Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

szívélyesebb köszönetet szavaznánk, azon forró óhajt csatoljuk hozzá, hogy nyújtsa az ég mitovábbra ö méltóságának közhasznú életét. Pbmáz, feb. 26. 1868. Szánthő Ödön m. k. leikéa*. László Lajos m. k. tanitó. Verebes András m. k. egyh. aigonduok. Az országos protestáns árvaház ügye. Alig múlik el egy-egy évnegyed, hogy az országos protestáns árvaház érdekében lapunk hasábjain egy pár melegebb, szívélyes felhívást ne intéznénk t. olvasóinkhoz. Tesszük ezt azon szilárd meggyőződésből, hogy egyszer majd csak bekövetkezik az az idő, midőn felszólalásunk nem leszen többé a pusztában kiáltónak szava, s midőn a két rokon hitfelekezet minden egyes tagja szent kötelességének fogja tartani, ezen édes mindnyájunk közösügyét tehetségéhez képest segíteni, annál inkább, miután itt minden feláldozott fillér százszorosan meghozza kamatát, mivel eszközül szolgál arra, hogy a társadalomnak, a vallásnak, a hazának megmentessenek oly elhagyott, szegény teremtmények, akik különben talán a társadalom métélyeivé, a hitfelekezet szégyenévé válandottak s a hazára örökre elvesztek volna. Felszólalásainknak, habár nem voltak is azok egészen meddők, mindeddig távolról sem volt az az eredménye, amit ily jótékeny, mindnyájunkhoz tartozó, közhasznú intézet iránti közérdekeltségnek szülnie kellene. Különösen szomorú tapasztalatból kelle meggyőződnünk hogy a lelkészek és tanítók, akiknek árvái leginkább ki vannak téve a sors viszontagságainak, eddigelő úgyszólván semmi, vagy csak igen kevés buzgalmat fejtettek ki ez intézet érdekében. Nem kívánja azt senki lelkészeinktől és tanítóinktól, hogy ez intézet pártolása tekintetéből saját csekély jövedelmeiket terheljék kelletén túl; de azt igenis megvárhatni, hogy járuljanak annyival e szent ügy emeléséhez, amennyi tőlük telik, s még inkább, hogy jó példájukkal, lelkes szavaikkal, ernyedetlen buzgalmokkal keltsék föl híveiknél ezen intézet iránti részvétet. Hogy mennyit tehet ez ügyben a jóra való lelkész fáradhatlan buzgalma, megmutatta, mint lejebb olvashatni, Győri Vilmos orosházi ev. lelkész ur, aki saját híveinek körében összegyűlt adományfillérekből oly szép összegecskét tudott összeszedni, hogy ha széles Magyarországon minden protestáns pap és minden protestáns község az országos protestáns árvaház érdekében ennyi buzgalmat s ily áldozatkészséget fejtend ki, bizton reménylhetjük, hogy ezen egyetlen és páratlan közcélú intézetünk diszleni és virágozni fog. Lapunk mult évi folyamának egyik számában terjedelmesen volt közölve a bács-szerémi ev. e.megyének a prot. árvaház érdekében hozott végzése; különösen ki volt emelve, hogy egy bizottmány küldetett ki, melynek kötelességévé lőn téve ezen intézet pártolásának az emiitett e.megyében való előmozdítása. Kedves kötelességünknek tartjuk ezen bizottmány eddigi működésének örvendetes eredményét is közölni, reménylvén, hogy mindezek hasonló tettekre szolgálandanak például, a többi e.megyében is. Az Orosházán összeszedett gyüjtelék főt. Székács superintendens ur kedves nejéhez intézett következő levél kíséretében küldetett Pestre: Főtisztelendő superintendensné asszonyság. Az idecsatolt névjegyzék beküldése mellett, kedves kötelességünknek ismerjük nagyságodat arról tudósitani, hogy az orosházi egyházközségben, a pesti protestáns árvaház számára történt gyűjtés eredményét, mely husnemüek és főzelékekből áll, a mai napon a vasúton Pest felé inditottuk. Ugy szerettük volna, hogy e kis adomány is karácsonyi ajándékképen érkezhessék az árvaházhoz, azonban a decemberi napok — kivált a még akkor el nem készitett füstölt hus küldésére nem lévén alkalmasok, — célszerűbbnek véltük kedves hiveinkhez felszólításunkat csak későbben intézni. Sokat nem küldhettünk, de a mit küldünk, az igazán jó kedvből történt szives adakozás; örömmel vettek e jótevésben részt még a legvagyontalanabbak is. Az idecsatolt jegyzék szerint pénz is gyűlt be a szives adakozásokból, s a pénzösszeget azonnal postára tesszük hasonlóképen, mihelyt biztos tudomást szerzettünk róla, mennyi leend szükséges a szállítási költségek fedezésére. S midőn e küldeményt útnak inditanók, egyszersmind azon esdekléssel zárjuk be sorainkat, hogy amaz áldott intézet sokérdemü igazgatósága és felügyelői, ne a csekély eredményt, hanem a jószándékot méltóztassanak tekinteni, mely az adott körülmények között tenni akart, a mit s a mennyit tehetett. Isten áldása legyen az egész árvaházon, s mindazokon, kik nagyságodhoz hasonló hűséggel és buzgósággal fáradoznak ezen szent ügy felvirágoztatásán. Orosházán, 22. jan. 1868. A legmélyebb tisztelettel maradtunk : Főtisztelendő superintendensné asszonyságnak igaz és őszinte tisztelői í Torkos Károly, ev. lelkész. Györy Vilmos 9 ev. lelkész. Az orosházi ágost. hitvallású evang y. ayaszentegyházban a pesti evang. árvaház javára adakoztak: Özv. Györy Endréné 50