Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

mányférfiak, a korszerűség ha lesz meg benne ha nem. Szóval meglátszik biz azon, hogy fölülről jött; e helyett mi jobbnak láttuk volna, ha a canonokat, saját régebbi határozatainkat, a többi superintendentiák e tárgyban hozott törvényeit és saját körülményeinket is alaposan tanulmányozta volna a bizottság; s mindenekfelett meg kellett volna tekinteni a dunamelléki kerületnek e részbeni szabadelvű határozatait, melyek a milyen szépek az elméletben ép annyira ki is vihetők a gyakorlatban, s védő szárnyaik alatt szép haladásnak örvend az egyház ügye. No de hiszen reményijük, hogy e nagy fontosságú ügyet nem is fogja oly rögtönözve keresztül vinni a nagy gyűlés, mint a milyen rögtönözve megteremté azt a bizottság. Azért mig ideje vagyon, szóljon hozzá ki-ki saját jobb meggyőződése szerint, a vita közben az eszmék kitisztulnak s az igazság napfenyre derül. Jl aí/y Ignác 3 h. lelkész. R É GJ S É G. Adalék Bornemisza Péter reformátorunk (ismeretéhez. (Vége.) Ha egykor valaki megírja e kitűnő emberünk életét, nagy haszonnal lapozgathatja át e könyvet. Addig is azonban figyelmeztetőül jónak látom azon tartózkodási helyeit előszámlálni, melyeket itt megemlít. Ilyen Huszt vára, Ungvár, Nagy-Szombat, Apaj (n.-szombati papsága idejében), Galgóc, Németujvár, Pozsony (hol az országgyűlésén prédikált, igy szólván erről a 862-ik levélen: Keservesen néztem szegény Maximilianus czászárra, ezért: hogy Posoni gyűlésben három bolondval nagy édesdeden mind el teréczelt aztala felöt. Mihent engem meg láta, ottan elkülde előle, azért: hogy az ország élőt az gyűlésben prédikáltam, és tiltását meg nem fogadtam az ő Pap tanácsi szerint), Z ó 1 y o in, S e m p t e, Szered. Említi ezenkívül Bécset, Olaszországot s ebben Paduát, Kassát stb. mint tanuló helyeit. A 802-ik levélen Huszár Gálra hivatkozik, mint a ki neki egy esetet beszélt el. Ezt azért hozom fel, mivel Révész Imre úr a ,,Prot. Lap"ban (1862. 4. sz.) épen Bornemisza müvéből bizonyítja be Huszárnak komjáthii papságát s közeli érülközésöket ez adat is tanúsítja. A 803-ik levélen irja, hogy volt neki 1577-ben egy iskolamestere Lethenyei Pál „k i t az után Isten lelki páztorságra hív a." A 818. 1. „Vala e g y T u b a M i h á ly it Semptén én előttem Prédikátor, kinek az ő jámbor volta és kegyes tanyítása, soknál igen beczületes volt." A 822, 823-ik levélen „Raytam történt dolgok" cim alatt önmagáról beszél, mit legyen szabad egész terjedelmében kiirnom, részint mivel erősen bizonyítja személyes ördögben való hitét, részint mivel be enged pillantani családi életébe és anyagi állásába. „Tudok oly napot — úgymond, — hogy az Sátán elkezdette az haragra, az szorgalgalmatosságra, az bujaságra való indítást, és azokban ugyan oktalanul meg bolonditot volna, ha az Wr hozzám nem tért volna. Mert az nap Jobágyim ellenem felrohantak, és morgottak velem és boczoztak, és köttözettek ok nekül. Feleségemis azonba megháboritot igen apró dolog miat, és hol egyik, hol másik gyermekim szó fogadatlanságokkal. — Kikre felindultam , hogy verekedgyem köztök, és azonba (azonközben) az WR más gondolatot hozot, és nem ereztet reá. Ezek után mindgyárt kocsisom, szolgáim és más gyermekim, az után szakáczom: Az apró gyermetskék riwtak, siwtak reám, és ki betegségbe eset bennek. Azon napon Könyv Nyomtatóim reám részegeltek és velem ketöttek, Könyvkötőim boczoztak. Még az ebek is az tyúkokat kergették és meg ölték, azokat egyfelől meghattam hogy az vizbe vessék, másfelől más dolgom érközet. Az lovak elszaladoztak, és egymást annyira marták, hogy senki el nem vehetné, hanem ö magok ledülnének, és az véres veríték le czorgana rólok. Oskola Mesterem és udvarló Deákim (vajon kik voltak ezek s minő rendeltetésük volt?)*) étel felöt szomoritottak. Étel után, hol felházamba mentem imátkozni, hol kertben, és azokat velem félbe hagyatták. Tonulni akartam és barátim panaszolkodni hozzám jüttek, az város népe, az GrolF, az tizttartó reám izentek, hol egyről, hol másról. Mind ezek egynihány képpen egy nap háborgattak. Kikből eszemben vöttem nyilván: hogy egy ördög nem győzte volna ezeket, hanem ugyan seregvei futostak ellenem. De mindazáltal az WR ennyi kegyelmességvel volt hozzám, hogy néha elbusűltam, néha panaszolkottam, kiáltottam, és czak nem szitkozóttam is, de ismét magam megtartóztattam." Ez után leirja fia halálát és igy sóhajt fel (824. lev.): „Végre élvévé (Isten) tiz eztendös Peti fiamot. De miért hogy az gyermek jó tanuló vala, és az Egyházbannis Catechismust ta nyitót, és othonnis az töb czeléddel imátkozott; ezzel vigaztalá meg az WR Isten, hogy noha gyermek volna, de száz esztendős emberis, még Dávid Királyis, és Szent Pális nem mondhatná szepben és ájtatosban imez igeket: Én édes Istenem bocsásd meg az én bűneimet, az te szerelmes Fiadért. Egy nap kedig többszer százszornál kiáltotta édes szóval az WR Istent, és az Mi Atyánkotis szépen elmondta, Kinek halála mindazáltal egyideig igen nehéz volt, és sok bünemet lenyomta" stb. Érdekes dolgot említ a 854-dik levélen is Török Bálintról, melyet tudtomra még történetíróink nem használtak fel; nevezetesen hogy Ö „igen torkos, részeges, kegyetlen, parázna lator életű, nyüzó foztó kóborló" vala, noha e korszak olygarcháinak ez oldalról jellemzése alól ő sincs kivéve. Több helyütt ír saját „superintendens"ségéröl, ir Sibolthi Demeterről, Balassi (Balassa ?) Jánosról, Prini (Perényi) Gáborról, Telegdi Miklósról, Dobó Istvánné Sulyok Sáráról, János Deák prédikátorról, ki Losonci Antalt megölte, Barbély (?) Ferenc prédikátorról, — Alvinci Györgyről, ki Dávid Ferencnek Kolozsvárit iskolamestere volt, *) Udvarló a. m. inaskodó (1. Virág B. Magyar századai Toldy kiad. 1. köt. 72) ha szolga gazdáját, vagy udvarló (serviens) maga ispányát megölendi.). Szerk.