Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-03 / 5. szám

kodása s gyűlölete. „Logica dispositio"-ja is lehetett volna helyesebb, — mely esetben nem lesz vala kénytelen ugyanazon tételt több szám alatt ismételui. Békés, dec. 25. 1866. Szegedi Károly m. k. r. gymn. tanár. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Lapunk ez évi 3-ik számának külföldi rovatában röviden érintettük az angol egyházban egy idő óta lábra kapott ritualisraus terjedését. Az angol államegyház egész szerkezete oly közel áll a római katholicismushoz, hogy a kettő között alig lehetne másban a klilömbséget találni, mint abban, hogy az egyiknek a pápa a fejedelme, a másiknak a fejedelem a pápája. Áz anglikán egyház e sarkalatos hibája mellett nem csoda, ha a vallásos élet kellőn nem fejlődhetett s bizonyára régen elhanyatlott volna végkép, hogyha az állam szabad institutiói a felekezetek szabad alakulását nem teszik lehetővé, mi által a vallásosság megmegújuló erőt nyer és ez üdvös visszahatást gyakorol az államegyházra is. Legújabban a baj részint a puseistikus törekvésekben, részint a külső' szertartásokhoz való szerfeletti ragaszkodásban oly fenyegetőleg kezd nyilatkozni, hogy minden őszinte protestáns aggodalmát méltán felkölti, s ez teszi a nagynevű Merle d' Aubigné-nak alább következő nyilatkozatát oly nagy fontosságúvá, különösen miután az az angol társadalmi viszonyok bölcs tekintetbe vételével a baj gyökeres orvoslására oly eszközt ajánl, mely idővel a megfeneklett államegyház szerkezetének teljes átalakítását okvetlen maga után vonandja. Azt hisszük tehát, hogy lapunk hivatásának megfelelőleg cselekszünk, midőn e nagy horderejű nyilatkozatot a „Times" közlése után egész terjedelmében adjuk. Szerk. A „Times** január I5-ki számából 1807. A „Times" kiadójának. „Inveniamus qui curva corrigat." Plinius. Uram, — Az emlités, mit ön az angol egyház jelen körülményeiről lapjában már nem egyszer tett, magára vonta figyelmét a Continens gondolkodó embereinek. Genfben egész a 16-ik század óta sokan rokonszenveztek a vallási mozgalmakkal Nagy-Britanniában; éreztük, hogy ezen ügyek nem egyedül Angliát illetik. Önnek hazája a szabadság, a civilisatio, a vallásosság képviselőjeként tekintetik: és ha ezen nagy ügyet valamely veszélyes csapás érné Angolországban, annak következményei megérezhetÖk lennének az egész világon keresztül. Beszélvén a londoni püspök által papságához intézett decemberi nyilatkozatról, Ön azt mondja, hogy most már nem elég okoskodni s remonstrálni, hogy itt az idő hatályosabb rendszabályokhoz folyamodni. Én is önnel tartok uram ; de hát mit tegyünk ? Érzem elégtelenségemet megfelelni ezen kérdésre. Tudom, hogy vannak ügyek, melyekben egyedül azon nemzet van hivatva Ítélni, mely általuk érdekeltetik, de én azt is mondhatom, hogy szeretem Angliát, s Agricola barátjával hozzáadhatom „Hic enitn liber professione pietatis excusatus erit." Én sokat olvastam a jelen válságot illetőleg; söt fölkérettem tanácsadásra ezen kérdésben; meg fogja hát engedni néhány szót szólanom ezen tárgyról. El van ismerve, hogy itt nagy baj van. De ki lesz, ki meggyógyítsa azt ? Vájjon a püspökök? Bizonyára alig van nemzeti egyház, mely főnökei közt oly nagy számát ismerje a felvilágosodott, kegyes és ügyes férfiaknak mint az angol egyház; de tehetik-e ök azt? Nincsenek-e nyűgözve s korlátozva törvény és szokás által majd néma tehetetlenségig? Nincs-e némely osztályokban bizonyos rokonszenv a (ritualismushoz) ? Ezen hajlamot, ha ápoltatik egyik egyházkerületben, nehéz les kiirtani a másikban. Vagy tegyék azt a Conventiók (papiértekezletek) ? A kérdés megadja a feleletet, a conventioknál nincs meg a szükséges hatalom, és ha megvolna, kétséges, vájjon fognák-e használni azt. Vagy hát a Parliament ? Kétségen kivül ezen testület elkerülhető nem lesz; de az egyházi és politikai dolgok jelen állásában nagy terhet vetnénk a status nyakába, ha attól követelnök az egyházban szükséges reformok kikutatását; és igen valószínű, hogy a Parliament nem érezne sem kedvet sem hivatást ajtót nyitni efféle tárgyalásoknak. Vagy pedig buzgó világi és egyházi férfiak egyéni közreműködésével eszközöltessék az ? Én nem hiszem, hogy ily közreműködés elégséges volna. Szükséges, hogy a cselekvés legyen egyesitett, és a törvénynek és rendnek megfelelő. Az angol egyház hánykodásban a ritualismus betörése által, olyan mint a gyenge hajó, sziklák között vitorlázván kormány nélkül. A nagy feladat megtalálni a kormányt. Hol van az ? Axióma az a nemzetek közéletében, hogy ha a kormány vagy intézményekben valami hiányossá lett, az megigazíttassák. Quae videntur emendanda, corrigere, mondja Plinius, „Inique constituta tollere decet," mondja Cicero; és Anglia az ö reformjai által többször megmutatta, hogy érti Tacitus tanszabályát, ,,Emendentur emendatione digna." A józan ész is ezen leckére tanit bennünket. Ha van régi romladozó házunk, ledöntjük s emelünk helyébe egy tágas korszerű épületet a család kiterjedésének megfelelőt. A keresztyénségnek, a protestantismusnak érdeke megki-