Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-29 / 52. szám
nem kívánja, de nem is magasztalás, nem dicsőítés az, érdemet elismerjük, s példája által magunkat, s másokat lelkesítünk; evvel az érdemnek tartozunk. Szedenics György született 1798 nov. 26-én Farádon Sopronmegyében, a német nyelvet Agfalván sajátitá el; a gymnasiurni tanulmányokat, valamint a theologiát is Sopronban végezte. 1819 év sept. 19-én szenteltettett fel ajkai segédlelkésznek Kis János superintendens által, — kinek nagy kedvence volt, kivel később is folytonos levelzésben állt, s a kiről nyerte saját vallomása szerint a ieghathatósb ösztönt a lelkészi pálya választására. Már mint felszentelt segédlelkész ment fel a theologia tanfolyam bevégzése végett Bécsbe, miután az időben a külföldi egyetemek látogatása tiltva volt. Bécsből visszatérve Vadosfára ment segédlelkésznek az akkoriban híres Gödör esperes '? mellé kiről mindenkor a legnagyobb tisztelettel, szeretettel emlékezett, s ki részint sajátságos eredeti modora, szerint kitűnő szónoki képessége által nagy hatásai volt az ifjú, s hivatásért lelkesülő Szedeniesre Vadasfáról Dabronyba hivatott meg rendes lelkészül 1822, — hol 6 évig, s onnét Palotára, hol 39 évig áldásteljesen működött. — Idogy az elhunyt jelesünk érdemeit kellő mértékban méltányolni képesek leszünk, jellemzéseid a következőket vélem szükségesnek szellemliteni. A mit benne méltán gyászolunk az a hivatalát lelkesülésig szerető lelkipásztor; vagyonos nemes családból származván, a külső fényes állást és anyagi előnyöket nem igérő lelkészi pályára benső hivatásból, szeretetből lépett, mely hivatásról 47 évig tartó hivatalos működése fényesen tanúskodik. Hivatalos állása iránti hő szeretetének hü kinyomata volt azon lelkiismeretesség és pontosság, melylyel egyházi teendőit alkalmatos, és alkalmatlan időben végezte, — soha semmi néven nevezendő okból lelkészi teendőit el nem raulasztá, s e tekintetben a gondviselés is oly kegyes volt irányában, hogy hosszas és súlyos betegségtől mind végig megóvá ; hogy az evangelium hirdetése fenségétől mennyire át volt hatva, mennyire egész lélekkel, lelkesüléssel csüggött fontos hivatásán mutatja azon jellemző körülmény, hogy kisebb gyengélkedései ellen legbiztosabb gyógyzzereül tartá a preclikálást. Mint egyházi szónok a dunántúli ág. h. egyházkerület jelesei közt foglalt helyet, mely tulajdonra, részint gazdag exegeticai tanulmányait, részint széles olvasottsága, különösen a római classicusok ismerete, részint a gondos természet adománya, a csengő hang, s kellemes külső — képesité. Egyházi beszédei béltartalomra valódi kincsek, ugy a meglepő eredeti s mégsem mesterkélt dispositiókat, mint a sikerült kivitelt illetőleg, irálya — valódi bibliairály volt; a bibliai nyelvezet egyszerűségével gyönyörűen tudá párosítani az előre haladt nyelv minden szépségeit; előadása kellemes folyékony, s a legtöbb esetben erőteljes, és átható volt. Valóban érzékeny veszteség szegény egyházi irodalmunkra nézve, hogy a jeles egyházi szónok szerénysége nem engedé egyházi beszédei közül a közönség élvezete, s a szakfárfiak tanulmányozására legalább néhány évfolyamot a nyilvánosság elé bocsátani. Az egyházi ügyek iránt első ifjúkora óta táplált érdekeltségét, és ügyszeretetét mind az esperesség, mind az egyházkerület kellően méltánylá; az előbbi iskola vizsgálóvá, majd jegyzőjévé, — mely minőségben 12 évig működött, majd esperesévé választá, mely disze3, de terhes hivatalt kitartó szorgalom, példás pontosság, s ügyes tapintattal 24 évig viselte ; az utóbbi (az e.kerület) pedig a főjegyzőséggel tiszteié meg, mely fontos állásban 12^évig munkálkodott; ezenkívül számos egyházi törvényszéknek részint tagja, részint elnöke volt, általában az esperesi, kerületi, s egyetemes gyűléseknek nálánál hívebb látogatója kevés volt. Amily méltán követendő példánykép volt ő mint lelkész, szinte oly feddhetlen jellemű, példás életű, s szeretetreméltó volt ő magán életében, amit különben lelkésznél hivatalos állásától elválasztani alig lehet. — Kitűnően tudá a papi méltósággal a leereszkedő nyájasságot párosítani, lelkészi méltóságát minden körülmények közt híven megörzé, anélkül, hogy öt büszkének tartották, nyájas leereszkedő volt mindenki irányában, anélkül, hogy pajtáskodó lett volna; szívesen megjelent mindenütt, hova őt hívei bizalma és tisztelete meghívta, de mint mondani szokása volt: „sohasem feledte otthon a p a p o t." A bizalmas, családi, s baráti körben a talpra esett ötletek, adomák citátumok nagy mestere volt. Azonban a többi jelesek sorsát ő sem kerülhető el; öröme poharába vegyitett a rosz szándék néha-néha egy csepp ürmöt is. Voltak, s pedig mint ez rendesen történni szokott, épen azek között, kik iránta valódi hálára kötelezvék, kik saját hibáik, s rosz szándékuk takaróau! az ö erényét szerették volna megtépni; de ő a körülmények, és rosz-akaróinak ellene fordult vihara közt lelki nyugodtságát csodás nagy mértékben megtartá, s feddhetlen jelleme nemes érzetében vállvonitva, mosolyogva mondá : „nekem nem árthatnak," ám háborogjon a világ, engem erényem megvéd, s elvégre is ellenei megszégyenülve, bűnbánólag voltak kénytelenek vagy tévedésüket, vagy rosz szándékokat bevallani. A munkás életnek rövid, alig 10 napig tartó betegség után october 19 én vetett véget a halál; hűlt hamvai eltakarítása oct. 21-én történt tisztelői roppant számának jelenlétében. A halotti gyászszertartást végezték: főtiszt. Karsay Sándor superintendens ur, ki a háznál imádkozott, s a templomban Luk. 12, 42—44. versei alapján az elhunyt jeleshez méltó gyászszónoklatot tartott, a fájdalom érzet megható hangján ecsetelvén a megboldogultnak az e kerület, az esperesség s gyülekezete közül szerzett érdemeit, s lelkésztársainak példányképül tüntetvén fel őt; továbbá t. Stanó János csernyei lelkész ur, ki a sírnál imádkozott. Aki az Isten titkainak ily hü sáfára, az Ur szőlejének ily buzgó munkása, a megváltó Jézusnak ily hű követője volt, az bizonynyal elveendi fáradalma jutalmául ama hervadhatlan koronát, melyet ígért az Ur az őt szeretőknek; de szép emléke köztünk is fenmaradand, s midőn egyrészt fájó szívvel mondunk áldást az elhunyt poraira, hálát is adunk a gondviselésnek, mely őt köztünk az idők oly hosszú során át működni engedé. Vajha munkás és feddhetlen élete minél többeknek szolgálna lelkesítő és követendő példányképül, *) ti• *) A nekrolog iíy késő érkeztének megfejtése nem e sorok Írójának közönye vagy kényelme, hanem a rendetlen posta kezelés, melynek folyton az életrajzi adatokat hozó levelek elvesztek. TARTALOM: Ref. egyházi egyetemes értekezlet. — Iskolaügy: A kormány működése. — Tárca: Nekrolog. — Tartalom: — Előfizetési felhívás. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Gyorssajtó nyomás Bartalits Imre könyvnyomdájából (Sebestyén-tér 2. szám.) Mai számunkhoz mellékelve van: Előfizetési felhívás a „Falusi Gazda" nyolcadik évfolyamára. (1868.) és a „Regélö: í 1868-iki vagyis negyedik évfolyamára.
