Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-29 / 52. szám

j o s urak is, és aa egyetemes értekezlet ezen nézetet " «melé határozatra. A vegyes házasságok ügye folytattatván, tárgyalás alá vétetett a vegyes házasságból származott gyermekek nevelése. A t.túli e.kerület memoranduma e tárgyat illetőleg a törvényhozás által kimondandónak véli, hogy a vegyes házasságból származott gyermekek nemi különbség nélkül az atya vallásáéban neveltessenek. Aki azon, még a legközelebb mult időben is sokszor előforduló zaklatásokra visszaemlékszik, melyeknek a kath. clerus részéről a mi felekezetünk nagy hátrányára, épen e kérdéses tárgyat illetőleg, számtalan család ugy szólván zsákmányul volt engedve, aki visszaemlékszik arra, hogy a kath. clerus a vele bensőleg barátságos absolut és félalkotmányos kormányok segélyével, hogy a vallásos nevelés terén kizárólagos alapelveit érvényesítse, még a családi körből s a szerető szülői karok közöl is kész volt erőszakosan kiragadni a család gyermekét, az nem fogja tagadhatni e tárgy miként való elrendezésének kiváló fontosságát sem. Ha általános emberiségi szempontból tekintjük ez Ügyet, ha eltekintünk hazánkban létező, minden más parancsoló kényszerűségtől, ha tisztán magának a kérdéses ügynek természeti minőségét vesszük szemügyre, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy e tárgy, mint neve is mutatja, a gyermekek vallásos nevelése, lényegileg nem tartozhatik a polgári törvényhozás hatáskörébe. Itt nincs másról mint arról szó, hogy a szülök melyik felekezet hitelvei szerint óhajtják kiskorú gyermekeiket neveltetni. Miután az 1848-iki törvények értelmében Magyarországon nincs többé uralkodó vallás, melynek érdekeit az állam a többi felekezetek hátrányára is előmozdítani köteles volna, miután ugyanazon törvényekben minden bevett felekezetre nézve a teljes egyenjogúság és viszonyosság kimondatott, a törvényhozás előtt teljesen közönyösnek kell annak lennie, hogy a gyermekek a bevett felekezetek közül melyiknek hitelvei szerint neveltessenek. Azt eldönteni, hogy a vegyes vallásfelekezetből származott gyermekek nemök szerint külön vagy pedig nemi különbség nélkül egy ugyanazon vallásban és melyik felekezet hitelvei szerint neveltessenek, a vegyes vallású szülök kizárólagos jogai közé tartozik. S a polgári törvényhozásnak csak azon esetre volna joga ez ügybe beavatkozni, ha az illető szülök gyermekeik vallásos nevelésére nézve egymás között békességes uton kiegyezni nem tudnának, ekkor sem a vallásos nevelés meghatározásának szempontjából, hanem egyedül csak azért, hogy az egyik egyén szülői joga, és jogos kivánata a másik egyén ellenében megóva legyen. Azonban ha a hazánkban létező politikai és hitfelekezeti viszonyokat, a reformatio kora óta, tekintetbe vesszük, ezen ügy helyes megoldásának kérdése mindjárt más színben fog feltűnni. Az 1848 előtti magyar kormányok nemcsak jó akarattal, hanem kizárólag os kedveléssel is voltak a kath. clerus iránt; erre, ugy hisBzük, nem szükség bizonyító példákat felhoznunk, miután annyi kétségtelenül bizonyos, hogy az említett kormányok túlnyomó többsége kath. papokból, és clerua embereiből állott. E kormányok mindent elkövettek, hogy a kath. clerus érdekeit nemcsak a protestáns felekezetek erkölcsi és anyagi károsításával, hanem az egyéni jog légim -pertinensebb eltiprásával is előmozdítsák. Innen volt az, hogy a békekötések és a polgári törvények határozott rendelete ellenére, idöszakonkint nemcsak magok a protestánsok voltak csupán vallásos meggyőződésök miatt a leghallatlanabh üldözésnek és legkínosabb faggatásoknak kitéve, nemcsak templomaik és egyházi vagyonaik foglaltattak el a legerőszakosabb és legtörvénytelenebb módon, hanem még a protestáns kisdedek is kiragadtattak szüleik karjai közül, hogy a jezsuiták által az egyedül idvezitő egyház kebelében neveltessenek ; — és mind erre az akkori „jóakaratú" kormányok nemcsak szemet hunytak, hanem a clerusnak segélyt is nyújtottak. Azonban, hála a gondviselésnek, régebbi országgyűléseink, nagyon kevés kivétellel, nem akarták magokénak elfogadni az illető kormányok kizárólagos ultramontan nézeteit. A vallásos sérelmek csaknem minden régebbi országgyűlésünkön szerepelnek. A feliratok folytonosan és nagy erélylyel tiltakoznak minden vallásos üldözés éa a templomoknak s egyházi vagyonnak minden jogtalan, erőszakoskodó lefoglalása ellen. De miután a törvényhozás egyik tényezője, az országgyűlés meggyőződött arról is, hogy az ultramontanismus maga testülete érdekének előmozdítása végett a gyermekek vallásos nevelésére nézve, mint a fentebbi példa mutatja, még a legszentebb szülői jogok nyilvános és erőszakos megsértésétől sem riad vissza, s miután sok szomorú tapasztalatból meggyőződött arról is, hogy az általánosságban hozott szabadelvű törvényeket, amilyen volt volna pl. az, hogy a gyermekek vallásos nevelésének meghatározása a szülők jogkörébe tartozik. — az ultramontán egyház nemcsak, hogy meg nem fogja tartani, hanem azoknak kijátszására hatalmában álló segédeszközöket felfogja használni; miután országgyűlésünk mindezekről meggyőződött, kénytelen volt nem csak általában több vallástársadalmi ügy, hanem különösen a gyermek vallásos nevelésének meghatározásában is az egyén jogkörébe belenyúlni, nem azért, hogy az egyén jogait csorbítsa, hanem, hogy a szülők jogait a clerus erőszakoskodásai ellen határozott és világos törvények által megóvja. Ha már most a törvényhozás csakugyan abban a kénytelen helyzetben van, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek nevelését világos törvény által szabályozza, mi legelfogadhatóbbnak tartjuk a „sexus sexum sequatur"-íéle elv érvényre emelését, nemcsak azért, mert ezáltal mind a férj mind a nő szülői joga kellőleg megóva vagyon, hanem azért is, mert a leányoknak minden.