Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

ben nem igaz. Fontos dolog tehát a közönségnek megmutatni, mily értelemben nem ismerik el a modernek a Krisztus istenségét, s mily értelemben vetik el a váltság tanát — Az elsö kérdésre most, a másodikra következő számunkban felelünk meg. Hogy isten és a Krisztus annyira egyek lennének, hogy a mindenható és mindenütt jelenvaló isten az ember Jézusban annyira korlátolva lett volna, hogy Jézus teste saját teste is legyen : ezt bizonyára elvetik a modernek; nem hihetik, hogy isten ez értelemben emberré lett volna, hogy asszonytól született, hogy Isten evett és ivott, hogy Pilátus alatt megkorbácsoltatott s keresztre feszitetett volna. Jézus ily értelmű istenségét a régi közönséges ker. egyház is elvetette. Volt ugyanis a regi k er. egyházban egy secta, mely a Krisztus istenségét oly testileg és érzékileg fogta fel, hogy azt képzelte, hogy maga Isten is szenvedett a kereszten, miért Patripassianusoknak neveztettek. Az által, hogy e tant elvetik a modernek, nem állanak kivül a régi egyházi hiten. A régi egyházi hit szilárdul ragaszkodott Jézus valódi ember voltához, hogy ö mindenben egyenlő volt az emberrel kivéve a bünt. Tehát Jézus teljes emberi voltát tanitva, a modernek nem térnek el a régi egyházi hittől. Mégis tagadhatlan, hogy a modernek és a régiek hite között — Jézus istenségét illetőleg nagy különbség van. A különbség abban áll, hogy a modernek a keresztyénséget ugy tekintik mint a szellem és igazság vallását, s ezért Jézusban az istenit ugy fogják fel mint a szellem egységét, s a bünt önző, érzéki vágyak következményének tartják, melyek által az isteni szellem elnyomatik.Tekintettel aszent— és a szellemire mondják, hogy a tökéletes emberfia Isten fia szellem szerint, s az uj irány, ép mint a régi, a hit tökélyre vivőjének tartja, minthogy Isten akaratát teljesitette, vallomást tevén Isten igazságáról, a legsúlyosabb kísértések között, a halálig. Tekintettel a szellemire mondják, hogy Jézus bizonyságot tehetett magáról, hogy ö egy volt az atyával, mig az oly embereknél, kik ily szenvedést s megpróbáltatást a világ szemei előtt nem állottak ki, csak tökéletlen „egygyélenniakarás istennel" látható. Midőn tehát a moderneknek szemökre vetik, hogy Jézust ugy nézik mint közönséges embert: e vád akkor ugy vehető, mint akaratlan hódolat azon apostoli hitvallomásuk tisztasága s következetességének: hogy ő a bün kísértéseit ismeré mint bárki, örömet érzett s bánatot ismert mint bárki, — a boldogság mosolya s a fájdalom könye nem voltak előtte ismeretlenek. A keresztyéneknek nincs hittökélyesitő s követendő példányképök az embereken kivül, de van útmutatójuk a hitben, ki mint ember velünk küzdött és szenvedett. A modernek nem ismerik el Jézus csodás születését és természetfeletti, test szerinti feltámadását, részint mert ezen képzetek történetileg azon kor tévedései s balfogalmaival vannak összeköttetésben, melyben az első keresztyének éltek, részint mert ezen egészen rendkívüli testi születés és feltámadás által Jézus megszűnnék ember lenni, a miénkhez hasonló élettel. — A modernek ugy vélik, hogy a tiszta Isten-szellemi Jézusban elvesz, ha születése a szellemtől összezavartatik, testi születésével, s feltámadása a bennelevő szellem által egy átJyukgatott test husszerinti feltámadásával. Jézus személyében minden természet-ellenest tagadva, nem vonnak le semmit az isteni szellemből, mely Jézusban volt. De ha a moderneknek azt vetik szemökre, hogy Jézust egy mindennapi embernek képzelik, szenvedélyek és bűnökkel — mint bármely mindennapi ember: ugy vádjok illethet tán némelyeket, kiket a modernek közé számitanak, — de ezeknek legnagyobb többsége hiszi, hogy Jézus oly rendkívüli vallásos ember volt, hogy az emberiség élén áll —s hogy neve minden más nevek felett megdicsőíttetett; hogy benne a próféták kegyes előérzete — hogy isten szellemét teljesen ki fogja önteni az emberek felett — beteljesedett, — hogy isten mindenható világigazgatása s szeretete következtében történt az, hogy Jézus prédikáltatott az emberek között, mindig nagyobb tisztaságban, s hogy nekünk egy más ember után sem kell indulnunk mint Jézus után, hogy a tökéletes élet szavait s a követendő tiszta példányképet megtaláljuk. A modernek a világtörténetben Jézust mint a legfontosabb személyt tekintik, minthogy belőle a külsőségeken csüggő Judaismus s az érzéki pogánysággal szemben a szellem ereje indult ki — mely az embereket ösztönzi az igazságért élni, szenvedni és meghalni ; —minden jótétemények között, melyekben Isten teremtményei legkiválasztottabbjait részesiti, azon jótét a legnagyobb, hogy az emberben kedvét találta, hogy szelleme kegyes, nemes embereket támasztott, s hogy az idők teljességében születni engedte Jézust, kit mindnyájunknak, kikmegigazulás után szomjúhozunk — szeretnünk kell. Jézusban az isteni szellem az emberi tudattal ugy egyesülve volt, hogy ő kiválólag Isten fia volt, Isten minden többi fiai felett — kik Isten szelleme által vezettetnek. — A modernek isteni Jézusa mindenkit, ki nem él az igazságért, — mint Jézus volt — meggyőz bűnösségéről, — a bűnről, nem mint valamely testi, de mint szellemi roszról, mely megtérés s a Krisztus követése által elvétetik. Krisztust Jézus Istensége a csodás születéssel pedig valóban kivül helyezi az emberiségen, s kevesbíti a véteksulyt, azt eredendő bűnnek tulajdonítva, mely megtérés által el nem töröltethetik. A modernek isteni Jézusa vonz mindenkit, ki szóm* juhozik a megigazulás után. Jézus istensége s bűntelensége a régi felfogás szerint egy száraz dogma, mely csak tekintélyre fogadható el, de senki által fel nem fogható.— Jézus istensége a m. felfogás szerint minden embert megtérésre hív, — életre teljes tökélyesbülésben, Jézus követésében s igy magának istennek — ki szellem és igazság — követésében. Krisztus istensége csodáival s természetfeletti égi jelenségeivel elhalmozza az embert felfoghatatlan érzelésekkel, mi által a saját, személyes életet elnyomja. Jézus istensége egészen tisztán, szellem szerint fogva fel a szunyadó életerőket teljes szel'emi életre hívja. Jézus istensége levezetve csodás születéséből s egészen szokatlan testi feltámadásából ellenben gyengiti az emberben a szellemi életet, minthogy kiveszi a történetből az embert, ki hozzánk mindenben hasonló volt, mégis példája által megmutatá, hogy nincs hatalom, mely előtt az emberi szellem erőinek meghajolni kellene!" TÁRCA. Pap választások. A felső baranyai helv. hitv. egyházmegyében Kis Csányon az összes szavazatok három negyedével s igy nagy szótöbbséggel Iványos Samu segédlelkész. A békés-bánáti ág. hitv. e.megyében Gyomán nov. 24-én választott meg Schulz Jenő segédlelkész, ki dec. 8-án uj hivatalába beköszönt.