Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

úr teszi. Mig A űr a mondatboncolást és szerkesztést részletesen adja elé, addig mi azt állítjuk, hogy a mondatokat csak gyakorlati úton kell megismertetnünk, mennyiben szükségünk van arra, hogy az alakokat mindig egész mondatokban tegyük és tétessük. De szóljunk a tárgy érdekében, s kérdjük: ha vájjon Á. úr elemi nyelvtanát használhatjuk-e sikerrel az elemi és népiskolákban ? Mi határozottan azt állítjuk, hogy ily alakban jó eredménynyel nem használhatjuk; nem használhatjuk először azért, mert nem lehet; másodszor, mert ily rendszerrel használnunk azt nem is szükséges. 1. Nem lehet tehát szerző nyelvtanát jó sikerrel használnunk az elemi és népiskolákban. Mi ugy véljük, hogy minden, gyermek kezébe való könyvtől főleg kettőt kívánhatunk meg, u. m. tisztaságot, azaz a tárgyak oly elrendezését, hogy azok felfogása által, egy általános, kerek fogalmat nyerhessen a tanuló az egészről', továbbá könnyűséget, azaz: a tárgyak olyszerü előadását, hogy azt könnyedén (esetlegesen még tanító nélkül is) megérthesse minden tanuló. A. úr nyelvtanában egyiket sem tudjuk megtalálni. A tiszta, kikerekített nyelvtani fogalmakat nem lehet megtalálni rendszere miatt, tehát, mi nem kis baj, a rendszerben van legnagyobb hibája. Hogy a mondat- és beszédrészek ismertetését ugy összeelegyítsük, mint sz. úr teszi, teljességgel nem helyeseljük. A beszéd és mondat részei között tiszta külömbséget kell tennünük, pedig itt e cél szándékosan van félre téve. Egyszerre oly sokat nem lehet felölelnünk, mert a gyermeki értelem nem képes a természetileg külön ágazó nyelvtani fogalmakat különválasztani, s e miatt magának folytonos zavart képzeteket alkot. Szerző, nyelvtanában a tárgyakat oly sorban állította fel, melyben semmi okadatolt egymásutánt nem lehet föllelnünk, melyből semmi logicát ki nem erőszakolhatunk, nem levén sehol saját helyökre téve. Csak egy futólagos átpillantás, s állításaink igazsága azonnal kitűnik . . . Vegyük fel legelébb is a beszédrészeket (szónemek); mi szükség volt ezeket egymástól ugy elszakgatni, nyelvtanának két első szakaszán végig hallgatva ismertetni meg ? Tán azért tette azt, hogy könyve „mondattanos" legyen ? Kár volt ezért a magyarnyelvtan rendszerét annyira feláldoznia! Mi ugy véljük, hogy a beszédrészeket összehasonlítva kellett volna, egymásután eléadni, legelébb a neveket (főnév, melléknév, számnév) vagy a tárgyakról való fogalmakat összeállítva, pl. a főnevek a tárgyak nevét, a melléknevek a tárgyak milyenségét, a számszók a tárgyak számát, az igék a tárgyak cselekvését jelentik. — A névelőkkel és névutókkal is ugy bánik el, hogy azokat, a nélkül hogy némileg szembesítené, egymástól 67 lapnyi távolságra választja szét. A határozókkal megint szerfelett való zavart okoz az elemi tanuló előtt; a tulajdonképi határozókat, mint gyökszókat, egyszerre ismerteti meg a ragozás által származott határozókkal, holott elég lesz vala egyszer csak az egyik félét bemutatnia. A határozók ilyforma osztályozásával a névragok s igy a ragozás ismertetését is szélyel szotyogtatja, mi által kigázolhatlan zavarba ejti az elemi tanulót. Mint érintők: mi is pártoljuk azt, hogy az elemi tanodákban már mondatokat ismertessünk, de igy összeelegyítve semmiképen nem, mert ezáltal, mint említők, a magyarnyelv rendszerét áldoznók fel minden haszon nélkül; haszon nélkül, mondjuk, mert a mondatokat be lehet osztani a beszédrészek, szóalkotás, név- és igeragozás közé a nélkül is, hogy ily nehézséget okoznánk. Ezek folytán határozottan kimondjuk, hogy az ily alakú „mondattan alapján" épített rendszert nem tartjuk helyesnek az elemi (és nép) tanodákban. — Kérdi valaki: Kik használhatják hát e rendszert? Felelet: a közép vagy felsőbb tanodák növendékei (s mások is), tehát felnőtt emberek, kiknek már a terjedelmesebb mondatrendezést kell részleteiben tanulmányozniok(Pecz stb.). Továbbá, oly egyének, kik valamely idegen nyelvet (nem nyelvtant) akarnak megtanulni. — Ha valamely nyelvet akarok elsajátitni, minden áron a mondattan alapján kell megindulnom, mert kifejezésre van mielébb szükségem. S ha már annyira mentünk, hogy türhetöleg kifejezni tudjuk magunkat, ekkor az alakot vesszük elé, hogy megmérhessük: vájjon mindenben helyesen használhatjuk-é a kézalatti nyelvet.*) A tulajdonképpi mondattanos nyelvtannak az elemi tanodákban nem lehet értelme; nem lehet értelme, mert nincs szükség arra, hogy kifejezésre tanítson, a mi hibákat az elemi tanuló a mondatfüzésekben ejt, azokat egyszerű figyelmeztetés után is ki lehet javítani. Nem lehet értelme továbbá azért, mert a terjedelmesebb mondatrendezést tán csak nem akarjuk már ott tanítani? E két ok lehet csak, mi a tulajdonképi mondattanos rendszert igazolhatja. E kettőn kivül, hogy minő cél lebeghetett még szerző előtt, midőn az elemi tanodáknak e rendszert állítja fel: nem tudjuk gyenge elménkkel kigondolni ? ... Hogy szerzőnek e szoros értelemben vett mondattanos rendszere nincs önmagával tisztában, nem jár saját lábán : meglátszik a részletes hibákból is, melyekből néhányat itt megemlítünk. Addig nem lehet beszélnünk alanyról és állitmányról, mig elébb nem értik a gyermekek a tárgy és tárgyszó fogalmát. Miért ? egyfelől azért, hogy ne beszéljünk egyszerre két tárgyról, s igy igen sokat fel ne öleljünk; másfelöl : mert nyomban meg kell mondanunk a világosság kedveért, hogy minő beszédrész lehet az alany és állítmány. Á. úr ezt nem várja bé, hanem mindjárt az 5. lapon igy szól: „Az ökör bőg," ebben: ökör=alany, bőg=állitmány. Igy a gyermek az „ökör" szó alatt, anélkül hogy a tárgyszóról legkisebbet hallott volna, érti csupán csakis azt a mindnyjunk által ismert igavonó négylábú állatot. Meglehet tán: Á. úr könnyen felfoghatóvá, hogy ugy mondjam: kézzelfoghatóvá akarja tenni az alany megismertetését; de tán ugy jár vele, mint az egykori tanitó, a ki (összezavarván a tárgy és tárgyszó közti fogalmat), hogy tanítását annál érthetőbbé tegye, azt mondá: főnév mindaz, a mit meg lehet fogni, s a mit meg nem lehet fogni, az mind ige. Eb*) Pl. a német-MT/eíí; tanulására irt kézi könyvek között kitünőbbek Brassai S. Ballagi, stb. mondattanos dolgozataik. G. L.