Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-16 / 7. szám

az átalakulás ezen korszakában veti szemeit reájuk, mint olyanokra, kik a népnevelés szent ügye körül emeltyű gyanánt szolgálnak; — bizom hogy jó szándékaim kivitelében velem kezet fogva teendenek mindent, a mit közös hivatásunk megkíván. — Igen, ti én bennem ezután is a hőn szerető lelkésztársat fogjátok találni; — s igy mi tilt reménylenem, hogy testvér szeretettel fogjátok viszonozni a testvér szeretetet! Bizom továbbá ezen e.megyebeli világi urainkban, kik ellenségei bár a hierarchiának, de küriarchiára sem sovárganak , bizom azoknak szép és jó lelkületében, mert midőn éltesebb világi uraink egyházi közügyeink mellől részint elhaltak, részint érdemeik babérjain pihenő nyugalomba vonultak, s már félő volt, hogy rövid idő múlva vezérférfiainkban hiányt érezni, oly dicséretes buzgóságu s egyház kegyelő ifjabb nemzedekeket látunk a kidőlt oszlopok helyébe lépni, hogy ezen jelenség mindnyájunk keblét csak örömmel töltheti el. — Az Isten tartsa meg őket s nevelje bennünk a vallásos buzgóságot egyházunk javára!! Bizom még korunk testvérülési szellemében, mely fölül emelkedve a felekezetesség egyedül idvezitő képzelt előjogának testvér gyűlöletet lehelő ámitásain, az emberiség igazai és jogai védelmére mindenfelé tömörülni kezd, hogy lobogtassa zászlóját azon felvilágosodásnak, melynek tüze a keresztény oltárokon kell, hogy égjen s általa az összes kereszténység egyáltalános szent nemzet és királyi papság legyen. De, ha mindezen bizodalmam meghiúsulhatna, a mit nem hihetek, bizom végre Istenben, ki minden jó szándékot s üdvös törekvést, mindeneknél hatalmasabban pártfogásának szárnyai alá vesz. Azért kérem én az én Istenemet, s kérje velem együtt a tisztelendő s tekintettes e.megye is, hogy szerencsés sikerrel koronázza mind azt, a mit én s amit velem együtt e.megyénk minden rendű tao

jai anyaszentegyházunk javára, diszére, s felvirágoztatására trendünk. Ha Isten velem, s biztosit atyai áldása iránt, ugy a tisztelt s tisztelendő s tekintetes e.megyének bennem helyzett bizodalma nem leszen fövényre épitve és én bizton ajánlhatom magamat a tisztelendő s tekintetes e.megye további becse3 kegyeibe. Miután igy az e.megye választottai székeiket elfoglalták, a gyűlés az egyes teendők tárgyalásához fogott ; mivel azonban a rendes nyári gyűlés annak idejében ugy is meg fog tartatni, csak néhány halaszthatlan s helyi érdekű ügy tárgyaltatott. — Ezek mellőzésével, csak tiszt. Bélák János vanyolai lelkész urnák — az elnökhöz intézett azon interpellatioját akarom még említeni : miért maradt el, a feledhetlen emlékű nt. Szedenics György esperes ur felett tartandó, s körlevelek által is tudomásul hozott — esperességi gyász Istenitisztelet? Mire nagys. Matkovich Tivadar ur, tiszt. Fárnek Dénes urnák mint az ez alkalomra kinevezett szónoknak, egy tagnap délután érkozett telegrammját olvassa, melyben az illető, betegség miatti elmaradását tudatja — Miután azonban az e.megye nem engedheti e szép „zándékát valósulás nélkül elenyészni, — interpelláló felkéri az elnökséget, hogy nevezzen ki a jövő gyűlésre egy másik szónokot, ki az e.megyének, egyedül csak igy nyilvánítható tisztelet és hála adóját a boldogult iránt — leróni, szivén viselje; mit elfogadni, a gyűlés