Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

Azon tényállás felemlitésével, hogy a solti egyházmegyében jobbak az iskolák ott, ahol praeparandistákból lett tanítók tanítanak, mint ott, hol a kápláni vizsgát letett segédlelkészek tanítanak — azon tényállás felemlitésével, mondom, aligha azt nem akarod előttem s mások előtt is bebizonyítani, hogy rosz tanítók lesznek a papokból... s igy nem kell elfogadni az én uj elméletemet. Megdöbbentő igazság ez, ha ugy van. De én nem hiszem ... nem .. ezt nem hihetem. Miképen lehetne az, hogy rosz tanítók legyenek azok, kik most iskolafelügyelők ... sőt dékánok is!'? Ha azonban ez csakugyan igaz : ugy okvetlen a praeparandistákból lett tanítóknak kell ezután iskolafelügyelők nek s dékánok nak lenni, még akkor is, ha a falusi papok, kivétel nélkül, tanítók is fognak lenni. Bezzeg megjárja akkor valaki, ha egy peccatus praeparandista felügyelete alá kerül s majd visszavág neki az a refugium peccatorumból kikerült tanitó, emberül, vétkes gúnyolódásáért. Jöjjetek, sebes szárnyakon, repüljetek elő ti boldog idők, midőn az iskolafelügyelők és dékánok, kivétel nélkül, szak képesek lesznek ! ! Hamár szakképes tanítóink vannak, szükség, hogy jó fizetésük is legyen. Ha azonban, szerinted, 500 —400 frt biztos évi jövedelemre mindég lehet találni alkalmas tanítót s ha ugyancsak szerinted, 500 frt nagy városban kevés : jól tennéd, ha meghatároznád a maximumot, mert ezen nyilatkozataidból nem tudok eligazodni. Azt meg szeretném, ha vagy két évig tapasztalhatnád, hogy milyen királyi fizetés 500 írt falukban. Magad kárán sokat tanulnál. Szerintem 500 frt a legkisebb falukban is csak szerény fizetés, de nem királyi. Királyi fizetésük még az olyan városi papoknak sincs, kiknek 2000—4000 frtjuk van évenként, — különben juttatnának abból valamit hü alattvalóiknak — a szegény tanítóknak. Agyán, december 18. 1867. Nagy Sándor, s. k. ref. lelkipásztor. KÖNYVISMERTETÉS. Predigten aus der Amtsführung in Bonn und Berlin, von Dr. Kari Immánuel Nitzsch. Neue Gesammt-Ausgabe. Bonn. bei Adolph Marcus. 1867. — Egy kötet, öt füzetben, ára 2'/2

tallér, füzetenkint 15 ezüst garas. Minthogy nálunk nagy számmal vannak a német irodalom fogyasztói, nem tartottam szükségtelen munkának pár szóval figyelmeztetni papjainkat a fencimzett munka megjelenésére. Nitzsch már 56 év óta folytatja papi és theol. tanári hivatalát Németország legkitűnőbb pontjain, Wittenbergben, Bonnban és Berlinben, azóta talán nyolc füzet prédikációt adott ki különböző időkben, s néhány beszéde egyenkint is megjelent. Ki azon kiadásokat bírja, arra nézve a kéz alatt lévő 816 lapra terjedő „összes kiadás" fölösleges, mert abban csakis azok foglaltatnak. Hogy ezen 100 darab prédikációt egy pár általános vonással jellemezhessük, két csoportra kell különitnünk. Egy részét tartotta az iró mint a pract. theologia tanára és egyetemi pap Bonnban, az egyetemi félévek kezdetén és végén, tanárokból és tanulókból álló hallgatóság előtt. Ezek ugy nevezhető tudós prédikációk, tudományokkal foglalkozó publikumra számítva s a dogmatikai vagy erkölcstani dissertatióktól tartalmokra nézve épen semmit, alakjokra nézve csaknem semmit nem különböznek, legfennebb csak a ritkán alkalmazott megszólító modor juttatja eszünkbe, hogy szónoklatot és nem értekezést olvasunk. - A másik, jóval nagyobb rész már vegyes gyülekezet előtt mondott beszédeket foglal magában, az évnek majd minden alkalmára, többnyire a perikópák alapján dolgozva. Ezek már valamivel közelebb állnak a „használható" prédikációk mértékéhez; de — általánosságban szólva — még mindig elég távol attól, hogy szorul-szóra lefordítva magyar gyülekezet előtt elmondhatók legyenek. A mi felfogásunk szerint a prédikációnak egészen gyakorlati irányzatúnak kell lenni, a gyakorlati élet nemesbítését kell céloznia, és pedig oly egyszerű és világos modorban, hogy minden józan eszii, habár míveletlen hallgató is képes legyen megérteni és saját épülésére elsajátitni. A prédikáció céljai közé sorozzuk mi is, hogy a nép ismereteit bővítse, látkörét szélesbitse, s különösen vallásos-erkölcsi nézeteit tiszfázza; de mindezt a legegyszerűbb, gyakorlati szempontból és modorban eszközölje. Nem tartjuk tehát a mi viszonyainkhoz képest jó prédikációnak azt, amely dogmatikai és erkölcstani subtilitásokkal bajlódik, mert ámbár a tudományban elismerjük ezek fontosságát, de azt is tudjuk, hogy a gyakorlati keresztyéni életre nézve nincs semmi jelentőségök. Egy-két műszónak, tudományos meghatározásnak ismerete az egyszerű embert sem jobbá, sem vallásosabbá nem teszi, sőt épen kárára válhatik, mert megérthetése a gondolkozásban, elvonásban nagyobb készséget kíván, mint aminővel bir a nép általában véve bárhol, már pedig a megnem értett igazságokkal nemcsak az a baj, hogy semmit nem használnak, hanem a legtöbb esetben félreértetve tévelygésnek válnak alapjává.— Nitzsch prédikációi egészen alkalmasok arra, hogy olvasójában felébresszék a leirt gondolatokatNem szólunk a „tudós" névvel elkülönzöttekről, mert ezek nem vonhatók egészen a közönséges istenitiszteleti beszéd mértéke alá. Ezek kizárólag tudós hallgatókra vannak számítva, tudományos jellemű bennök az exegesis, a tárgy, a kidolgozás; és amennyire mi a német tudósokat ismerjük, szívesen elhisszük a szerzőnek, hogy tetszést nyert előttök beszédjeivel annyira, hogy többszörösön és ismételve felszólították kiadására. De csaknem oly tudományos egész szerkezete közönséges beszédeinek is, azokban is ép oly elvont tárgyalásokkal találkozunk, mint az előbb említettek. Pl. melyik gyülekezetünk volna képes valamit épülni azon tudományos moralba illő értekezésen, hogy az isten a legfőbb jó (a summum bonum) melyre törekednünk kell, s midőn Jézus