Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-29 / 52. szám
Tizedik évfolyam 52. 5HPest, dec. 29 1867. PROTESTÁNS I ES OLAI LAP 8ZERKESZTÚ ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén ^ földszint. ELÓFIZETESI DIJ : Helyben házhoKhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egésa évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. U1KDETÉSEK DIJA : ^ 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 6 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. m Előfizetési felhívás a „PROT. EGYH. ÉS ISKOLAI LAP él 1868-ik évi XI. folyamára. Az előfizetés marad a régi: Egész évre 8 frt., — félévre 4 ft., — 3 hónapra Z frt. — 1 hónapra 80 kr. Az előfizetési pénzt lapunk szerkesztői é» kiadó-hivatalába (Pegten, Szerb- és Lipót-utca szögletén) kér jük küldetni. Pesten, december hóban 1867. Ballagi Mar* Ref. egyházi egyetemes értekezlet, (Vége.) Dee. IS-én. A házassági ügyben holott határozatra vonatkozólag Nagy Péter püspök ur maga és társai nevében kinyilatkoztatja, hogy nincsenek ugyan utasítással ellátva, de amennyiben a2 erdélyi ref. egyház gondolkozását ismerik, arra támaszkodva, sem a polgári házasság netaláni behozatalában meg nem nyughatnak, sem az, hogy a válóperekben világi hatóságok döntsenek, óhajtásukkal » kivánatukkal meg nem egyez. Ok az erdélyi egyháznak a házassági ügyek körül jelenleg birt jogait fentartandóknak vélik, azon kikötést is szükségesnek tartják azonban, hogy e jogok birtoklása valamint minden egyéb felekezetre, ugy a magyarországi négy ref. egyházkerületre is kiterjesztessék. — Nagy Péter püspök ur ezen óvástételének jegyzőkönyvbe való igtatását kérte, amibe az egyetemes értekezlet minden ellenmondás nélkül bele is egyezett. A tábori lelkészekre nézve az egyetemes értekezlet ugy szólván minden vita nélkül abban állapodott meg, hogy a tábori, s ha kívántatnék ezredi lelkészek a katonaság hitfelekezeti létszámának megfelelő arányban neveztessenek ki minden egyes hitfelekezetböl, továbbá, hogy a tábori lelkészek között is a jogegyenlőség és viszonyosság elve uralkodjék, és végül, hogy a tábori lelkészek egyházi tekintetben saját felekezetük egyházi hatóságaival összeköttetésben álljanak. A hitfelekezetek egymás irányában való jogegyenlősége és viszonyossága kerülvén szőnyegre, egyik vallásról a másikra való áttérés ismét komoly és hosszas discussióra szolgáltatott alkalmat. A tiszántúli javaslatban tisztán oda van állitva a tétel, hogy ,,az áttérés a lelkiismeretet terhelő formaságok nélkül szabadon történhessék," és mondhatni, hogy az érvek, melyekkel e tétel támogattatik, szintoly világiosak meggyőzök. Hogy mindamellett a tanácskozók, csak hosszas vitatkozás után tudtak megállapodásra jutni, nyilván onnan volt, hogy a tiszántúli emiitett formulázás igen általános és egy dolognak veszi azt, a mi valósággal két különböző természetű cselekvényből áll: az egyik egyházbóli kilépés egészen másnemű cselekvény, mint a másik egy házba való belépés, mely másik cselekvény. Hogy az egyházból való kilépés merőben az egyén jogkörébe tartozik és tisztán az egyéni lelkiismeret dolga, kétaégbevonhatlan; mert ha azt, hogy én micsoda vallásos mmm,