Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-29 / 52. szám

tapasztalataival bizonyítja, miután elégszer jött hozzá katholikus férj, a ki protestáns nejétől született leány gyermekét ő általa, mint protestáns pap által akarta megkereszteltetni, hogy a leány azután a protestáns val­lásban is neveltessék, mivel a férj ugy volt meggyőződve, hogy ez volna az egyedüli igazság, és sehogysem tudott ama törvény helyességéről meggyőződni, mely a pro­testáns anya szülői jogait oly mélyen sérti. Dr. Ferenc)', F Ö r d ő s és B á r c a y urak á dunemelléki e.kerület nézetét pártolják. Nagy Péter superintendens ur újra szót emel, s Tisza Kálmánt cáfolja. Ugy van meggyőződve, hogy a vallásszabádságot és az egyéni jogot az erdélyi gyakor­lat kevésbé szegi meg. Tisza Kálmán ur ellen különösen felhozza, hogy a fiu gyermek soha sem szokott anyjával együtt járni a templomba.de a leánynak mindenkor anya mellett a helye. Takács János ur hatályon beszédben a duna­melléki szerkezeti mellett nyilatkozik. Az anyák befolyá­sát gyermeki nevelésre az is fényesen bizonyítja, hogy, mint ez a történelemből kimutatható a legjelesebb em­berek , legjelesebb anyák gyermekei valának. Uj falus y és Szathmáry Királyi Pál urak a t.túli e.kerület véleményét pártolák. A tárgy minden oldalról megvitattatván,elnök főgond­nok ur kimondja, hogy a többség nyilatkozata szerint a sexus sexum sequatur féle elv válik határozottá, amit nemcsak az egyenjogúság azempontjából, hanem azért is helyeselnie kell, hogy ezáltal Erdély megnyugtatva leend. Kapcsolatban ezen tárgygyal az egyetemes érte­kezlet még a következő pontokban állapodott meg : 1. ha a szülék valamelyike más vallásra tér át, a 12 éven aluli gyermekek nemők szerint követik az áttérő szülét; 2. a házasságon kivül született gyermekek anyjuk vallásában neveltetnek; ha azonban természetes atyjuk saját gyer­mekeiül elismeri őket vagy utólagos házasság által törvé­nyesittetuek, rájok nézve is a sexus sexum sequatur féle elv birand érvénynyel; 3. a lelencek az őket felfogadó vallásában növeltednek; ha pedig lelencházba vétetnek fel, és semmi jel sincs, amelyből az anya vallására lehetne következtetni, azon hitfelekezet elvei szerint uevelendők, melyhez a lakosok többsége tartozik. Ezután a vegyes házasaági válóperek fölött bí­ráskodó hatóság meghatározása vétetett tárgyalás alá s ez ügyre nézve minden vitatkozás nélkül kimondatott az egyetemes értekezlet által, hogy ily válóperek fölötti bí­ráskodásban is a világi törvényszékek bírjanak illetékes­ségi joggal, önkényt értetvén, hogy mindkét házas fél hit­elveinek tekintetbe vételével. Ha azonban a vegyes háza­sok közötti válóperekben akármelyik egyházfelekezetnek bármi tekintetben birói illetékessége meghagyatik, azon esetben az egyetemes értekezlet az erdélyi joggyakorla­tot óhajtja érvényre emelve látni, melyszerint a vegyes házasságokat illető válóperek az alperes egyházhatósága által döntetnének ei. Ennél fogva, ha az alperes protes­táns, a protestáns egyházhatóság mondja ki saját vallása alapelvei szerint elégséges okok mellett a végelválást, asonban a másik fél hitelveinek érintetlenül hagyásával. Ha pedig az alperes katholikus vagy más nem református felekezethez tarsozik ; a prot. fél feljogosittatik az ágy és asztaltól való elválasztás esetében a prot. egyházható­aág előtt a teljes végleges elválási pert megindítani, s a protestáns egyházi törvényszék megvizsgálván a felme­rülendő peres ügyet, ha az elkülönítés indokait olyanok­nak találja, melyek mellett saját hitelveink szerint vég­elváláanak vagyon helye, akkor a házasság végleges fel­bontását kimondja. Es akár világi, akár egyházi törvény­székek bíráskodjanak a vegyes házasok válópereiben, az egyetemes értekezlet azt véli az igazsággal legmegegye­zőbbnek, hogy a törvényesen elválasztott prot. fél, mine akire nézve egészen meg van szüntetve a házassági kö­telék, ismét szabadon léphessen házasságra nemcsak pro­testánssá!, hanem bármelyik felekezetű egyénnel is; kö­vetkezőleg megszüntetni óhajtja amaz eddigi sérelmes rendszabályt, mely szerint, ha az elválasztottak egyike katholikus volt, ennek életében a protestáns fél katholi­kussal házasságra nem léphetett. Az ünnepek megtartása kerülvén szőnyegre, az egyetemes értekezlet következő nézetekben állapo­dott meg: Valamint minden felekezet az egyenjogúság elvé­nél fogva teljes joggal igényelheti, hogy ünnepeinek meg­ölésében, istentisztelete megtartásában ne gátoltasaékí ugy másrészről senki sem kényszeríthető sem más hitfe­lekezetek isteni tiszteletében való részvevésre, sem más ^ hitfelekezetek ünnepének megtartására, hanem minden- ' kinek szabadaágában áll ily istenitiszteletek és ünnepek ; alatt saját üzletét és munkáját folytatni. Der. 14-én-Az ülés kezdetén Révész Imre ur felolvasta a tiszántúli memorandum utolsó részét, mely az iskolaügy­ről általában, különösen pedig az egyházaknak és isko­láknak az állam által való segélyzéaéről szól. E tárgyba mi részletesen beavatkozni jelenleg nem akarunk nem csak azért, mivel lapunk e számában a convent ügyét egészen befejezni akarjuk, s a memoran- i dum ezen része oly terjedelmes, hogy csak a felolvasás két egész óráig tartott, tehát e számunkban a legjobb akaratunk mellett sem volnánk képesek annak csak kivo­natát sem közölni, hanem különösen még azért sem, hogy ez ügy nem kerülvén tanácskozás alá, csak jövőben ösz­szeülendő convent fog abban határozatot hozni; túlfelől a t.túli e.kerület elhatározta, hogy jeles memorandumát 2000 példányban ki fogja nyomatni, és akkor a t. közön­ség azt egész terjedelmében olvashatni fogja. A memorandum illető részének felolvasása után Török Pál superintendens ur szólalt fel, ily értelem- i ben: Nagy figyelem és érdekeltséggel hallgattam végig J a jeles munkálatot, mely az iskolaügyet a annak minden viszonyát tárgyalja, felfogva a tanügyet a népiskolákon kezdve fel az egyetemig s a tudomány emancipatiójáig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom