Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

mikor hatalmának átruházható részét másokra átruházza, hatalom növekedésének a világon mindig a jogfoglalás, a hatalommegkaparitás volt jele, záloga: az egyház mégis jogokat adományozott, de soha föltétel nélkül, soha a helyzetek biztositéka nélkül. *) Ily biztosíték volt sz. István király, és az ös magyar alkotmány: változtak a királyok, kivált az idegen házak korszakában, de a helyzetek azok maradtak, a király jó akaratjáról a nemzet, a nemzet jó akaratjáról a király biztosított, mind a kettőről pedig a kath. alkotmány, a kath. nemzeti élet. Amikor a király eltért e szándéktól, a nemzet visszahívta öt kötelességére, például a törvény: beneficia ecclesiastica tanlum ecclesiasticis conferantur; mikor a nemzet hatalmas fiai megfelejtkeztek kötelességeikről, viszszahívni igyekezett őket az apostoli király, például, a reformatio első korszakában, és mikor a katholikusoktól erőszakkal elfoglalt templomokat a kath. cultusnak visszaadatni rendelte, s ezt a linczi békekötésben és Tökölyi, Rákóczi belháboruk után tartott országgyűléseken is beokmányoztatta. Az apostoli király buzgósága nélkül egész Zemplén, Gömör, Zólyoní, Szepes, Trencsén megyében talán máig is missioi állapotban, kápolnákra szorítva lennénk, mert a Tökölyi, Rákóczy hadjáratokban, amerre átvonult a felkelők hadserege, legelőször a kath. templom foglaltatott le s prot. pásztorral láttatott el. A törökről mondják, hogy hova lábát teszi, ott hét évig nem terem semmi: hova Bethlen, Tökölyi, Rákóczy hadai hatottak, ott kath. cultus megszűnt, a kath. egyház pusztult. **) 6. Ad-e, adhat-e az 1848-iki alkotmány a mai viszonyok között, melyeknél azonban még mostohábbak is jöhetnek, a kath. egyháznak biztosítékot, hogy az apostoli jogok *) Igazi szerencse, hogy Voltaire templomot nem rabolt ki, mert P. úr, csakhogy nevemet az annyira perhorrecsalt Voltaire mellé tegye, és ez uton is megbélyegezzen, kész volna még a templomrablást is rám fogni. Avagy több alapja van-e azon absurdumnak, amelyet e pontban nekem tulajdonit. Hogyan ? En mondtam volna, hogy a pápák uralkodási vágyból osztogattak jogot világiaknak, s különösen fejedelmeknek? Micsoda jogok lehetnének ezek? Mikor én szerintem papnak, legyen annak neve akár pápa, akár superintendens, akár nagymufti, akár Dalai Lama, más joga nem lehet mint az, melyet mindeniknek az ország tör^ vénye ad. Amint fenebb bőven kifejtettük, az egyház, qua egyház, tisztán szellemi intézmény s mint ilyennek nem az a feladata, hogy jogokat sürgessen, hanem hogy a kötelésségeket szentesítse és az istenszeretet terjesztése által a jogkövetelő önzést fékezze. Elég szomorú, hogy a keresztyén Rómában az egyház e szent feladatáról teljesen megfeledkeztek és mai nap ugy viselik magokat, mint a régi Rómában a királyság megszüntetésekor amaz ifjak, quorum in reg no libidó solutior fuerat, minélfogva, amint Livius megjegyzi, — n

aequato jure omnium, licentiam quaerentes, libertatem aliorum in suam vertisse servitutem inter se conquerebanturMutató nomine de te fabula narratur! B. M. **} Háborús időben a hadakozó felek nem igen szoktak válogatósak lenni az esközökben, hogy az ellenséget megrontsák. A felhozott véres korszakokban az ultra montanok mindig az idegenek részén voltak és azoknak kezökre dolgoztak. Mi volt tehát természetesebb, mint hogy a hazai párt az ultramontanokat honárulóknak, ellenségnek tekintvén, a gyűlölet egész mértékét a vallásra ís átvitte, s pusztított ahol pusztíthatott. B. M. mindenkor az egyház javára fognak gyakoroltatni? határozottan ,nem'-mel kell