mindennap várhatjuk, hogy a magyar -honi főt. superintendentiák tiszteit biztosai eljövendnek ide mihozzánk, hogy a missio ügyének ujabb lendületet adjanak: korszerűnek tartom erdélyi paptársam felvetett kérdésére nyilvános feleletet adni. Azonban még egy más igen fontos indok is vezet engem e levél Írására, a mit el nem hallgathatok. Találkoztak ugyanis itt és otthon olyan román journalisták, a kik abban, hogy a romaniai ref. egyházak az erdélyi ev. ref. püspök felügye -lete alatt állnak, nem csak jogsérelmet látnak, hanem az egész reformált egyházat nem tekintik itt Romaniában egyébbnek mint jól szervezett magyar propagandának, mely a vallás köpenye alatt politikai célok elérésére törekedik s ez oldalról kivált mióta az erdélyi és magyarhoni román tudósok Bukurestben jártak, ugyancsak gyanusittattunk. A „sentinella" itteni román lap annyira ment, hogy képes volt a romai katholikus püspökét és katholicismust kegyes védelmébe fogadni, ellenben a reformatiot és az én igénytelen személyemet a romanismus ellenségének publicálni, bünül tudván fel nekem még azt ís, hogy egy pár hazai lapban néha levelet irok, Ennyi ok, azt hiszem, elegendő leszen arra, hogy az erdélyi püspöknek a romaniai reformált egyházakhoz való viszonyáról szóljak bővebben e lapokban és valamint honi paptársaimat ugy a fenemiitett román journalistákat is megnyugtassam. — Dologra tehát. A mint tudva van, nekünk reformátusoknak és evangélikusoknak nincsen Romaniában papnöveldénk, sőt a moldovai romai katholikus papnövelde is, melyet Kogálnicsanó tervezett, máig is csak tervben létezik. Nem levén Romániában prot. theologiai intézet, mi lehet természetesebb, mint az, hogy az itteni reformált egyházak azon honi intézetekből nyerjenek lelkészeket, melyekhez az itteni ref. egyházak tagjait a hit és nemzetiség legszenteb kötelékei kapcsolják! Ha a romaniai reformált egyházak tagjai német ajkúak volnának, bizonyosan Svájcból kérnének lelkészeket, mint jelenleg az evangélikusok Poroszhonból. A mi itteni egyházaink, a távolság miatt nem használhatták választói jogaikat; sem úgynevezett ünnepi legátusokat nem járathattak. A vasút majd segíteni fog ezen is. Azonban az eddigi gyakorlat az volt, hogy az erdélyi püspökhöz folyamodtak és a püspök ur az egyház főtanácscsal egyetértve, kiküldötte azt a papjelöltet, a kit belátása szerint kiküldeni jónak látott. — Megjegyzendő azonban, hogy a püspökök sohasem küldöttek ide egyetlen lelkészt is, ameddig azt valamelyik egyház nem kérte, amikor aztán püspök ur az illető lelkész kötlevelét is megerősítvén consensust is adott. Egyedül C z e 1 d e r Márton urnák nem volt conventiója, de consesus nélkül ő sem jöhetett volna soha Oláhországba. Kérdem most már: sérti-e ez a consensus-adás valamiben a román oktatásügyérnek jogkörét? S miután nem sérti s nem is követeli a román cultusügyér magának azt a jogot, hogy reformált egyházainkba ő nevezzen ki lelkészeket; nem szent kötelességünk-e nekünk, hogy az erdélyi ref. püspöknek ezen consesus-adás jogát továbbra is tiszteletben tartsuk és egyszersmind felkérjük, hogy midőn valamely papjelöltnek consensust ad, ugyanakkor a konsulság utján tudósítsa erről a román cultusügyért is. De nem sérti csekély nézetem szerint az erdélyi püspök ezen consensus adása a magyarhoni főt. superintendens urak hatáskörét sem. Azon ifjú papjelöltet, aki oláhországba akar jönni, felavathatja akármelyik főt. superintendentia s mint ilyent ajánlhatja az erdélyi püspöknek, hogy ez consensust adjon neki az oláhországba való kijövetelre és ajánlja a román kultusügyér figyelmébe. E consensusjog tiszteletben tartásának meg volna azon üdvös hatása, hogy mindnyájan, kik oláhországban lelkészkedünk, egy és ugyanazon püspököt ismernök egyházaink püspökének. Ügyes bajos dolgainkban tudnók, hogy kihez folyamodjunk, de tudnák maguk az egyházak is és nem szakadnának apró pártokra midőn lelkészükkel összeütközésbe jönnének; nem irna panaszlevelet az egyik fél Kolozsvárra a második Miskolcra és nem tudom hova, hanem folyamodnának egyenesen az erdélyipüspökhez lelkész és egyház egyaránt, aki midőn ügyeiket kiegyenlíteni nem bírná, a minden évben tartatni szokott zsinat elé terjesztené, és e zsinat, bármikor is könnyeben küldhetne ide a háromszéki papok közül egy két biztost, mint pl. akármelyik magyarhoni főtdő superintendentia. Igen de meg kell ám kérdeni az egyházakat, hogy melyik superintendentia alá kívánnak tartozni, mert a prot. önállóság joga minden egyes megyének : ezt az ellenvetést hallom. Meg kell jegyeznem, hogy erről a meg -kérdezésről egészen 1865-ig egy szót sem hallottam. Ekkor hallottam legelőbb Ploesten, hogy az odavaló egyház független egyház, többé az erdélyi püspököt nem ösmerik. Bukurestben, Pitesten erről a függetlenkedésről soha szó sem volt, tehát ez a két egyház tiszteli az erdélyi püspök ur felügyeleti jogát máig is. Hátra vannak tehát még Ploest, Szászkut és Galac. Szavaztassuk meg