Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

— Én tehát, nt. szerkesztő ur ! kollegáimmal olykori eszmecsere folytán is, jelen viszonyaink közt, csak egyetlen módon vélném a célt kivihetőnek, t. i. ha az egyházkerületek komoly határazattá emelik s e.megyénként megrendelik, hogy minden egyház köteleztetik iskolai s illetőleg községi könyvtárt létesitni. Ennek mikéntjét ahhoz értő választmány dolgozná ki, de mindenesetre kimondassék, hogy a vonakodó egyének vagy testületek, polgár-hatósági eljárással tiszteltetnek meg. Hol több felekezetűek alkotják a polgári községet, ott még inkább elkerülhetlen a polgári hatóság közreműködése, mert hiszen a népnevelés közvetlen államérdekü. — Ne tartsunk tőle s ne higyük, hogy köznépünk annyira kimerült pénz dolgában miszerint e célra adakozni tehetlen. Koránt sem ..! Tessék csak megtekinteni bármely nagy városban lakó közügy emberérek falusi népünk fiatalságának társas életmódját, kivált téli évszakban, — látni fogja, mily mulatságos összejövetelek tartatnak — a mi persze pénz nélkül meg nem esik midőn még fonokáikba is húzatják, s örömmel componálnak öt-hat garast, hogy a muzsikáitatás ára — két-három o. frt. előteremjék. S ez igy megy majd minden héten, ha lakodalom nem adja elő magát, Ök azért tudnak vigadni. Igen ám! mulatságra mindég van pénz, nemesebb célokra soha sincs! — Hogy aztán ily dalidókban a nemes magaviselet s illedelmes beszéd ritka madár - azt mindenki elhiheti. Ha tehát célt akarunk érni s népünket a nemesebb élvezetre szoktatni óhajtva, az erkölcs nemesítő olvasmányok megkedveltetése által mívelődését előmozditaui szándékozunk — ismétlem, szabad tetszésére bizva a szent cél valósítását, csak századik helyen fogunk kivánt sikert tapasztalni. £7. T. ref. pap. A duaiaiiieUéki ref. egyházkerületben alakult „tanári gyáiuegylet'4

segélyezése. Molnár Aladár miniszteri titkár ur 100 frt. Szerk. KÖNYVISMERTETÉS. Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója. Pest 1868. Kiadja Ráth Mór. Az ujabb korban, valamint egyebütt, ugy nálunk is felismerték azon jó szolgálatokat, melyeket a mult idők krónikái, naplói, életirásai a történettudománynak tesznek. Miért is a közelebbi pár évtized alatt egymást érik az efféle munkák, a sajtó majd egyik, majd másik krónikát hozza napfényre, s ezek által történelmünknek hol egyik hol másik oldalára derittetik fény. Kétségtelenül az említett munka sajtó alá rendezőjét H o f fe r Endre n.-körösi tanár urat is hazánk egyházi s polgári történelme iránti érdekeltség ösztönzé ennek kibocsátására, történelmünk mezejét tőrekvék a címzett munka által is minél inkább felderíteni. Célját eléggé megközelítette. Nem valamely setét ismeretlen térre vet ugyan világot e munka, mert hiszen krónikánk szerzője 1748-ban született, s naplójának jegyzetei legnagyobb része az 1809-ik évek közötti eseményekre vonatkoznak. E korból pedig vannak már adataink, okmányaink quantum satis. nemcsak, de olvasóink közül bizonyára többen érintkezésben is voltak már oly egyénekkel, kik mint szem- s fültanuk élőszóval is elbeszéltek sok egyes részletet az emiitett kor érdekes eseményeiből. Nem is igen hoz fel ezen krónika semmi olyas eseményt, melyet nagyjából legalább nem ismertünk volna. Ismerjük ezen évtizedek vallásos mozgalmait, II József szabadszellemü, de alkotmányellenes s korát előző intézkedéseit, az ezek által ébresztett ellenhatást, majd ezek visszavételét, II. Lipót s II. Ferenc uralkodását, az 170°^ ik országgyűlést, a protestáns egyház világi és egyházi tagjai között folytatott heves versengést, Sinay szereplését, a francia forradalmat, Napoleon hadjáratát stb. Es mégis felettébb sok érdekest és ujat találunk az apróbb, de a fő eseményekre tetemes fényt cleritő részletekben. Ha egy magas hegy • tetőről áttekintünk egy messze elterülő vidéken, távolról sem mondhatjuk, hogy ezt már egészen ismerjük, hogy ebben már semmi érdekest nem találhatunk. Nagyon is sokat. Söt ha ezen kor minden eseményeit részletesen ismernénk is, még akkor is érdekes látnunk, hogy egyházunknak egyik képzett lelkésze micsoda szempontból fogta fel és ítélte meg ezen kor politikai s egyházi történelmének egyes mozzanatait. De lássuk közelebbről magát a naplót. Szerző jegyzetei között találunk ugyan egyes jegyzeteket még az időjárásról is, megjegyzi p. o. mikor volt nagy hideg, tartós tél, vizáradás stb. megemlékezik majd a drágaságról, majd az olcsóságról, egyes vendéglőknek p. o. Pesten az „Arany Sasnak" árjegyzékéről stb.; de ezek csak mellékesen érintetnek, fő figyelme korának vallási s politikai küzdelmeire van fordítva. Az első másfél íven megérintvén születéshelyét (Veszprémet), első neveltetését, miskolci, majd debreceni lakását, s diákoskodását több apró részletekkel p. o. ez utóbbi helyen a zöld tóga és sinkó eltöröltetését, a patkós csizma meghagyatását, a consistorium által lett megbüntetését „egy Józsefnapi comédiai excessusért, u. m. leányokkal való táncolásért," majd elbeszélvén böszörményi rektoroskodását, Hollandiába tett utazását s visszatérését, hozzá kezd azon események elbeszéléséhez, melyek 1782 után n.-váradi lel -készkedése alatt történtek. Érdekesen beszéli el miként törekvék a n.-váradi püspök s káptalan II. József türelmi rendeletét Váradon meghiúsítani, hogy a reformátusok által épített fatemplomot miként romboltatta le a püspök, miként hordatta ki a lelkész s tanitó holmiját az improvisált lelkész s tanitólakból, hogy mily sok, hosszas küzdelembe, megyéhez, kormányhoz való folyamodványba felterjesztésbe került, mig valahára a reformált egyház, élvezhetéséhez jutott a türelmi rendelet által nyújtott, de még folyvást sokképen keserített kegyelemmorzsáknak. E küzdelmekhez csaknem hasonlók voltak azon küzdelmek, melyeket a lelkes buzgó lelkésznek saját közömbös /