Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

tudománynak csupán ezzel van dolga, ezen synoptikus Krisztus is igen határozottan különbözik. Ha a keresztyén-ég ahhoz volna kötve, hogy Krisztusról ép azon képzetünk legyen, a mi az uj-testamentomi Íróknak volt, ugy már régen nem léteznének sem keresztyének sem keresztyénség ?" Miután Zeller méiyre beható határozmányai egész sorozatában kimutatja, hogy a keresztyén hittannal hasonlóképen áll a dolog, azt kérdi: „ „Hát lehetséges-e összeegyeztetni a mi hitünket az uj-testamentomi tannal ? Hát el tudnók-e, még ha akarnók is, mindazt felejteni, a mivel a tapasztalás, a mívelődés, a tudomány, a szellemi munka, az erkölcsi és politikai fejlődés tizennyolc évszázad óta vallási képzeteinket gyarapította, s képesek lennénk-e mind azt igaznak tartani, amit már egyszer megcáfolt ? Tudnánk-e ismét zsidók lenni, mint voltak az első keresztyének? Eltudnók-e hinni azt, mi nekik legfontosabb hitágazatuk volt, t. i. a Krisztus felhőkben való eljövetelét halála után egy emberkor alatt? Tudnók-e magunkat máskép, mint próbaképen, visszaképzelni egy oly világnézetbe, melyre nézve a mindenség központja a föld, fölötte az ég, mint Isten és az angyalok lakhelye, alatta a holtak tanyája, kik ott várakoznak a feltámadásra? Eltudnók-e fogadni a régi zsidó keresztyén képzeteket a messiásról és országáról, vagy másfelől a jánosi logos-tant minden levonás és elmagyarázás nélkül. Tudnánk-e hinni az egész uj-testamentomi tanban még akkor is, hogyha egyes irók közt eltörülhetetlen ellenmondások vannak? Hány ilyen kérdések tolulnak itt fel, melyekre nem lehet máskép mint nemmel felelni ? Valóban, lehetetlen az, hogy a későbbi kor az előbbik gondolkodásmódjába visszatérjen, ép oly lehetetlen, mint hogy a férfi ismét gyermek legyen, vagy hogy az ember a maga személyiségét a máséval fölcserélje. Mint egyes embernél, ugy minden, emberekből álló társulatnál is a belső és külső viszonyok örökös változásban, szakadatlan fejlődésben vannak, s e fejlődés kezdetén lehetetlen birni, a mi csak a fejlődés következtében nyerhető el. A vallással és egyházzal is igy áll a dolog. Az ős keresztyénség nem az egész keresztyénség, s ha az ős keresztyénség határán kilépünk még ez nem keresztyéntelenség. Ha ez nem igy volna, akkor a keresztyénség már az első lépéssel, melynél fogva a zsidóságtól elvált, megszűnt volna létezni. Már a Pál keresztyénsége egészen más volt, mint az ős apostoloké s a negyedik evangyéliomban a zsidó-messiáshit abba a merőben kimondhatatlan ellentétbe ment át, mely a keresztyénségből és zsidóságból kifejlődött. Csak a tudatlanság vagy az elfogultság hunyhatja be szemét ily tény előtt, s csak az észnélküliség kívánhat a mi korunktól olyat, ami az ős keresztyén korra nézve sem volt lehetséges. De hogyha mégis egyáltalában kívánnák tőlünk, jól van, mutassák meg először maguk, hogyan csináljuk mi is, bizonyítsák be nekünk először, hogy az ő hitök az első keresztyénekétől nem tér el; nem hiszem, hogy kortársaink közül csak egyetlenegy is akadjon, a ki ilyen bizonyságot képes legyen adni." Eddig van a zürichi egyházi lap idézete Zeller könyvéből. Ezekhez mi kiegészítésül még csak azt kívánjuk hozzátenni, hogy miután Zeller bizonyításaiból is kétségbevonhatatlanul kitűnik, hogy az, a mi a keresztyénségben tan volt, időről-időre folytonos változásokon ment keresztül, s megtörtént, hogy néha épen ellenkezőjét hitték annak, amit máskor, tehát a keresztyénség lényegét és súlypontját nem lehet és nem szabad, hacsak a keresztyénséget compromittálni nem akarjuk, a tanra vagy az u. n, „igaz tudománya

ra fektetni, amint az orthodoxok cselekesznek. Ezt Zeller is igy véli, midőn értekezését ekkép rekeszti be : ,,A vallás általában valódi lényege szerint nem dogma, hanem praxis; a vallás legbensőbb központja, az, amire, utoljára is nézni kell, nem az elméleti meggyőződésben határozódik, hanem az ember erkölcsi és kedélyéletében, az érzület megnyugtatásában, a szív emelkedettségében, az akarat megtisztulásában és erősülésében." Visszatérve az Unionsvereinha, Sydow úrhoz, előadásának egy óra múlva lett vége. Ekkor tudatá a közönséggel, hogy kik és hol fognak a télen át előadásokat tartani, s hogy ezekre egy tallérjával elő lehet fizetni. Aztán megindult kifelé a közönség. Az előszobában, egy jól öltözött fiatal ur, kinek magas kalapja fejében volt, perzselyt tartott, melybe mindenki adott valamit. Ezen Unionsvereinn&k vezérlő lelke az alelnök Krause ur. Az egylet a szabad protestantismus képviselése és oltalmazása körül itten már is hatott annyit, hogy Platz ur szerint, ők már régen ismét lutheránusokká és reformátusokká lettek volna, ha ez egylet nincsen. Maga a Verein lényegileg azon az alapon áll, melyen a Németországban ujabb időben keletkezett Protestantenvereinok megindultak és működtek. Célja ezen egyleteknek, melyeket szabadelvű lelkészek és más mivelt protestánsok hivnak életbe, uj lelket önteni a protestansegyházba, s ismét reformálni azt a kor miveltségének. tudományának, s az evangyéliumi szabadságnak alapján. A cél tehát oly eszmére törekszik, mely ha valósul, a mostani egyházi és vallási életet egészen át fogja alakitani. S épen azért a leveleket mielőtt befejezném, a tárgy fontasságára való tekintetből még néhány sort szentelek ezen ügynek. A Protestantenverein megalakulása és történelme olvasható, ily cimü könyvecskében: „Grustáv Steinacker, Der Deutsche Protestantenverein, seine Begründung und bisherige Entivicklung, sowie die Debatte iiber ihn, in ikren Hauptpunltten zusammengestelit, und allén thatkrüftigen Protestanten zu gewissenhaften Prüfung ans Herz gelegt. Leipzig 1866." Az egylet kebelében e mü írása (1864) óta létre jött ujabb mozzanatok ,,Der erste Protestantentag, gehalten zu Eisenach a?n 7—8 Juni 1865. Im Auftrage des Ausschusses redigirenden Bericht. Eberfeld. I865.u

továbbá Protestantische Flugblatter. Im Auftrage des Proteüantenvereins herausg. und redig. von Ziltel. Elberfeld Fridrich kiadása. Evenkint 10 szám jelenik meg belőle. Előfizetési ára egy évre 10 Silbergroschen Rendszeres értesítéseket hoz az egyletről a „Predigt der