Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-15 / 50. szám

•vizsgára nem köteleztetnének, ha vájjon képesek e ezen nagyfontosságú hivatal betöltésére, s nálunk nem egy­volt már arra eclatans eset, hogy egy szépen iró, s szer helyesen számoló mesterlegényt ültetett be az autonomi­cus egyház a tanitói diszes kathedrába; s azon egyén, kinek a tanításra sem hivatása, sem képzettsége nem volt, a népnevelés terén éveken át iszonyú károkat idézett elö. — Ruháink igazítását sem bizzuk hitvány kontárokra, s gyermekeink értelmének fejlesztését eltürtük ily kontárok vezetése alatt. Bizony, ha valahol, ugy a népnevelői pá­lyán nemzeti szempontból lenne óhajtandó, vajha alkal­mas egyének működnének, s mig ez csak pium deside­rium marad, addig a népnevelési egyletek minden lelki­ismeretes működése kopár sziklára vetett mag. Mert hiá­ban hirdet magasztos elveket, ha a népnevelő képtelen azok foganatosítására. A solti ref. e.megye igazán dicsé­retesen kiterjesztette figyelmét a népiskolákra, s a tani­tók fölött közegei által szigorúan ellenőrködött, mielőtt még a népnevelési egyletek eszméje az egész hazát fölrázta volna, s dacára 3 éven át tartott szigorú fölügyeletének 1867-ben jegyzőkönyvileg mondotta ki, hogy az e.megye legfényesb egyházaiban „arányi a g legkevesebb az eredmény," s miért nem a kisebb egyházakban, mert ott már többnyire a tanitóképezdéböl kikerült tanítókat alkalmazták ; s a nagyobb egyházak tanitókáplánjai ké­rés kivétellel sem nem tanitók, sem nem papok. Keserű igazság ez ; jegyzökönyvünk tanúskodik róla. A super­intendentialis tanbizottsági 1867-iki jelentés is világosan hangsúlyozza, hogy mily nagy akadály „sok tanitók szakképzettségének hiánya." Ugy van, ez a baj az, melyet gyökerestül ki kell irtani, ha azt akarjuk, hogy rajtunk segitve legyen; mig e téren segitve nin­csen, jobb jövő derültét hiában várjuk. — A szó teljes értelmében szigorral kell itt eljárnunk, mert nemzedékek, a társalmi s egyházi jólét jövője forog kockán. Szokták ugyan emlegetni, hogy erkölcsi testületekhez illő a kö­nyürelet; s ettől áthatva, hagyja meg állásában, ne fosz8za meg kenyerétől a képtelen tanitót, kitéve azt családjával együtt a nélkülözésnek. De kérdem, helye­•en alkalmazott könyörület e az, midőn egy családért százak boldogsága áldoztatik föl; engedjük meg, hogy egy szegény ember váltót hamisítson, hogy gyermekének kenyeret szerezzen, s ne szánjuk azokat, kiket ez által veszélybe döntött. Senki sem okoz több kárt mint egy rosz tanitó; kezeinek szennyét évek múlva föl lehet is­merni, nem múlik el, mig a keze alól kikerült nemzedék él, olyan mint a táttovirozás az indián rezes bőrén. Ott lehet előtte a kitünö tan-mód és rendszer, ott heverhet­nek asztalán a koszorúzott pályamunkák, ha hivatása s képessége hiányzik, akár chinai ismeretlen betűket néz­zen naphosszant, a koszorúzott pályamunkákkal ö még egy hervadt babérlevelet sem szerezhet homlokára. Törjük az útat! s legelsőben is azt kell már vala­hára valósítani, hogy az elemi iskolákban jó tanitók al­kalmaztassanak, s ezt két eszköz által lehet elérni; első, hogy oly fizetésök legyen, miből családjokkal együtt csületesen megélhessenek. En nem határozom a minimu­mot 500 frtra mint N. S. barátom ; mert 500 forint a nagy városban kevés, a kicsiny falukban királyi fize­tés ; — nagy városban több a teendő, nagyobb jutalomra érdemes, kis falukban kevesebbel is kijöhet a néptanító.— Ötszáz-négyszáz forint biztos évi jövedelemre mindig lehet találni alkalmas tanitót. De vájjon képes e minden egyház tanítóját vagy tanítóit igy dotálni, megszabhatja, vagy megszabná e igy az ő fizetésöket. E tekintetben igen praktikus eljárást ajánl N. S. barátom, s teljes mérték­ben osztom azon nézetét, hogy az egyházadó kivetése, annak leebb szállítása vagy fölemelése ne bizassék egye­nesen az egyházközségre, hanem az tekintettel az illető egyházközség anyagi helyzetére, s szellemi szükségeire a tractus által vettessék ki, s a superintendentia által erősittetvén meg: az állam által garantiroztassék, más szóval az egyházadó beszedésére az nyújtson segédkezet. Magánadósságaink ügyében mint egyének igénybe vesz­szük a polgári törvényszékek segédkezését még az abso­lut kormány alatt is ; az egyházadó épen ily adósságazzal a különbséggel, hogy az adósok nem egyeseknek, hanem a testületnek tartoznak. Ez nem csorbítja jogainkat, s auto­nomicus kormányzatunk rugóit nem pattantja el. Csak ezen eljárás foganatosítása teheti szilárddá a tanitói pá­lyát; 8 csak ugy ha kellő fizetés garantiroztatik: talál­hat az egyház igazán képzett egyéneket, s képezhet ve­zetésök alatt a társadalom javára törekvő hű állampol­gárokat. — A népnevelési egyleteknek tehát oda kell forditaniok figyelmöket, hogy az iskolatanitók fizetése elegendő e arra, hogy abból becsületesen, mívelt ember­hez illetőleg megéljenek; módjában van e a községnek azok fizetését a kellő arányra fölemelni, s ha nincs, ismét lehet az államhoz folyamodni. En azt hiszem, hogy ez sem lenne valami herkulesi munka, s az állam mindig risquirozhat annyit, mennyi az ily hiányok kipótlására szükségeltetik. S ha ezt elérjük, hogy a tanitók fizetése biztosítta­tik s annyira emeltetik, hogy abból tisztességesen megél­hetnek, önkényt ama következtetést állithatjuk föl, hogy iskoláinkban jó tanitók tanítsanak. S ezt azáltal érhet­jük el, ha azok tanitói vizsgára köteleztetnek. — Hol­landban nemcsak az állam, hanem még a magánnövel­dék tanitói is tanitói vizsgára köteleztetnek (lásd ez ügy­ben a dunamelléki ref. egyh. ker. 1866 iki j. k. 16-ik 1. c) 6-ik pontjait.). (Vége kör.) Zürich kanton egyház il^-y ét illető törvény. » (Folytatás.) 2. Erkölcsi felügyelet. 184. §. Az egyházi szék gyakorolja az erkölcsi fel­ügyeletet a községben lakók felett. Különösen vigyáz ami az ifjúságnál vagy a családi életben erkölcste-

Next

/
Oldalképek
Tartalom