felelni. Szeretnők, ha valaki az elégséges biztosítékot kimutatná, mert mi ilyent sehol, semmiben sem találunk. Ez alkotmány cultusokat ismer, de melyiket vallja, ezt nem mondja; hogy a kath. egyház függetlenségét tisztelné, szóval sem nyilatkoztatta; hogy szabadságát sértetlenül hagyná, erről sem biztosithat semmi. Ha mindezt is biztosítaná, arra mégis, hogy a ministcrium az apostoli jogokkal éljen, más biztosíték is kívántatik, t. i. hogy ezen jogokkal nem fog az egyház kárára élni, s ha igy visszaélni, módnak kellene lenni, hogy e visszaélés káros kinövéseit megakadályozhassuk. *) Oly ministerium, melynél nincs szabály a kath. religiora nézve, e biztosítékot megnem adhatja. Iskoláinkat elfoglalta, egy nagy érsek által alapított, egy nagy király által apátságok, prépostságok javaival gazdagított egyetemünket a protestánsokká! megosztani akarta, sőt, elszakítva a kath. egyháztól és religiotól, protestánssá lenni akarja, az iskolákból a kath. religionak uralkodását kizárva, ezeket vegyes felekezetüekké téve, ezeket is elrontani szándékozik. Mondják, békét keres ez uton a törvényhozás; hol jogok sértetnek, hol a kath. szülök lelkismerete elnyomatik, ott nem lehet békét ielni. Végre a concordatumot, mely 1855-ben köttetett, becodificálja-e ? nem tudjuk, de hogy semmi concordatumról nem akar tudni, az széltében beszéltetik. Mai időben *) A „Religio" ez évi második számában kifejti P. úr, hogy miben állana szerinte ez a biztosíték, t. i. abban, hogy a római katholikus egyház, mint a világi hatalomtól teljesen független, a polgári törvényhozás fölé emeltessék, a mennyiben a kath. clerus az ő ius canonicumával a világi törvényhozást mindig akadályozhatná működésében, mig ellenkezőleg a világi törvényhozásnak a hierarchia kiváltságaiba semmi beleszólója nem volna. Hogy a római hierarchia ez úton elég biztosítékot nyerne, elhisszük. De hogy oly egyház irányában, mely dogmája szerint egyedül üdvözítő, s határozmányaitól eltérő minden vallásnézetet büntetendő és üldözendő eretnekségnek nyilvánít; oly egyház irányában, mely az élet legfontosabb viszonyaira, házasságra és gyermeknevelésre nézye a legkízárólagosabb elveket vallja ; oly egyház irányában, mely a szellemi életnek csak az általa vont körön belül enged szabad mozgást; hogy ily egyház irányában, ha a világi törvényhozás annak túlkapásait nem mérsékelheti, a többi felekezetek miben találnák nyugalmuk, sőt létezhetésök biztositékát: erit mihi magnus Apollo, ki ezt nekünk megmondhatja. P. urat e rejtély megfejtésére nem szólítjuk fel; ő avval vágná keité a csomót, hogy térjen minden ember át a római kath. egyház kebelébe, s akkor minden jó leszen, aki azt nem akarja, úgyis kárhozat fia, ha elvész nem kár érte. De az állam igy nem gondolkodhatik. Az állam kebelében tényleg különféle felekezetek léteznek, s érdekében áll, hogy azok egymás mellett békében létezzenek s kölcsönös ellenségeskedés által az államcélokat ne zsibbasszák. Az államnak tehát nem az áll érdekében, hogy egy testület előjogairól gondoskodjék, hanem hogy az összes polgárzat emberi jogai megóva legyenek. A históriából pedig azt tanuljuk, hogy ahol sikerült az egyháznak kiváltságos jogait a hazai törvényekkel szemben érvényre emelni, s a hierarchiát uralomra juttatni, ott ez uralom nyomán a szellemi élet pangása, az anyagi jólét pusztulása, az erkölcsiség elcsenevészése s általában az állam hanyatlása mindenütt bekövetkezett. Szembeszökő példák reá napjainkban a pyrenai félsziget, Mexíco és a Romagna. Azt hiszem, hazánkban senkinek nincs kedve, a nevezett országok sorsát irigyelni és példájokat követni. B. M.