Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-03 / 5. szám
nak kisebb nagyobb részben más e.megyékre nézve is állani kell; már most minthogy a tiszántúli e.kerületben, mely pedig aránylag a többiekhez képest legnépesebb s legjobb, van alsó számítással is 250 ilyen szegény sorsú egyház, mely részben kevesebb fizetést ad lelkészeinek mint a hivatalt egyházak tanítóiknak, mit mond N. S. úr ezen statistikai adatokkal is könnyen beigazolható aránytalanságra, de mit mondhatna azon 250 lelkész, kik nemcsak a gymnasiumi, hanem az akadémiai tanfolyamot elvégezték, mégis részben roszabbul, részben talán egyenlően díjaztatnak azon tanítókkal, kik a gymnasiumi tanárok kivételével a gymnasiumi osztályokból léptek tanítóságra: ez aránytalanság fájdalom meg van, de hogy inért van meg, annak nem mi vagyunk az okai, s azt elenyésztetni nem oly könnyű dolog; van még ennél hazánkban nagyobb mérvű aránytalanság is, s hogy egyebeket elhallgassak: az esztergomi érseknek van annyi jövedelme évenkint, mennyi a magyarországi ref. papság évi jövedelmével felér, talán még haladja is, de azért ugy van, s róla nem tehetünk; mindezekre ugyan azt fogja N. S. úr bizonyosan válaszolni, hogy nem ezen aránytalanságról van a kérdés feltéve, hanem arról, hogy ugyanazon egyházhan mért nem lehet a tanítónak annyi fizetése mint a papnak, erre a választ fentebb már a fizetések keletkezésének történelmi igazsága nyújtja, hogy ez aránytalanság jogos volt-e a múltban, arra bátran s jó lelkiismerettel igennel válaszolok, jogos lesz-e ez jövőben arról nem vitatkozom, — mundus se expediet. Az én véleményem e részben határozottan oda irányul, hogy itt gyökeres átalakulásnak kellene történni, s hogy mind kettőnek a teher nagysága, fontossága, s a rájok bízott talentumokkali kereskedés mértéke szerint kellene díjaztatnia: a kérdés sarkpontja itt csak is a körül foroghat, hogy az e részbeni terhet ki viselje? egyház-e vagy állam: az egyházak jelen nyomasztó helyzetükben nem viselhetik, mivel túlterhelve levén, annak viselésére képtelenek: hogy egy absolut irányú s idegen nyelvű állam viselje, az ellen előre tiltakoznunk kell, mert ez nem egyéb volna mint alkura lépni autonomiánk s nemzetiségünk megbuktatására, vagy a mi ezzel ugyanazonos lemondani előre mindkettőről. (Vége köv.) » KÖNYVISMERTETÉS.! Kéretlen szavazat a békési papválasztáshoz. Irta Gonda László real-gyran. igazgató. Gyulán, 1866. Dobay János könyvnyom -dája. — 8-rét. Ára 20 kr. 44 lap. A békési helvét hitvallású egyház egyik lelkipásztori hivatala nt. Elekes András úr halálával üresedésbe jővén s az özvegy részére megszavazott kegyeleti év vége felé járván: a papválasztási előmunkálatok e f. év és hó 11-én megkezdettek. E körülménynek köszöni megsziilemlését a címzett munkácska. Ismertetni kívánom, mert a magyar prot. egyházra nézve nem lehet közönyös — mint szerző maga is mondja — annak tudása : hogyan áll, mozog, él és hat a hazában alkalmasint harmadik népességű nagy gyülekezet. I. II. III. IV. V. számok alatt adja szerző szavazatát a békési papválasztáshoz. — Valaki megjegyzette rá: kár, hogy a VI. és VII. számokat is ki nem sütötte mindnyájunknak — komolyan szólva — nagy épülésére, és — mert a VlI-es szám különben is szerencsétlen; jellemezte volna legalább e kéretlen szavazat jövendő sorsát. I. szám alatt némi fájdalommal említi szerző, hogy midőn a békési ref. egyház nagy közönsége papválasztáshoz készül: kényszerűségből vesz kezébe tollat; mert élő szóval teljes lehetetlenség elmondania mindazt, mi ez alkalommal elmondható, — részint mivel ez unalmas elmélkedéssé válnék s a szó elrepülne, az irás azonban megmarad, a betűk fekete színe tisztán kivehető a fehér papíron, — részint mivel hat évi hivataloskodása idején sem egyházi, sem iskolai fontosabb ügyben soha meg sem is kérdezték, s ha meg: akkor szavára semmit sem adtak, kivéve, ha igent mondott. Értsd utána: mennyivel kevésbé kérdeznék s mennyivel kevésbé adnának szavára valamit a nagy fontosságú papválasztási ügyben! Lehetetlen észre nem venni, hogy itt szerző a szándékosan történt mellőzés által sértett önbecsérzet fájdalmának ád kifejezést. N Ugyanezen szám alatt elmondatik még, miszerint, azért, hogy e munka kéretlen, nem következik, hogy kelletlen, — akará vala talán mondani: szükségtelen volna. Mert mi sem vagyunk jobbak másoknál; közönyösek szoktunk lenni legszentebb érdekeink iránt; a közelebbi idők szerencsétlensége, midőn csak azt kellett várni, hogy parancsoltassék, azután mi végrehajtsuk, sok lelket elidegenített a reánk bízva nem volt közügynek szeretétöl. Pedig önmagunk házi bajai gyűlnek meg, ha közérdekeinket nem részesítjük kellő ápolásban. Vitatkozzunk és tanakodjunk tehát, adjuk és vegyük a kölcsönös felvilágosítást stb. Helyes. II. s z á m tárgyalja azon nagy igazságot, hogy a választás mindenben ugyan, de különösen a fenforgó esetben rendkívül nehéz; kétszer söt tízszer megfontolandó a dolog, mig az elhatározó szót kimondjuk. Könnyebb s kevésbé fontos volna, ha ös magyar alkotmányunk szellemében csak három évre történnék a választás, mert: három év, ha lassan lefoly, törve minden járom, mond a költő; könnyebb s kevésbé fontos volna azon esetben is, ha az évenkinti pap marasztás mai nap is divatban volna; de midőn tudjuk, hogy életsorsunknak legkitűnőbb mérvben — bölcsőtől a koporsóig osztályosává lesz az általunk most élethosszáiglan választandott lelkipásztor: vétkes könnyelműség volna bárki egyesnek azzal töprenkedni, hogy ez vagy amaz kinézeti kedvencét, rokonát vagy barátját állásba jutni segítse. Mindnyájunk figyelmének arra kell irányozva lennie, hogy — valamint az, kit szótöbbséggel elválasztunk s bizalmunk örökzöld füzérével beállilandunk, valóban megtiszteltetve érzendi magát: ugy az ö megnyerhetése által tiszteltté, virágzóvá s boldoggá lehessen a mi egyházi községünk.