Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-16 / 7. szám

B E L F Ö L IK A veszprémi ágost. hitv* evang. egyházmegye gyűlése. A mult január hó 29-ik napján borús érzelmekkel sereglett egybe Veszprém városában ezen egyházmegye közönsége, mert tudta, hogy az egyházmegye kormányán nem találandja ott azon tisztes alakokat, kiket évek hoszu során át megszokott a kormány élén látni, s kikhez az egyházmegye közönségét a ragaszkodás és szeretet közérzelme kötötte; — tudta, hogy nem találandja ott nagyt. Szedenics György esperes és tek. S z a k onyi István felügyelő urakat; mert amazt a halál ragadá el a Sionból, emezt pedig beteges testi állapotja kényteté, hogy a sok éven át közelégedéssel viselt hivatalát másnak engedje. Nem lehet az egyházmegyének e két jeles vezérét feledni, és csak is hálátlanságának adná jelét, ha könynyen feledni tudná e két, érdemekben megaggott kormányosát, kik mint vér- és lelki rokonok számos évekig öszhangzó buzgalommal, lelkesedéssel és tapintatos jártassággal vezették az egyházmegye ügyeit. — Méltán érezhette tehát az egyházmegye magát árvának, midőn egyszerre két őrállójától tudta magát megfosztatva. De a mindeneket bölcsen igazgató Isten, a gyász napok után egy fényesebbet is támasztott egyházmegyénkre, s bátran hihetjük, hogy a borús napok után e fényesebbek is tartósak leendenek, mert egyházmegyénk, nagyt. Tatay Sámuel bakony-tamási lelkész urnák esperessé, s nagys. Matkovich Tivadar urnák felügyelővé lett megválasztása által, oly férfiakat volt szerencsés kormánya vezetésére megnyerhetni, kik, — a már bennök központosuló bizalomnál fogva is, szép reményekre jogosítanak. Jelen gyűlés kiválólag csak az üresedésben levő kormányzói hivatalok betöltésével foglalkozván, első és fő teendőjének tekintette, nt. László Jónás pápai lelkész ur előre bocsátott imája után. a nevezett hivatalnokokat beiktatni; s miután nagyságos Matkovich Tivadar ur még boldogult nt. Szedenics György esperes ur életében folyamatba vett szavazatok által lett felügyelőnek elválasztva, ő tette le elsőben is az esküt a boldogult esperes ur helyetteseül kinevezett nt. Tatay Sámuel ur kezébe, — mi megtörténvén nt. helyettes esperes ur meleg szavakban üdvözlé a most már felesküdt felügyelőt, szerencsésnek nevezvén az egyházmegyét választásáért, szerencsésnek azért, hogy a vallásos lelkesedéséről és buzgalmáról protestáns egyházunkban régi idő ^ta ismeretes Matkovich családnak, egy oly tagját nyerhette meg, — ki — hiven ősei erényéhez — hasonló érzelmeket melenget keblében, aki vallásbuzgalmának már ez ideig is több fényes jeleit tanúsította. Erre nagyságos felügyelő ur tartá székfoglaló beszédét: Az imént letett esküben jelelvén törekvéseinek alapját, mely nem lehet és nem is leend egyéb mint buzgó törekvés az egyház felvirágoztatására. Igen jól fejté kí idevágólag — a történelem tanúsítása nyomán, hogy mi, mint egészen saját erőnkre hagyott egyház hivei, csak önmagunk buzgó törekvése mellett érhetjük el ama célt, az egyház felvirágzását, s lelkes szavakban buzditá a gyűlést, hogy az eszközt e cél elérésére csak is ön-erönkben keressük. — Csak ugy látja az egyháznak fölvirágzását, ha minden egyes tagja, jóra törekvő buzgósággal öt gyámolítani fogja, s kötelességét, rnelylyel egyházának ki ki tartozik — ha csak vallástalannak bélyegeztetni nem akar — híven teljesíteni törekszik. — Ily uton hiszi, hogy a nemes és buzgó törekvést a felvirágzás elmulhatlanul követendi. Elfoglalván a gyűlés éljenzései közt elnöki székét, nt. Tatay Sámuel helyettes esperes ur — esperesi jelentése olvastatott, részint azon ügyekről, melyeket boldogult Szedenics György esperes ur halálakor által vett, részben, melyek helyettes esperessége alatt történtek. Megemlítendő ezek közt, hogy jelenleg egyházmegyénkben Iiáron^ lelkészi állomás van üresedésben, a homokbödögei tiszt. Dubovay János, a palotai nt. Szedenics György, a lajos-komáromi tiszt. Malatides Gábor lelkész urak halála folytán; az első helyre tiszt. Fájth Antal, a másodikra tiszt. Fadgyas József segédlelkész urak neveztettek ki helyettesekül; Bakony-Tamásiba pedig Kovácsics Sándor ur alkalmaztatott tanitósegédöl. — Miután ezen esperesi jelentés közhelyesléssel fogadtatott, s miután e gyűlésre már az esperest választó szavazatok is beérkeztek, és tegnapi napon ngos Matkovich Tivadar ur elnöklete alatt egy, tiszt. Kis János ajkai lelkész és tek. Ihász Imre bakony-tamási felügyelő urakból álló bizottmány által felbontattak, hogy az eredmény a gyűlés elé terjesztessék, nt. Tatay Sámuel helyettes esperes ur átadja a gyűlés világi elnökének a hivatalos irományokat és az esperesség pecsétjét, s egyúttal a helyettességet leteszi. Erre nagyságos felügyelő ur, örömét fejezvén ki azon, hogy az egyházban semmi hátrány nem történt, olvastatja a tegnapi, esperes választó szavazatok felbontására együtt volt bizottmány jegyzökönyvét, melyből kitűnvén, miszerint a beérkezett tizenkilenc választószavazat közül, nt. Tatay Sámuel tizenhatot, tiszt. Fárnek Dénes kettőt, és tiszt. Kis János egy szavazatot nyert, a majdnem közakarattal megválasztott nt. Tatay Sámuel esperes urat felhívja, hogy székét foglalja el és az esküt tegye le. Mind kettő megtörténvén, ikerelnök társa forró üdvözlete után, újonnan választott nt. esperes ur a következő beszéddel lépett be esperesi hivatalába: „A közbizalom terhe alatt reszketve állok itt, mert, midőn közelebbi években elhatároztam volt magamban, hogy a közhivataloktól visszalépendek, és most ezen szép kiterjedésű veszprémi e.megye közbizalma, engem gyengét és érdemetlent az esperesi hivatalra szólít, megvallom, első pillanatra bizonytalanságban vagyok az iránt, vájjon mit volna jobb cselekednem, megköszönni e az