Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-16 / 7. szám

o) képviseli az egyház és állam közti jogviszonyt; p) oly indítvány, mely az összes püspöki kar Íté­lete szerint a rom. kath. anyaszentegyház tanaival, tör­vényeivel, szerkezetével, elveivel, elidegenithetlen jogai­val és szellemi vagy tulajdonjogi érdekeivel össze nem fér, a tanácskozás tárgya nem lehet; annál fogva a ta­nácskozáshói általán kizáratnak : aa) a kath. hit- és erkölcstan; bb) az egyházi kormányzat szervezete; cc) az egyházi szertartás ; dd) az egyházi közfegyelem tárgyai; ee) a papi intézetek belszervezete ; ff) az egyh. javadalmakra vonatkozó egyéni tulaj­donjog bárminemű korlátozása. 80. §. Ezen főtanács szervezi a főegyházi bizott­mányt, mely, mint közigazgatási és végrehajtó hatóság, osztályokra osztva vezeti az összes tanügyet, kezeli a kath. alapítványokat, elintézi az egyh. hatóságoktól föl­terjesztett idevonatkozó ügyeket. 81. §. A bizottmányhoz jutott ügyek elintézése ta­nácsülésileg történik szótöbbséggel. 82. §. Ha a felek a bizottmány határozatával meg nem elégesznek, ügyöket az öt-személyes főbb bizott­mányhoz felebbezhetik. 83. §. Az egyház főbb bizottmány elnöke az or­szág harcegprimása, ki mellé a főtanács egy papi s 3 vi­lági tagot választ. 84. §. Az állandó egyházi és főbb bizottmánynak székhelye Buda-Pest. Ezek nyomán álland a főegyháztanács 72 egyházi és ugyanannyi világi tagból, jelesen : a) az egyházi rendből püspök 22, püspöki hatósággal bíró pannonhegyi főapát 1, káptalani követ 22, papi követ 23, szerzetes rendi főnök 4. b) a világi rendből képviselő 45, kegyúr 22, egyeten.i képviselő 1, királyi küldött 4. Összesen 144 tagból, kik mindnyájan szavazattal birnak. Erdély nincs ide számítva. A bibíiataiitalmásiy ISoiBamiluiii. (Folytatás.) 1. Az orthodox tan megállítása; visszahatás. A reformatio müve kivivatott. Mint mindig az em­beri művelődés történetében, ugy e nagyszerű szellemi vívmány után is a látszólagos megállapodás — valóban pedig a rohamosan nyert anyag feldolgozásának kora következett. — Ilyenkor a jelszó nem a továbbfejtés, ha­nem a hü megtartás, minden oldalról való kifejtés, vagy teljes elsajátítás. A protestantismusban is ki kellett ok­vetlen fejlődni ekkor az orthodoxiának, melynek hatása alatt belebonyolodott a mindig élesebb confessiókba, el­sülyedt a. tan szentsége örvényébe, mig ezen át és tul a szellemszabadság birtokába, élvezetébe jutott. A Luthe­ránusoknál az Úrvacsora, a Cálvinistáknál a praedesti­natio lett Eris almája, s ezért az orthodoxia legféltet­tebb kincse. A praedestinatio feletti vita fő szintere Holland volt, hol a reformatio kezdetén mindenféle irány akadt ugyan követőkre, de a Calvinismus lassankint túlsúlyra jutott. •Hol találhatott volna az ember tehetlenségéröl valóban fogékonyabb szívre, mint e maroknyi népben, mely fenál­lásáért diadalmat küzdve egy óriási hatalom ellen, fel­tűnő nvilvánulását látá ezen eszmének: „minden emberi tanács hiában való isten elrendelésével szemben." A szo­morú üldözések között egyetlen öröm volt megnyugodni isten megfoghatatlan tanácsában, az istentől való teljes függés érzetében, s igy a calvinismus ösztönszerűleg az üldözöttek vallása lett. Mintha csak ama zeelandi „kol­dusok" számára lett volna készitve, kik kalóz kalapjokra eme jelszót írva : „inkább törökök mint pápisták," — ki­tüzék a szabadság zászlóját. S bár a függetlenség kiví­vásakor a katholikusok számra nézve még többségben voltak, de mig ők a despotismus mellé állva a szabad­ságnak nagyon is rosz szolgálatot tettek, addig a szabad­ság kivivására mindenöket feláldozó „koldusok" ügyével az uj nemzet ügye annyira összenőtt, hogy „szabad Hol­landia" és „Calvinismus" egy jelentőségű lett. Ehez já­rult még az is, hogy a papok nagy része Genfben neve­kedett fel. — Azonban Holland Erasmus országa is voit, azon Erasmusé, ki tán az elvtelenségig igyekezett min­dennek csak könnyebb, gyakorlati oldalát fogni fel, s egy elvből sem húzni ki a szigorú következtetéseket, ki mint mondja „az Arianusukkal és Pelagianusokkal is egye­sülni tudna, lia az egyház helyeselte volna véleményö­ket," s kit tanulmányai a könyedebb felfogású classica literaturában ép a szabad akarat túlbecsülésére vezettek. Az ő nyomán haladva, voltak sokan, kik a protestantis­musnak -— mint mondák — gyakorlatibb s humanusabb irányt szerettek volna adni. A harc a leydai egyetemen tört ki először, hol 1603-ig a szigorú supralapsarius — Gomarus háboritlanul hirdeté Calvin tanait. Ez évben azonban Arminius ne­veztetett kollégájául, ki már azelőtt is eretnekség gya­nújában állt, de a fejedelem még akkor pártolta. Az aka­démiai nyilvános disputákon, hol az ifjúság a két tanár vezetése alatt theologiai kérdéseket vitatott, csakhamar kitűnt a különbség a két tanár és tanítványai között, mely különbség nemcsak a praedestinatiora terjedt, ha­nem a confessiók kötelező erejére is. A pártok csakha­mar megalakultak, s már akkor megkezdődött egy, azu­tán minden vallásos vitában ismétlődő szokás, hogy t. i. a pártok azonnal politikai színezetet is vettek fel, igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom