Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-29 / 52. szám

den e.kerületnek megküldessék. Továbbá a jelen értekezlet tárgyalása fölött az e.kerületekhez küldendő kimerítő relatió készítésével Vay Miklós báró elnöklate alatt Török Pál sup. Tisza Kálmán, Teleky Domokos gr., Bernátb Zsigmond, Csanády Sándor, Uj falusi Miklós, Filó Lajos és B a 11 a g i Mór lőnek az értekezlet által megbízva. Végre elnök főgondnok ur indítványára elhatároztatott, hogy azon testvéri viszonynál fogva, melyben a hazai két prot. egyház egymáshoz áll, a végérvényesen határozó ref. egyetemes értekezlet j könyve majdan az evangelikus testvérfelekezetnek megküldessék, annál inkább, mivel az ev. egyetemes convent ezen testvéri szívességet a mi értekezletünk iránt már előbb teljesítette. Ezzel a convent, befejezvén hivatalos működését, feloszlott. Hogy tanácskozásainak s megállapodásainak mi leszen eredménye, azt még majd csak a jövő fogja megmutatni. Mi is befejezzük tudósítói tisztünket az egyetemes értekezlet mélyen tisztelt tagjaitól való szives bocsánatkéréssel, ha netalán eszméiket minden árnyalatukban nem egészen tárgyhíven adtuk volna elő, vagy ha kifejezett gondolataikat nem épen azon szavakkal irtuk le, amelyekkel elmondva valának. Mi e tárgyra nézve nagyon kritikus helyzetbe jutottunk azáltal, hogy miután eleve értesítve voltunk, miszerint a t.túli e.kerület utasítása szerint a convent pusztán eszmecsere végett iiiend össze ; mi — bevalljuk őszintén — eleinte nem tartottuk az egész dolgot elég fontosnak, hogy a tanácskozások jegyezgetéséről gondoskodtunk volna ; később a vitatkozások nagy fontosságáról meggyőződvén, jegyeztettünk ugyan ; de nem levén stenographunk, ha egyes mondatok jegyeztettek, elveszett elölünk a beszéd összefüggő egésze, ha meg a beszéd tárgyát, argumentumait kisértük figyelemmel, akkor elmosódtak a szavak; már pedig vannak gondolatok, melyek csak azon szavakba öltöztetve csattanósak, melyekkel először kimondva valának. . K c r e l e ni. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Bármennyire megtisztelve érzem magamat azon figyelem által, hogy e lapok mult száma „a ref. egyetemes értekezletről" szóló cikkében rólam is mint egyik conventi tagról, sőt mint aki a vitatásokban is résztvettem, — megemlékezni szíveskedett : még sem hagyhatom szó nélkül, hogy amik az előjogok és kiváltságok tárgyalása közben számba adatnak, azok általam nem egészen ugy voltak elmondva. Melyre nézve annak kijelentése mellett, hogy én ezen közlési hibát — bárki irányában is könnyen megtörténhető egyszerű tévesztésből származtatom, azt hiszem meg fogja bocsátni n. t. szerkesztő ur, ha ezen kiigazító észrevételnek helyet kérek lapjában. Azon kérdésre nézve: legyen e az egyházaknak k é p v i s e 11 e t é s e az állam törvényhozásában? a tiszántúli munkálat föltétlenül tagadólag felelt; mert az u. m. 1. annyi lenne, mint megtagadva saját egyházunk egyik lényeges elvét, tettleg pártolni a középkori hierarchia elveket és institutiót, — 2. mert ez a keresztyénség isteni alapitójának, ki azt mondá: ,,az én országom nem e világból való," akaratjával nemcsak nem egyező, de egyenesen ellenkező dolog lenne, — és mert 3. az az állam autonómiájával ellenkezik. En ezen érvek ellenében, a dunamelléki egyházkerület véleményével tartva, azt jegyzém meg, hogy azok egyéni nézetem szerint a nimium probat hibájába estek. Mert bár mi sem kérünk az egyháznak v. annak hivatalnokainak helyet az országgyűlésen; söt a mennyiben azzal eddigelé egyik v. másik egyház bir, azt is, megszüntetendőnek véljük: de ha az állam törvényhozása bármi tekintetből nem szüntetné meg a r. kath. s más egyház ebbeli jogait; sőt a jogegyenlőség és viszonyosság alapján azokat a többi egyházakra is kiterjesztené, nem látnék sem evangyéliom, — sem protestánsellenes dolgot abban, ha a mi egyházunk képviselete is, már akár superintendenseink, akár egyszersmind főgondnokaink, akár más személyek megbízása által, befolyna a törvényhozásba; s a mennyiben ezen szavakkal: „az én országom nem e világból való," az céloztatik bizonyittatni, hogy a törvényhozásban való részvéte az egzháznak v. annak hivatalnokainak általában egyházunk elvének megtagadása, söt a keresztyénség isteni alapitója akaratának egyenes megrontása volna, — azokból nézetem szerint több van következtetve, mint a mennyi önként foly. Hogy ezen nézetemet nem valamely szónokilag szerkesztett beszédben, (mert ily kiváló dicséret tán inkább csak az előre elkészített beszédeket illethetné), — hanem csak egyszerű előadásomban, — akár az angol és skandináv példákra hivatkozás, akár annak kiemelése kíséretében, hogy ha a tiszántúli érvek egész kiterjedésében állanának, akkor már elvtagadás és evangyéliomellenesség volna az is, midőn több egyház ke rület ezen előjogot, ha az teljesen meg nem szüntettetnék, egyházunkra is kiterjesztetni kívánja, — ily tévedést pedig nem könnyen tehetünk fel bármelyik, egyházkerületről, — mennyire voltara szerencsés indokolni, azt mások ítéletére kell bíznom: annyi azonban bizonyos, hogy én nyilatkozatomban, sem a tiltakozás erős kifejezésével nem éltem, sem politikai hivatalviselő s r ő 1 nem, hanem csupán a törvényhozásbani részvétről szólottam. Nagy-Körösön, dec. 23. 1867. Filó Lajos. m. k. I S K ft L A í f, Y. A kormány működése. A „N é p t a n i t ó k Lapjának" tervrajza: Népünk müvelésében kétségkívül a népiskolák tanítóinak van leglényegesebb feladatuk, s mondhatnók : általában legnagyobb szerepük. E téren ők a folytonos alapvetők. Az ő működésük teszi lehetővé, hogy a lelkészek és óhajtó.t sikerrel munkálkodhassanak. Nekik kell a népet fogékonynyá és képessé nevelni arra, hogv a nemzet tanultabb része nemesitőleg és világositólag hathasson lelkére; — hogy egyfelől ujabb alkotmányos és társadalmi viszonyaink valóban polgárosítani birják, mint viszont másfelől ő is javára tudja felhasználni átalakult viszonyainkat. — Es közművelődésünket illetőleg szá mukra kijelölt e fontos szerepük dacára épen népiskolai tanítóink vannak anyagi szegénységük és társadalmi elszigeteltségük által elzárva a műveltség forrásaitól, s a tanulás segédeszközeitől. — Folytonosan és majdnem kizárólag azok között élve, kik csak tőlük sajátíthatnak, de viszont nem nyújthatnak szellemi gazdagodást, ők maguk sem a művelt társas körökkel való érintkezésből, sem könyvekből nem szerezhetik meg azon értelmi világosságot, melynek hivatalos terjesztői volnának nem csupán az iskola tanteremében, hanem azonkívül a község