Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

mot nem tud adni magának arról, hogy különböző részei mily szellemű emberek által, mily célból, mely kor szükséglete szerint s minő kutfi rrásokból készültek ? Mig a hist. kritika ily kérdésekre feleletet nem ad, néma betű marad az minden nyelvismeret dacára, — de ha a kritika nyelvöket felvágja, rendkívül fontos és tanulságos dolgokat beszélnek el néhány század története s vallásos fejlődése felöl. Próbálja valaki megérteni Jesaiás második részét (40 ik fej.-tői) mig a hist. kritika rá nem vezeté, hogy az egy sokkal későbbi ismeretlen nagy próféta müve a babyloni fogság második feléből. Ezt tudva pedig mily fontos okmánynyá válik az, ezen a zsidó nép történetében oly nevezetes korról, melyről különben teljes tudatlanságban lennénk. Újvilágot gyújt minden zsoltár és példabeszéd, melynek korát meghatározhatjuk, de ha egytől egyig Dávidnak és Salamonnak tulajdonítjuk, örök hieroglifek gyanánt fognak előttünk állani. „Titkosának nevezek Zachariást atyáink ártatlan jóhiszeműségükben, de olvassuk csak utolsó részét (IX —XI és XII —XIV), ugy mint két, még a fogság előtt élt próféta müvét, s azonnal — pár grammatikai nehézségen kivül — minden titok meg lesz fejtve. Nincs ránk, keresztyénekre nézve az O T.nak fontosb része a Dániel könyvénél, de csak ugy ha eredetét Kr. e. 165-re tesszük, mig Dánielnek tulajdonítva — — — no, de ezt ma csak vég kétségbeesésében próbálja meg Hengstenberg. Azonban a Schultensek kora még épen nem dicsekedhetett azon meggyőződéssel, hogy a vallásos hit független a hist. kritika eredményeitől, s hogy például H. A. Schultens (a legifjabbik) Jób könyvében a prologot és Elihu (Fej. 32 — 37) beszédeit későbbi toldaléknak állitá, ez sokakat még philologiája iránt is elidegenített. — Mielőtt vizsgálat alá vennők, hogyan tünt fel a kedvezőbb időjárás, s hogyan fejlődött a virág gyümölcscsé, Uj testamentámi exegesis mezején is : Csaknem hihetlen, pedig ugy van, hogy az Uj T. exegesirt tanítása e korban bizatott elöször a theol. tanárokra. Rendesen a görög literatura tanára volt megbízva vele, ki nem lévén theologus, alig tett többet, mint tesznek sokan még ma is a classica literatura tanításánál, lefordíttatják s „resol váltatják," mintha az egyébre való nem is lenne, mint grammatikai és syntaktitikai szabályok betanítására! Tudnivaló, hogy az Uj T. görögsége e részben nagyon alatta áll a profán irókének, s igy bőven is kijutott minden órán a morgolódásból, tisztátalan dialectusa felett. *) , Broes volt első (Leydában,) ki az Uj testamentomi exegesis tanára cimét viselé, minek jó hatása azonnal mutatkozott is dogmatikai óráin. „Institutiones theol. theore ticae" c. müve kiválóan bibliai színezetű, a confessiok csekélybe vétele miatt igazhitüsége kétségbe is vonatott, *) Az idetartozó kiválóbb nyelvészek neve, s müveik cinie, feltalálható Winer Uj Testamentomi nyelvtanában, hol kitűnő* dicsérettel emlittetik fel főleg Pasor franekkeri tanár Uj T.-i nyelvtana 5 tóvábbá líos, Van Heusden, Alberti, Valkaenar, Elmer, Palaeret. bár előttünk még igenis conservativnek tűnik fel még azon korból is. — Azonban mint életirói bizonyítják, előadásain sokkal szabadabb szellemben nyilatkozott, s igy nagyobb befolyással volt tanítványaira, mint kiadott irataiban. Nagyobb tehetséggel s nagyobb hatásssal működött Gröningában Abresch, Ernesti nyomán. 0 a szó és dolog kimagyarázása után igyekezett tisztába hozni az eredményt, nem pedig megfordítva az előre megállapított elveket bizonyítani az értelmezés által, amint ez meglátszik „Paraphrasis epist. ad Hebr." c. müvén, melyet Bleek is dicsérőleg emlit hires commentarjában. Előadásaira nézve igen jellemző adat, hogy „ha egyik § kissé szabadabb szellemű volt, tanítványai tudták, hogy a következő már mindjárt conservativabb lesz." Átmeneti korszak volt ez a holland theologiában, ily korszak emberei pedig maradandót nehezen hozhatnak létre, s dicséretesen betöltik helyöket, ha igyekeznek megépíteni a hidat, vagy ha az nagyobb erőmegfeszitést, hosszasb munkát igényel, semhogy maguk bevégezhetnék, a folytatásra alkalmas utódakat hagynak magok után. Abresch e feladatát dicséretesen megoldotta, s elkezdett műve folytatását teljes bizalommal hagyhatá jeles tanítványára Heringára. Korács Ödön. (Folytatjuk.) KÖNYVISJHERTETÉS. Felelet azon jellemzésre, melyet (d—r) ur az én „tapasztalati lélektan és logika" tankönyvemről e lap 4-dik számában adott. A jellemző gáncsolja, hogy tankönyvem nem eredeti 5 hogy ily csekély munkában oly sok sajtóhibákra s észrevételekre volt szükség ; és miután az előszóban előforduló két tétel ellen kifogást tesz, azt mondja, hogy Fries nyomán készült, és hogy, miután már Vandrák ur ezen rendszerben irt, csak azon szempontból tartja szükségesnek, hogy a nyomtatott manualisok a leghibátlanabbak s legcélszerüebbek s egyszersmind a legolcsóbbak is, Ugy hiszem, hogy már azon körülmény, hogy jellemző ur könyvemet figyelembe vette és jellemezni szándékolta, jogosít, őt bölcsészettel foglalkozó férfinak venni; mind a mellett iskolai tankönyvnek értékét eredetisége után akarja becsülni; holott az iskolai tankönyvnek nem lehet célja, hogy uj rendszert alkosson, hanem hogy a tudománynak vívmányait a tanuló ifjúsággal ismertesse. Midőn tehát bölcsészeti iskolai tankönyvtől eredetiséget követel, vagy azt követeli, hogy szerzője, uj bölcsészeti rendszernek alkotója legyen, vagy hogy semmi rendszerhez sem ragaszkodván eklektikus módra állítsa össze munkáját. De az uj rendszernek alakitói nem írhatnak iskolai tankönyveket, könnyen felfogható okokból; az ekleticismus pedig épen a bölcsészetnek ellenkezője. —De talán tágasabb értelemben akarja jellemző ur venni az erediséget, melynél fogva valamely bölcsészeti rendszer uj alakba öntetik, a gondolatok más összeköttetésbe