Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-01 / 48. szám
eszközök által működhetik Egyedüli teendője a békózás, tömlöcöztetés, kövezés, szúrás és fojtogatás. Gyűlöletes zsarnokság bűnébe esnék, ha megkisérlené, a véteknek azáltal fojtani el csiráját, hogy a nép értelmét képezi, s annak erkölcsi érzületét nemesiti. Egy nemzedék múlva az államférfi a tengeri s iparos városokban rendőrfőnök lesz. At fogja látni, hogy az ott tartózkodó lakosság jellemétől függ a társadalom jóléte, békéje s létele. De arra még csak távolról sem szabad gondolnia, hogy e jellemet még idomitani is lehetne. A közbiztonság ellenségévé válik, ha akadályozni merészelné, hogy száz meg százezer polgártársai vadakká ne lehessenek. Rémitésökre épithet akárhány katonai laktanyát, ha föllázzadnak, lovassággal kaszabolhatja le, elnémíthatja sortüzelés által, bezárathatja, akaszthatja, negyedeltetheti, tehet n indent, csak egytől t. i. a tanítástól kell óvakodnia. Láthatja akár össze is borzadhat, ha látja, hogy a terjedelmes, földmivelő kerületekben millió gyermek ér férfikort tudatlanságban, mind az érzékiség hitvány rabszolgái, s kimúlnak mint a vadállatok. Mindegy ! A polgári s vallásos szabadság árulója az, ki összedugott kézzel nem nézi, hogy mily képtelen remények, s gonosz szenvedélyek csíráznak a buja földből. Várnia kell türelemmel az aratás idejére. Várnia kell Jaquerie megérkezését, a majorok gyújtását, a cséplő gépek darabokra zúzását, akkor lásson aztán munkájahoz, mi egyszerűen abból áll hogy az egyik szegény tudatlan vadat a kerületi fogházba, másikat a fegyszigetbe, harmadikat az akasztófához kiséri el. (Vége köretkezik.) A n.-szalontai egyh. vidék tanitói karának a f. évi oct. 31-ike többszörösen érdekes napja vala. Megünneplé ugyanis Harsány helységében a reformatio negyedfél százados életének emlék napját 8 ezzel kapcsolatban megtartá harsányi tanitó id. Bor Péter ur 50 éves tanítóskodása jubilaeumát. Mely kettős — ugy szólván Összenőtt — ünnepély alkalmára összejött lelkész — s világi urakból, s egyh. vidéki tanitói karból, — továbbá a harsányi, vallásos kegyelettel ékeskedő nép tekintélyes számából álló gyülekezet — az ünnepélyes reggeli harangszóra a sz. egyházba bevonulván, ott orgona kíséretében buzgóan énekelvén, a szószékre lépett legelőször is nagyt. Ozsváth Imre esperes ur s az ünnepély magasztosságával öszhangzó buzgó imát bocsátott fel az egek urához — azután Rácz Károly sarkadi főtanitó és s.lelkész tartott alkalmi egyházi beszédet, majd végül a sz. egyházban az ünnepelt veterán rebegett buzgó hálát az Istennek azon kegyelmeért, hogy neki e napot megérnie engedé. Ezután a Kölcsey Hymnusát elzengvén, a tanítói kar, az összegyűlésre kijelelt terembe vonult, hol az ünnepelt férfiút — a tanitói kar nevében és megbízatás folytán — alkalmi beszédben alulírott fogadá. A kettős ünnepély véget érvén — mind azon lelkész és világi urak jelenlétében s részvétök mellett, kik az ünnepélyt is jelenlétőkkel emelni szívesek valának — megtartatott a tanitói értekezlet • — s ennek nyomában a tanitói segélyegylet közgyűlése. A tanitói értekezletet nt. elnöklő esperes ur rövid de fontos szavakkal megnyitván: felolvastatott ama nevezetes fel.-gyarmati értekezlet jegyzőkönyve, mely híven és helyesen szerkesztettnek találtatván, helybenhagyatott. Azután a t. Rácz Károly ur által fordított „Katechismus£ í -cimü könyvecske iskolai használata — a helyes iskolai fegyelem gyakorlása — a számtan helyes tanítása — a fatenyésztés célszerű előmozdítása — a magyar nyelvtannak minden népiskolábani tanithatási felett eszmék s vélemények cseréltettek. Továbbá a jövő értekezlet helyének tapintatos kijelölésével a tan. segélyegylet elnöke megbízatott; — az értekezleti jegyzőkönyv hitelesítésével — illetőleg a hitelesítés jogával az elnök és jegyző egyszer mindenkorra felruháztattak; — minden, jövőben előállható kétértelműség vagy zavar kikerülhetése tekintetéből az értekezleti jegyzőkönyvnek a segélyegyleti jegyzőkönyvtől különállólag szerkesztése határoztatott. Végre nagyt. elnök urnák azon felhívása: miszerint, a segélyegylet tiszt, elnöke mltgs Tisza Lajos biharmegyei főispán ur küldöttségileg kéressék fel, hogy a segélyegyletet a tiszt, elnökségnek továbbra is leendő megtartásával gyámolítani s tekintélyes állásának hatályával az 1848-ik évi XX-ik t. cikk mielőbbi gyakorlati alkalmazását eszközölni méltóztassék, — készséges örömmel elfogadatott. Ezután következett a segélyegyleti közgyűlés; — tiszt, alelnök Csepel István ur megnyitván, az egylet ügyei lehető gyorsasággal de a mellet kellő óvatossággal s tapintattal intéztettek s rendeztettek. E közgyűlés folyamán felmerült nevezetesebb tárgyak valának : a. a már választmányilag megvisgált s helybenhagyott pénz és magtárnoki számadásokróli tudomás vétel — mely szerint ugy értesült a közgyűlés, hogy a pénztár álladéka tészen az 186% év végén 5293 frt. 55. 66 krt — a magtáré pedig 28 köböl 3 véka tiszta búzát. b. az egylet se élyez 6 családot 40 — 40 forintjával. c. a segélyegyleti választmány azon indítványa, miszerint az egylet tökéje lassankint de hova hamarabb bevonatván, kamatoztatás végett takerékpénztári kezelés alá bizassék. De ez indítvány el nem fogadtatott s a kezelés mikéntjéül a legközelebb alakult alapszabályok utasításai hagyattak meg. d. Végre a minden harmadik évben alapszabályilag előforduló segélyegyleti tisztújítás vette igenybe a közgyűlés figyelmét s idejét. Mely is ez alkalommal, mint competens időben, Cséke Lajos árpádi tanitó korelnöklete alatt a következő eredménnyel eszközöltetett: elnökké: Csepel István, szalontai tanár, — alelnökké: Hegedűs János szalontai tanitó, — pénztárnokká: Szathmáry Zsigmond, ellenőrré: Dolinái Gábor, mindketten közegyáni tanitók, — választmányi ülnökökké: Nagy Dániel, bajji — Kerékjártó Mihály geszti — Szabó József n.-zerindi, — ki egyszersmind magtárnok is — Török Áron, tenbei tanitók — jegyzővé Nagy Lajos sarkadi —
