Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Az „Osservatore Románo"ban gróf de Corberon pápai zuáv, mintegy maga igazolására, közzé teszi a nála a nemzetibizottmány által elkobozott iratokat. Ezek a következők: Katholikus cselekvési párt. In nomine Dei. Azon veszélyek által indíttatva, melyek az egyházat, a pápaságot és a keresztyén társadalom jövőjét fenyegetik, több katholikus elhatározta, hogy „a katholikus cselekvés müve" (Oeuvre de 1' action catholique) cím alatt társulatot fog szervezni. Ennek célja „megtörni azon keresztyénellenes ligát, mely a népeket, ahová csak elhatol, mindenütt az istentelenség, fejetlenség és tönkrejutás háromszoros örvényébe sodorja." Ezen szövetség sikerét oktalan és vétkes engedmények megkönnyítették. — Most már nem arról van szó, hogy alkudozzunk, hanem hogy tisztán és nyíltan katholikusok legyünk; föl kell lépnünk az egyház és a pápaság érdekében, helyeselvén és fonlartván mindent, a mit az föntart és jóváhagy, visszautasítván és kárhoztatván mindazt, a mit az elvet és kárhoztat. Felvilágosittatván az 1864-ikdec. 8-áról kelt encyclica által, a katholikus actio tagjai kötelezik magukat, hogy semminemű részt nem vesznek oly tanokban és müvekben, melyek az egyház és a szentszék iránt ellenséges érzületről tanúskodnak. Teljes hittel levén az isteni ígéretek iránt, közös működés végett az összes kath. egyletekkel szoros kapcsolatba lépve s végül egyek levén a jóban, valamint azok egyek a roszban, a tagok csak oly müveket fognak tartani, terjeszteni és létrehozni, melyek képesek a pogány barbárság felett győzedelmeskedni, s a valódi műveltséget és a katholicismust diadalra juttatni. A szabályok következők: 1. Az ,,Action catholique" működését egy hét tagból álló tanács igazgatja. 2. Minden katholikus, a ki el van tökélve a 4. cikkben elősorolt kötelezettségeknek megfelelni, részt veszen a működésben, és „résztvevő" cimet kap. 3. A tanács küldöttei, a hol csak lehet, bizottságokat és albizottságokat szerveznek. — 4. A résztvevők megígérik, hogy a) naponkint egy Miatyánkot, Üdvözlet-et Glóriát és Memorarét imádkoznak a pápáért, az egyházért és a társulat céljának sikerüléseért; b) péterfillér fejében és a hit terjesztése végett hetenkint bizonyos, kinek-kinek tehetségéhez mért adománynyal járulnak; c) azok, kiknek hivatása magával hozza, keresztyén elvek szerint eszközlik az ifjúság nevelését, hogy igy az igazvallás és oktatás szabadsága fentartassék; d) minden még közvetett támogatást is megtagadnak minden oly kereskedelmi és egyéb üzlettől és társulattól, melyek mint a katholicismus ellenségei ismeretesek ; e) soha sem fognak keresztyénellenes iratokat birtokukban tartani vagy terjeszteni, s azokat csak kötelességből olvassák; f) végül erejöket, vagyonukat és befolyásukat az egyház és a szentszék netán szükséges védelmére készek feláldozni. 5. A mű befejezése egy kath. hitelpénztár felállítása. Ez egyesitendi a résztvevők adományait és járulékait, melyek a bizottságok által összegyűjtetve, a legfőbb tanácsnak adatnak át. A műveletek külön alapszabályok szerint fognak eszközöltetni, elvben azonban leginkább a jóirányu sajtó, a missiók, a katholikus müvek és házak támogatása a főcél; évenkint számadás tétetik közzé. 6. A mü előhaladásával és a helyi szükségletek szerint a legfőbb tanács kijelöli a bizottságok számára azon különös rendszabályokat, melyek az emiitett rendeletek katholikus szellemének megváltoztatása nélkül azok gyakorlati keresztülvitelét megkönnyítik. KÜLFÖLDI IRODALOM. Über die Grenzen proteatantischer Lehrfreiheit auf Kanzel und Katheder. Bonn 1865. E müvecskében szerző egy értekezést tett közzé, melyet 1865 oct. 19-én a neuwiedi lelkészi conferencián, mintegy válaszul Schwarznak lapunkban is közlött eisenachi beszédére azért tartott, hogy bebizonyítsa, miszerint „az evangyéliomi hit és tudomány szelleme, mint Lutherben, Melanchtoaban stb. élt, még nem halt ki." Szerzőnek ugyan meg lehetett a fenebbi idézetben emiitett dicséretes szándéka, de jelen értekezésével bizony nem igen érte azt el. Mert Luther és Melanchton szelleme nem sugárzik abból vissza. Baxman úr, mint maga mondja, nem fanatikus; ö elfogulatlan theologus, sokkal műveltebb történész és itész, hogysem (Schenkel ellen) tiltakozó adressekben találná örömét, mert ö sem vár ezektől mást, mint a gyűlölet emelkedését, mely már most is nyomasztó hatást gyakorol az egyházra és papságra. Nagyon helyesén jegyzi meg: hogy a „tudomány és egyház, ha igazán szabadok, a salakot el tudják választani a színaranytól." De azért mégsem gondol komolyan a tudomány szabadságára. 0 a hit cikkelyeket ismételten ,,a tanok egészen elegendő zsinórmértékének" nevezi, s a „tévtanok" (t. i. a hitcikkelyektől való eltérések) ellen szigorú egyházkormányi eljárást óhajt. Igen helyesen mondja: „Ne sértsük meg a szeretetet, még kevésbé az igazságosságot, mely a tévedésben levő testvért is megilleti de a gyakorlati tanácsok, melyeket állítólagos vagy valódi „tévtanok" megítélése alkalmával tesz, semmit sem foglalnak magokban, ami bennünket csak némileg is felvilágositna szerzőnek e tekintetben! véleményéről. Birói döntvény zsinórmértékéül minden körülmények között csak biztos ismervek szolgálhatnak, de e tekintetben nem lehet semmi oly sokfélekép magyarázható fogalom, mint a hitcikkelyek „lényege" s „a keresztyénség alaptényei és igazságai, mint azokat a sz. irás előadja." Mert hiszen az irásvizsgálat és a biblia történelmi tekintélye körül forog úgyis az egész vita Még csak azt tesszük rövid ismertetésünkhöz, hogy, miután e művecskéjében szerző ugy szólván semmi eredményt sem képes kimutatni, a vitának oly nevezetes tudós férfiú ellen mint dr. Schwarz, kevéssé szerényebb hangon kellett volna irva lenni.