helyeslése mellett tiszt. Bélák János lelkész ur ajánlkozott. A jövő gyűlés a sorrend következtében Pápán leend. Gyűlés után nagys. Matkovich Tivadar ur, a jelen voltak nagy részét magyar barátsággal megvendégelte. — A vig és élces pobárköszöntések után, hiszem, hogy mindenki nyugodt érzelmekkel hagyta el Veszprémet, mert meggyőződhetett, hogy az egyházmegye élén oly férfiak állanak ismét, kikben a leereszkedő barátságos indulat, az egyház ügyeiért lelkesedő buzgósággal van párosulva, melyért ők viszont az e.megye szeretetét és bizodalmát birván, működésük áldott és sikeres leend. — Adjon is az ég buzgóságukhoz áldást, hogy ők az e megye s ez ő bírásukban minél több ideig büszkélkedhessék. Fadgyas József\ KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Spanyolország. A spanyol királyasszony legutóbbi trónbeszédében oly rendszabályokat szellőztetett, melyek az iskolaügyet még az eddiginél is nagyobb mértékben teszik a papok kezébe. Pedig a hierarchia befolyása itt is, mint másutt mindenütt, nagy hátrányára van a népnevelésének. Az 1860-iki hivatalos statistikai adatok szerint az egész királyságban 2,414,015 férfi és 715,906 nő tudott irni és olvasni; 316557 férfi és nő olvasni igen, de irni nem tudott; és 5,934,545 férfi s 6,802,846 nő sem irni sem olvasni nem tudott. Kóma. Két elitélt püspöknek kegyelmezett meg a pápa. Az egyik D' Andrea, bibornok-püspök, aki olasz sympathiáiért kemény, de mégis atyai leckét kapott ő •szentségétől, a másik pedig Koggiur egyiptomi születésű, aki a propagandában nevelkedett fel. Hazájába való viszszatérte után 2 szultáni firnn. at s több okmányt hamisított, a minek következtében a tévútra vezetett XII. Leó őt, a 21 éves ifjút, egyiptomi patriarchává nevezte ki. De később a csalás mégis kisült, s Koggiur ezalatt különösen papszentclésből jelentékeny összegre tett szert, Rómába hivatván, miután vétke bebizonyodott, élethossziglan az inqusitio palotájába záratott be. De 1849-ben az inqusitio többi foglyaival ő is visszanyerte szabadságát. A pápa visszatérte után önkénytesen előállott, ami büntetésének enyhítését vonta maga után; ezentúl kolostorban töltötte életét. A pápa jelenleg fölvette a bánkodót a püspökök sorába, s mint ilyet, functiókkal is fölhatalmazta. De nem szabad Rómát elhagynia. Linz, A „Tagepost" linzi lap szerkeztősége mult hó 4-én a püspöki hivataltól következő tartalmú iratot kapott: A „Tagespostnak egészen egyházellenes iránya van. Az én sz. hivatalom által, mint a linzi egyházmegye püspöke, ily lap ellen föllépni kötelezve és jogosítva levén, a szerkesztő arat saját és olvasóinak lelke üdveért intem Olaszország. A barlettai mészárlást, mely mintegy 1% évvel ezelőtt történt, részletesen leírtuk lapunk harmadévi folyamának egyik számában. Ezen mészárlás alkalmával csak a fegyveres hatalom beavatkozása mentette meg a kevés protestánst, akik ott életben maradtak. Ezen kihágás azóta folyton foglalkoztatá a barii törvényszéket; 62 személy helyeztetett vád alá; ezekből 24-et szabadon bocsátottak; tizenkettőt, ezek között Passiglione canonokot és Vito Marco capucinust 18 évi, más 10-et pedig 10 évi, vasban töltendő, súlyos börtönre ítéltek; a többi 16 pedig 6 hónaptól 5 évig terjedő börtönre ítéltetett. Remélhetőleg ezen példaadás meghozza a jó gyümölcsöt.