Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-06 / 40. szám
TÁRCA \EKií Oli O (i Folyó évi september 10 én végnyugalomra szenderült a dunamelléki h. h. egyházkerület lelkésztestületének nesztora, Maller Fertno, csákvári lelkész, a vértesaljai egyházmegye nyugalmazottt főesperese, Fehérmegye táblabírája. A helyiséget, vidéket tekintve, a szorgos munka-idö dacára is lehető legnagyobb közönség kisérte az életbe fáradt tetemeket a temetőbe. Különös elismerést érdemelnek e tekintetben az egyházmegyebeli reformált lelkészek s tanitók, számosan jelenvén meg a gyászszertartáson, mely az udvarban az iskolatanitókból alakult énekkar gyászéneke után a koporsónál mondott imával nyittatott meg Peremartoni Nagy Zsigmond főesperes által. Majd a templomban halotti tanítást tartott Molnár Lőrinc alesperes, — gyászbeszédet Szánthó Gábor bodméri lelkész; — Végre a temetőben sírbeszéddel zárta az egészet Mészöly Pál tabajdi lelkész. Nem foglalom a lap terét, nem töltöm az időt sem a szónokok, sem a boldogult magasztalásával. Azok erre nem vágynak, ez erre nem szorult, az érdem ugy azoknál, mint ennél maga magát dicséri meg: de illőnek söt kegyeletes kötelességnek tartom felejthetetlen halottunk rövid életrajzát adni. Született Kocson 1781 oct. 4-én, tanult helyben majd Losoncon, később Debrecenben, hol a bölcsészettant hallgatók közé, 1795-ben nem egészen 15 éves korában irta be nevét. A theologiai tudományok végeztével két évig Nádudvaron volt iskola igazgazgató. Ekkor külföldre utazott s az ottani hírneves főiskolákat nagy haszonnal látogatta. Megtérvén édes hazájába Losoncon kezdette pályáját. — 1805-évben gárdonyi ideiglenes, — 1806-ban baracskai rendes lelkész lett; honnan 1830-ban Csákvárra rendeltetett, mely egyházat igen elhagyatott szegény állapotban találta, de mind végig ernyedetlen gondjával annyira felvirágoztatta, hogy a mely arány ban avultak az ő évei: azon arányban ujult meg ez — ugy, hogy most már teljes díszben áll temploma, paplaka, iskolai és gazdasági épületei, — kellő rendben minden ügye. 1818-évben egyházmegyei A1-, néhány évvel később főjegyzővé, — 1827-ben pedig Alesperessé lett, s e minőségben 1839-ák évtől fogva, előde a főesperes beteges és öreg levén, ő vitte az esperesi teendőket 1844-ig, a mikor főesperesnek választatott. E hivatalt viselve 1861 év october 24-kéig, a mikor a Nyéken tartatott egyházmegyei gyűlésben öregsége s az ezzel járni szokott erőtlenség miatt leköszönt. Az egyházmegye az érdemdús férfiú iránt - ennek közügybe n oly sok évek alatt ki- madszor liít nvomta tásban napvilágot. A tartalomról maga a cim tüntetett érdeme tekintetéből — díszes küldöttség által szól. Elöadatik ebben a magyar költészet története egész Kisf iludi nyilvánította hálás elismerését, s azon határozatát, miszerint tekintve az ő érdemeit tisztelet- és hálás elismerésből őt a Nyugalmazott főesperes — cimmel kivánja holtiglan tiszteltetni. A dunamelléki egyházkerület is sok évekig élt az ő hasznos szolgálatával, miután 1823-ban nevezetesen egyházkerületi tanácsbiróvá, s az óta részint e minőségében, részint később mint esperes is az 1860-ik évig buzgó munkás volt az egyházkerület ügyeiben. Különösen kiemelendő azon hasznos szolgálata melyet azzal tett, hogy az 1859-ik vallásunk — és egyházunkra ugy, mint édes hazánkra nagyon nyomasztó év hónapjában a j^eköszönt helyettes superintendens Báthory Gábor helyébe mint legidősb esperes ő lépvén, a superintendensi hivatal teendőit 1860-ik év tavaszáig, a mikor a superintendensi hivatal választás utján főt. Török Pál ur superintendenssé választásával töltetett be,—vitte még pedig kellő s korát felülmúló eredménynyel vitte, — e hivatalában hiven és erélyesen támogattatván legkivált egyházkerületünk és egyházmegyénk jeles Mózesei u. m. a vállalkozó — eszes — bátor gróf Ráday Gedeon ur jelenben egyházkerületünk szeretett főgondnoka, — az éles látású, higgadt gondolkozású, csendes de határozott férfiú, idősb Sárközy Kázmér ur köztiszteletben álló vértes-egyházmegyei főgondnok — Ő méltóságaik által. Nyugalomra térte után hátralevő éveit nem télenségben élte le, hanem egyháza javára, melynek ügyeit haláláig gondos buzgósággal vitte, — és családja, kivált többire árva és neveletlen unokái boldogságukra. Üres ideje legnagyobb részét olvasással töltötte, — mi megjegyzendő, — mindég szemüveg nélkül. — A mindég ifjú kedélyű öreg, kifogyhatlan s páratlan volt az adomákban, melyeket sajátságos ügyességgel tudott elmondani, szives vendégszerető gazda, — boldog s boldogitó férj, — legjobb atya és nagyatya megszűnt élni 86-ik évében, házasságának 59 ik, papságának 62-ik évében. Áldott legyen emléke legkésőbb időkig! Közli: Peremartoni Nagy Zsigmond. KÖNYVESZET. A) Heckenast Gusztáv kiadmányai : ÍCM ATHAT A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludi Sándorig. Irta Toldy Ferenc. Második, javított kiadás egy kötetben. Pest 1867. Ara 2 frt. .tg - 7 /l Jelen munka most már több módosítással és javítással bar-
