Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-03 / 5. szám

Bécs, 1867. jan. A magyarországi patentalis töredék gyakran el akarta már a világgal hitetni, hogy csupán Ma­gyarországban vannak ellenei; azonkívül pedig az egész világ rokonszenvével találkozik. Mennyire ámítja magát is (vagy csak másokat akar ámítani?), arról tanúskodik a kö­vetkező adat, melyben a patentalis mozgalom egyik fő eszköze fölött kérlelhetetlenül szigorú Ítélet van elmondva. Schenkel „Alig. kirchl. Zeitschrift" cimii folyóirata ez évi első füze­tében egy bécsi tudósítás van közölve, melyben panasz­kodnak a jezsuiták azon szándékáról, hogy Bécs vidékén akarnak letelepedni. Egyébiránt reményli tudósító, hogy el­fogják őket távolítani. Azután pedig igy folytatja: „Ha a jezsuitákat Bécsből csakugyan elűzik, akkor kérjük, ne tes­sék elmulasztani az alkalmat egyűttal S z e b e r é n y i t „a protestáns theologia" tanárát is bepakkolni és elküldeni. Lesz még talán idő és alkalom ez ember politikai és theolo­giai pályájáról közelebbről megemlékezni. Egyelőre mi is osztozunk minden becsületes protestáns szégyenérzetében azon prostitutio miatt, melyet e tót charlatan dr. Kuzmány fölött tartott halotti beszédében az evangelikus egyházra, melyet ö állítólag képvisel, hozott stb. Ebből láthatni, hogy az oly handabandák fölött, milyent a patentalisták tanúsíta­nak, a józan külföld sem itél kíméletesebben, mint mi. GYÁSZHIREK. Most vesszük a szomoritó hírt, hogy Szerem­ley Gábor tudor és a sárospataki főiskola hittu­dományi tanára, élete 63-ik, tanársága 29-ik, bol­dog házassága 20-ik évében folyó 1867. év január 26-án meghalt. Addig is mig a boldogultnak bokros érdemeit és szeretetreméltó tulajdonait körülményesebben méltányló nekrologot közölhetnénk, ki kell fájdal­munkat fejeznünk a nagy veszteség felett, melyet e halál által a prot. egyház és iskola szenvedett. Have pia anima ! Ismét nagy veszteség érte a hazát, az egyházat, a tu­dományt. de különösen a debreceni h. h. főiskolát, melynek egyik nagy tudományu jeles tanárát, néhai tekintetes Csá­nyi Dániel urat, a magyar tud. akadémia levelező tagját, s 1861-ben Debrecen város egyik képviselőjét kisértük örök nyugalomra e hó 22-én, ki hosszas betegeskedés után e hó 20-án szenderült jobb létre. Temetése a főiskolai összes ifjúság, a boldogultnak mélyen tisztelt tanártársai, rokonai s nagy számú tisztelői kíséretében történt, kik mind az idvezültnek katonautcai házához gyűlvén, onnan a h. h. nagy templomba mentek, hol nt. Révész Imre úr gyönyörű halotti beszédet tartott, azon alapigék szerint, melyek Dániel próféta proféciás könyve XII. része 13-ik versében vannak megírva; szépen vázolva s hasonlítva össze Dániel próféta fogságát és szen­vedését az idvezült halottnak a hazáért kiállott nehéz fog­ságával s szenvedéseivel; meghatóan fejtvén ki a beszéd első részében azt, hogy minden küzdelem után is csak a sirban találunk nyugodalmat, s ebből következőleg a si­ron tul találjuk meg a részrehajlatlan igazságszolgálta­tást. Ezután a boldogult tanár urnák rövid életrajzát ol­vasta fel a nt. űr, mely után meghatóan búcsúztatta el öz­vegyétől, gyermekeitől, rokonai s testvéreitől, nagytiszte­letü s tekintetes tanártársaitól s az egész jelen volt gyüle­kezettől. Midőn a templomból kijöttünk, ott láttuk a templom előtt a boldogultnak tanítványait, kik közül 24-en, lobogó fáklyákkal kisérték szeretett tanáruk földi részeit a cegléd­utcai sírkertbe, ez által is kimutatván néhai tanáruk iránti mély tisztelettel párosult szeretetüket. Ugy a háznál, mint a templomban, valamint szintén a temetőben is mindig a főiskolai énekkar (Cantus) működött, mindenik énekdarab jól begyakorolt s meghatóan szép volt. Béke lebegjen a sokat szenvedett tanár úr hamvai felett!! Debrecen, jan. 25. 1867. Domokos Sándor-Nyilatkozat. 1865. febr. 4-étől Pesten tengek folytonos nélkülözé­sek közt. 1866. apr. 19. az egyetembe eleitől kellő tanesz­közök nélkül kelle járnom s most már a legszükségesb élelmi költség — söt biztatás nélkül hagyatva, Iegüdvösb célom el­érésétől fosztatom meg. Fent irt évben Szikszóról egyházkormányi részint túl­zott, részint szabály s rendellenes követelések miatt távoz­ván, b. é. superintendens föt. Zsarnay Lajos úr azok főbb igaztalan követelése előadása után, egyház iránt engedel­mességet sürgetett s nem azok igazságát bizonyitá; annyi­val inkább meggyőződtem az eljárás igazságtalanságáról. Ez év oct.—nov. „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-ban köz­lött hirdetésem kivánt siker nélkül maradt, Pesten létem alatt mintegy ötször pályázva mindannyiszor s hitem szerint méltatlanul mellőztetém. Helyei: H.-Vásárhely több izben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom