Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

s kormányzat alatt élnek, lényegileg egy vallást vallanak ; mindkettőnek egy a szövetségese, egy az ellensége. E két nemzet egyike vagyonosságra s míveltségre nézve másfél századdal ezelőtt az európai tartományok közt a legfelsőbb, másika a legalsóbb színvonalon állott. A vagyonos s mivelt nemzet egyesek önkényére bizza a nevelést, a szegény, s féligmeddig elvadult nemzet a népnevelést a polgári hatóság rendelkezése alá bocsátja; s a következés az lőn, hogy az elsőből utolsó, az utolsóból első lett. A skót köznép — szóljunk őszintén — jóval fölülmúlja az angolt. A kedvező körülmények mellett megkisérlett szabad verseny oly eredményt szült, a mit, mint a congregational unión állítja — igazán szégyelhetünk, a mi méltán kisebbíthet bennünket minden mivelt idegen becsülésében. A nehézségekbe ütközött nemzeti nevelés oly tökélyesedést eszközölt, minőhöz hasonlót egy század s tartomány sem bir fölmutatni. Egy ily észlelet döntő tekintélyű lenne a gyógyászat vagy vegyészet terén, s nézetem szerint döntőnek kellene lennie az államtan mezején is. Ezen okok győztek meg engemet, uraim, arról, hogy az álla:n kötelme gyanánt tekintsem a népnevelést. S ennek igazságáról teljesen meglévén győződve, bátran hirdetem azt itt és akárhol, dacára minden izgatásnak. Ezekután kevés mondanivalóm van, s feladatom nem is nehéz. Mert ha az általam vitatott alapelv ellen kifogás nem lehet: tervjavaslatunk részletei ellen fölhozott egyes cáfolatok magoktól is elenyésznek. A cáfolatokra azon rendben válaszolok, a mint azokat a finsbury-i tisztelt képviselő módositványában elsorolja. Legelső ellenvetése a költség. Uraim, a ki megengedi azt, hogy a serdülő nemzedékek értelmi fejlesztése kötelességünk; az bizonyára nem sokallja e célra a százezer fontnyi összeget. Ha azt a legalsóbb szempontból vesszük is tekintetbe, ha az embereket pusztán csak vagyontermelök gyanánt kívánjuk mérlegelni ; az értelmes és elkorcsult lakosság közti különbség font, shilling vagy fillér számra is százszorosan meghaladná a javaslott kiadást. Ezenfölül a nevelésügyben kiadott minden font ötannyit takarit meg a bűnösök nyomozásánál, a börtön és fenyítő gyarmatoknál. — Ha a ház szives örömest elkövet mindent a rend s vagyonbiztonságnak büntető és rettegtető eszközök általi fentartására, nem tehetem föl, hogy fukarkodjék, mihelyt ugyanazon cél elérése sokkal kevesebb költséggel a nép okosabbá és jobbá képzése javasoltatik. A tisztelt képviselő ur másik ellenvetése az, hogy javaslatunk a korona befolyását növeli. — Szerinte a százezer fontnyi összeget vesztegetésre, s bérencek fogadására fordítanák. — Csak a miniszteri jelöltekre szavazó tanitók részesittetnének majd a jutalomban, az ellenzékiek hiában könyörögnének segélyezésért. Uraim, a tisztelt képv. ur hihetőleg nem hozta volna föl ezen ellenérvet, ha nem röstelte volna az általa roszalt javaslatot áttanulmányozni. Javaslatunk szerint az államkiadás ezen rovata oly ellenőrködés alatt állana, a mi már erkölcsileg lehetlenitné a képviselő ur által föltételezett visszaélést. Nemcsak azon szokásos ellenőrködés alkalmaztatik itt, mit elegendőnek itéliink arra, hogy a katonaság, tengerészet, tüzérség, polgári kormányzat vezetésére fölajánlott milliók rendszeresen kezeltessenek; nem lesz elég, hogy az államügyéreknek a ház ajánlja meg évenkint az illető összeget, s előre ellehetnek rá készülve, hogy számolniok kell, hogy és mire adták ki a mult évben megszavazott költséget, hanem ezenfölül , mikor ezen túl vagyunk, mikor az illető költség megszavaztatott, a pénzt még akkor sem oszthatják ki önkényüleg. Akármit szándékoznak tenni egy néptanító javára, azt azokkal egyetértőleg kell tenniök, kik az iskolatanitó tartózkodásának kerületében, a népnevelés iránt érdeklődnek, s magán uton is járulnak a nevelési költségek fedezéséhez. A vesztegetéstől rettegő képviselő ur, ugy látszik, kifelejti számításból, hogy a tanítókat nem az állam nevezi ki, továbbá, hogy azokat hivataluktól nem foszthatja meg, és végül, hogy a teljesen független elöljáróság van jogosítva azokat hivataluktól fölfüggeszteni. S jegyezzük meg, hogy az nem olyan forma ajánlat lesz, minőt minden jólelkű ember szívesen ád a kérelmezőnek, minőkkel a pénzügyi titkárt szokták elhalmozni. — Minden fontra, melyet az iskolai elöljáróságok ajánlatára fizetünk; annak két fontot kell fizetnie. — Saját telkökön épült alkalmas lakkal kell ellátniok a tanitót, ha azt akarják, hogy számára államköltség biztositassék. Lehet-e itt a lekenyerezésnek még csak árnyéka is V Elismerem, hogy nem egyszer fordult elő, miszerint a. kormánypárti képviselő azon egyén számára, ki a legutóbbi választás alkalmával őt melegen pártolta, a vám- vagy adóhivatalnál állomást óhajt szerezni. De még az ilyen képviselő is fölhagyna unszolásával, ha ily választ nyerne „barátodnak lehet egy 50 fontos hivatala, ha egy házat épitetsz, s 100 ft. jövedelmet biztositasz számára." Lehet-e itt, ismétlem , lehet-e itt a bérenc vásárlásnak még csak árnyéka is ? „Miképen," mondják a Leedi dissenterek, „s mivel lehetne megakadályozni, hogy a tory kormány s a magas egyházhatóság a nai egyházközségeink tanitóinak megvesztegetésére ne használja föl az országgülés által megszavazott összeg egy részét; mi által azokat kényszeritheti, hogy befolyásukkal a tory kormány s magas egyház jelöltjei javára működjenek ; miképen uraim, hiszen magoknak a leedi dissentereknek van hatalmokban a gátló eszköz. Állítsanak iskolákat, vigyázzanak föl azokra, s ne ajánljanak a nevelési egylet bizottságának olyan tanitót, a kiről azon hír szállong, hogy valamelyik választás alkalmával vesztegetés folytán szavazott,s ezzel mindennek eleje vétetik.Tervjavaslatunk igazán mindenfelöl ellenőrökkel van körülbástyázva. Csak attól tartok, ha vájjon nem túlságos, nem nagyon korlátozó-e ezen ellenőrködés. Általános eljárásunkat figyelemmel kisérheíi továbbá a szokásos képviselői ellenőrzés, s az apróbb részleteket, melyekbe az egyház nem bocsátkozhatik, ellenőrzik minden városban, minden kerü-