Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

van, hanem a rendszerben, miért nem vett tehát N. S. űr magának fáradságot sine ira, cum studio a rendszert elemezni, bonckés alá venni, hiányait felfedezni, s mért kellett azért annyi szenvedély, guny, s gyűlölettel lépni fel egy erkölcsi testület ellen; a heveskedés, szenvedély még a legvilágosabb s legtisztább ügy diadalát is kétessé teszi, mig ellenben a higgadt komoly szó a kétes ügynek is biztos sikert szerez. Szükségesnek mutatkozik itt egyébiránt e tárgygyal rokon egy másik tárgy megérintése is, s ez a gymnasiumi tanároknak a gymnasiumi ügyekbeni képviselete : hogy a gymnasium ügyeit vezesse, intézze azon egyház, mely annak léteit adott, s terheit emeli, ez oly elvitázhatlan, az önkormányzat elveiből önkényt folyó joga annak, mit kétségbe vonni nem lehet; miképen akarja aztán az gymnasiumának ügyeit intéztetni, presbyteriuma, vagy a végre kinevezett külön bizottság által, hí e meg a szellemi ügyek vezetésére igazgató tanárt, vagy saját kebeléből választ ahoz értőt, ez ismét az egyház dolga, mihez senkinek semmi beleszólása, övé a teher, övé a jog is: mennyiben folyhatnak be már az illető tanárok a gymnasium ügyeinek intézésébe, erre nézve az egyházi törvények határozottan nem nyilatkoznak, itt hát a gyakorlat igazit útba bennünket: ugyanis a főtiszt, egyházkerületek, midőn valamely a gymnasiumot érdeklő ügyek megvizsgálására, tervek kidolgozására, s azokbani véleményadásra kebelökből bizottságot neveznek ki, ezen bizottságban a gymnasiumi tanárok képviseletét is mindenkor igénybe veszik, annyival is inkább, mivel különösen a sz ellemi ügyeket illetőleg csak is ök hivatvák a dolog érdeméhez szakavatottan szólani, miből önkényt következik, hogy az ö gymnasialis ügyekbeni képviseltetésük, nem csupán a méltányosság elvén, szakavatottságok szükségén, hanem a gyakorlat által szentesitett törvényes jogon is alapszik: ugyanazért N. S. úrnak e tekintetbeni nézetét teljesen osztom, s hiszem, hogy maga az illető presbyterium is a jogos kivánság útjába akadályt nem fog gördíteni. cj Az iskolai felügyeleti jog ellen N. S. úr által intézett gúnyos célzatokat illetőleg is kell még mondani némely általános észrevételeket: ö ugy látszik, — de mit maga is az általa a tanítást gátló akadályok elhárítására s a visitatio feleslegessé tételére nézve feltett kérdésében nyíltan bevall, — hogy minden függéstől idegen, — különös észjárás : — vagy talán azt gondolja, hogy a szegény pap senkitől sem függ s sorsa ezért irigylésre méltó ? függünk bizony mi is fütöl fától; persze a ki nem akar látni, behunyja szemét: de hogy ilyen illusioban ne ringassa magát, fáradságot veszek magamnak röviden érinteni, hogy a pap kiktől, mitől s miként függ: függ a pap 1. is saját híveitől, kik közül, ha valamelyik részegeskedés, vagy más kihágásért presbyteriumban a paptól inegdorgáltatik; a sérelmet visszatorlandó a komám, sógorom, s bátyám segítségévéi oly támadást indít ellene, hogy megköszönheti, ha a presbyteri elnökség szép, s ön által an- nyira irigyelt jog élvezeleért még egy ideig hivatalában maradhat. Függ a pap 2. a bíráktól: ezek idegen hatalom közegei levén, működésük irányát is, — nem mindenütt, de sok helyen, — ezen hatalom sugalmazása jelöli ki; ezért e, vagy miért, elég az hozzá, hogy ök a tapasztalás igazolása szerint ax egyházi érdekeknek rendesen antipodesei, s bár tulajdonképen nem is tartoznék körükbe, a presbyterium működésének örökös kérdőjelei; rendszerint nem is a presbyterium határozata, hanem az övék effectuáltatik, kivált, ha még jegyző urak is, — mi nem ritka eset — bele vetik Brennus kardját a mérlegbe, s ha aztán a szegény pap a presbyterium határozatának érvényt akarna szerezni, kész az összeütközés, hát ha még a császári adóért a gondnokot exequálni akarván, a pap annak kikerülése végett oly tanácsot talál adni, hogy a restantiákat a bírák szorgalmazzák, ekkor aztán már kész a néplázadás is, igy a pap, ugy a pap meg akarja a népet nyúzni stb. Lássa N. S. úr ilyen éles szuronyokba ütközünk ám mi is, addig mig az ilyen s ehez hasonló szuronyjátékból a tanitó rendesen kimarad, s a presbyteri elnökség sokszor nagyon áros, mert hivatalunkba is kerülhet. 3. Függ a pap az esperesttöl is, ki eljön hozzánk minden évben egyszer, megnézi az anya- s jegyzökönyveket, az általunk vezetett gondnoki számadásokat, perzselyes diariumot, s megkérdi tőlünk atyai jó indulattal, nincs-e valami bajunk? de megkérdi ám az elöljáróktól is, hogy van-e béke s nyugalom az egyházban? s ha azok adnak elő valami panaszt ellenünk, vagy a tanitók ellen, igyekszik azt szép módjával eligazítani, ha nem tudja jelenti a tract. gyűlésre, az ilyen esperest előtt, kivált a ki olyan mint a mienk, nem azt mondom a mit N. S. úr mondott, hogy mély alázattal, mert azt tőle sem várja, hanem azt, hogy tisztelettel hajlok meg, s e függés gyönyörűséges igája ellen nem teszek kifogást, nem mondom mikor jöjjön a visitatio, hanem mindenkor tárt karokkal fogadom, na perse, mert hát ,,a farkas nem eszi meg a farkast." Na de minthogy már az esperest az ügyet, melyet el nem igazithatott a tr. gyűlésre terjeszti 4. Függünk a tract. gyűléstől is: mig a jogosság terén állunk, addig nem félhetünk, hogy nem partfogoltatunk, de hát mi is csak emberek vagyunk, s ha gyarlóságból valamit vétettünk, akkor bizonyosan elitéltetünk; de ha nem vétettünk is, ha egyszer hallgatóink ellenünk fellázadtak, s lecsendesedni nem akarlak, addig zaklatnak s bosszantanak bennünket a torturának hallatlan, kikeresett minden nemével, mig aztán egyszer magunk kérjük máshova leendő elrendeltetésünket, mert hát él keblünkken az autonomicus szervezet iránti tiszteletnek egy szent s lángoló érzete, mely által arra intetünk, hogy az egyházi hatóság, mint erkölcsi erő tekintélyét örökös ellenmondásunkkal ne gyöngítsük, ne compromíttáljuk, s az az iránti köteles tiszteletnek tágítására híveinkben vágyat ne ébresszünk. Függünk 5. az egyházkerületi hatóságtól is, mely bár legfőbb törvényszék, de egyszersmind erkölcsi hatalom levén, a hazai rendezetlen viszonyokból folyólag szintén nem képes mindenkor gátot vetni a medrét elhagyott áradat hullámzá-