Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-15 / 50. szám

224. §. Próbapredikálások, valamint az egyházközség előtt való személyes ajánlkozások tilosak. 225. Ha az egyházközség valamely választást illető határozata érvényessége ellen, vagy maga a választás ellen kifogás tétetik, a felül folyamodást négy napi zárhatáridő alatt a helytartói hivatalhoz be kell küldeni, mely arra ugyanannyi idő alatt választ szerez, és az irományokat aztán a kormánytanács elibe küldi be itélethozás végett. Ezen törvényben szabott határidők a felülfolyamodás által addig szakittatnak félbe, mig annak célja szükségesnek kívánja. 226. §. A makrancos (muthwillig) vagy fondorkodást célzó felülfolyamodásoknál a kormánytanácsnak joga van a felülfolyamodóra rend bontási bírságot (Ordnnngsbusse) róni. 6. Kivételes h a t á r o z m á n y o k. 227. §. Az alább megnevezett papi javadalmak (Prarrpfrüpden) betöltése, melyekre vonatkozólag az államalkotmány 85. §. szerint külön határozmányokat kell megállapítani, a következő módon történik, és az andelfingeni, dágerleni és a französische-kirchei papi állomások kivételével a 220. §-ban emliteít kellékekhez van kapcsolva: 1. Zürichvárosban az árvaházi és Szent Leonharelbán lévő papságokat illelő pót szabály : (Koilaturen.). A polgármester választja a papot akár maga, akár az illető intézet elöljárósága által, a kormánytanácshoz jelentéstétel mellett; 2. Szent Péter egyházközséget illetői pótszabály : Az egyházközség választja a papot és a másodpapot a kormánytanácshoz jelentéstétel mellett: 3. Wintert-hur városi illető pótszabály: A polgári község választja a másodpapot és a papot Szent-Georgenben, a kormánytanácshoz jelentéstétel mellett; 4. A schaffhauseni oldalon (Standes Schaífhausen) Andelfingent és Dágerlent illető pótszabály: A schaffhauseni kormány három felavatott lelkészt ajánl, ezen ajánlás az idevaló kormány tanácscsal helybenhagyás végett közöltetik, s a három ajánlott közül választja a papot az egyház 228. §. A predigerni másodpapot az egyházközségi városrész, a französiseke kirchei papot a kormány tanács választja a consistorium nem-kötelező javaslata folytán. 229. §. A kantoni betegápoló és ellátási intézeteknél s a kantoni fegyintézetnél lévő papi állomásokat a kormánytanács tölti be az egyházi tanácsnak az aspiransok feletti képességi nyilatkozatai és bizonyítványai megszerzése után. 230. §. A kormánytanács tiszte a kórházi papnak a szükséges segítséget megadni, s a lelkészi teendőknek a kantoni összes betegápoló intézetek közti elosztását megállapítani. Szintúgy adhat néha segítséget a kormánytanács a kantoni fegyintézetben lévő papnak a foglyok nagyobb megszaporodása esetén (Vége következik.) I S K 0 I, A II (í Y. Az országos köznevelési egylet folyó hó 8-án tartá alakuló közgyűlését. A közgyűlés a magyar akadémia palotájának Ki sf a I u d y termében tartatott meg. Ezen egylet célja lapunk egyik, nem régi számának könyvészeti rovatában meg volt emlitve, addig is, mig ez alakuló gyűlés folyamáról részletes tudósítást kapunk, ide igtatjuk Schwarz Gyula ur megnyitó beszédét, mely itt következik : „Tisztelt közgyűlés ! Mi, kik junius havában ezen egyesület alakítására kezet fogtunk, egy pillanatig sem voltunk bizonytalanságban a felől, hogy vájjon tiszta, világos képletben birjuk e föltenni, és átérteni a célt, melyet elérni óhajtunk. Támogatni a magyar közoktatásügyet értelmileg, erkölcsileg, anyagilag, közvetlenül vagy közvetve, mint nemzeti ügyet, a vallásfelekezeti jogok és érdekek megsértése nélkül, — támogatni a magyar közoktatásügyet, mint nemzeti ügyet, oly mozzanatokra nézve, melyeket magának az állami törvényhozásnak sajátságos politikai, egyházpolitikai, közmivelödési állapotaink közepette önmagától nem csak hogy nem fedezhet, söt még csak fol sem ismerhet alaposan. Nem hiszem, hogy valaki kétségbe kívánja vonni azon horderőt, melyet mi e mozzanatokra nézve a szabadtársulás eszméje kamatozásának tulajdonítunk : nem hiszem, hogy a reform barátai mindjárt első pillanatra be ne látnák egy ily országos köznevelési egyesület szükségességét. Senki sem fogja ugyanis tagadhatni, miszerint a törvényhozás csak ugy fogja összes közoktatásügyünk reformját kellő, korszerű alapon,jó sikerrel keresztülvezethetni, ha hogy a törvényt közvetlenül és lelkiismeretes hűséggel magyar népéletünk benső szükség létéiből fogja tudni kiemelni, és azután, ha a törvényt meghozta, nem fogja engedni, miszerint az végrehajtatlan, holt betű maradjon, hanem akarja és képes is a törvényt valódi ütérré tenni a nemzet életmüvezetében, érzé, mely lüktet, gyűjt, szervez, érez, mely vezényel cs éltet. Ámde, hogy menjen át vérébe egy egész nemzetnek a törvény, ha a nemzeti társadalom ezer meg ezer oldalról szövevényes életkörei tömegesen nem birnak, még mielőtt a törvény végrehajtatnék, jobbá lenni annak szellemétől ? Ha azon népréteg, mely a politikai élet terén a mozgató erőt magában foglalja, nem bir még megalkotni egy oly erős közvéleményt, mely a községi autonomia mellett döntő befolyású tömeg ellenszenvét kicsinylő, lenéző, könyörtelen megtartását a tanodával és a tanitó személyzettel szemben kellőleg ellensúlyozza? Tisztelt közgyűlés ! a felöl sokan tisztában vannak már e hazában, hogy a törvényhozás útját a közoktatásügyi reformban mi sem egyengethetné annyira mint köznevelési egyesületek, föltéve, hogy ez utóbbiak nem jővén ellenkezésbe semmi nagy rugójával népéletünknek, megtudnák szerezni a legnagyobb hatalmat, melyhez a közoktatásügyi