Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-06 / 40. szám

levő oly ügyökre szorítkozott, melyek a vallásnak a társadalmi és polgári életben, ugy szólván, mindennapi nyilvánulatai. II. A „szabad egyház" eszméjével, mely a lelkiismereti és társulati szabadság természetes folyományaképen jelenkezik, kétségen kivül leginkább egybehangzó lenne azon állapot, ha az egyházakat tel jesen el lehetne választani az államtól, ha az utóbbinak nem volna semmi köze az egyes egyházi felekezetekhez: egyszóval ha vallási törvényre szükség nem volna. De miután hazánkban mind az állam, mind az egyház életének más történeti fejleménye van ; — miután a magyar állam és jogélet fejlődésében, annak .Európai átalakulása óta a vallás mindenkor nagy szerepet játszott, miután különösen azon kiváltságos állás és előjogok, melyekkel egynémely hitfelekezet a többiek felett jelenleg is bir, épen az állam törvényeiben és intézményeiben lelik támaszukat, következésképen azoknak a jogállam kívánalmai szerint leendő átalakulása is ugyancsak az államtól várható: beláttuk azt, hogy Magyarországon az államnak az egyházra való minden befolyását egészen mellőzni nem lehet. E befolyásnak adottt a választmány kifejzést akkor, midőn az államnak az újonnan alakuló vallásfelekezetek elismerésére való jogát valamint a nem tisztán lelki ügyekben való legfőbb felügyelési jogát fenntartotta, gondolván javaslatában egyúttal arról, hogy az államhatalmak e befolyása szabatosan körülirassék, és csupán a kellő mértékre szorittassék ; a mint munkálatának 3-ik 34 és következő §§-aiból kitetszik. III. Az elismert és bevett vallásfelekezetek közötti különböztetést a választmány az eddigi „eltűrt" és „bevett" vallások helyébe léptette, amaz első nevezetet sérelmesnek tartván a lelkeknek oly erkölcsi célok elérése végetti társulata irányában, aminő az egyház. Az elismert és bevett közötti külonböztetés pedig leginkább azon szempontból tartatott, meg mivel az 1848. XX t. c. 3, §-a az állam segélyét biztosítván minden bevett vallás felekezet egyház és iskolai szükségeinek fedezésére, természetesnek látszott előttünk, hogy a törvényhozás esetről esetre szabad elhatározással nevezze meg azon erkölcsi testületeket, amelynek az állam ilyetén segélyezésének részeseivé tétetnek. IV". Elméleti szempontból az egyháznak az államhozi észszerű viszonya felette egyszerűnek látszik s egyszóval fejezhető ki „önkormányzat," ámde a tisztelettel alulirt választmánynak meg kellett fontolnia, hogy agyakorlati téren oly egyházalakulással is áll szemben, melynek központja az államon kivül esik, melynek kormányzatát kizárólag egy rend kezeli, s melynek kormányzata ugy szólván thoocratiai csúcsban végződik. — Ily viszonyokkal szemben az önkormányzat fenntartás nélküli elismerése az állam fíiggentlenségi jogával jöhetne összeütközésbe, ugyan azért ily egyház irányában az államnak és államfőnek terjedelmesebb jogait fenntartandóknak véltük. Végül tiszteletteljesen megjegyezzük, hogy mi jelen munkálatunkban nem tartottuk feladatunknak az iskolákra és iskolaügyre is kiterjeszkedni, nem tartottuk pedig azért, mert e fontos tárgyban, mely nevezetes és föfontosságu elvi megállapodásokat feltételez ez úttal kiküldve nem voltunk. E részben tehát csak azon véleményünket vagyunk bátrak röviden megemlíteni, hogy miután az 1848.. XX. t. c. 3. §-a minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeit közálladalmi költségek által rendeli fedeztetni: a két protestáns testvér hit felekezetre nézve legcélszerűbb eljárásnak látszik bevárni, hogy a ministerium maga jelölje ki az eszközöket, a melyek alatt — e törvénynek foganatot szerezni szándékozik. Törvényjavaslat! terv a vallás dolgában. Az 1848 XX-ik t. c. következőleg értelmeztetik s bövittetik. I. Fejezet. Lelkiismeret-szabadság s vallása-gyakorlat. 1. §. A magyar szent korona alá tartozó minden országok s tartományok lakosainak különbség nélkül teljes és tökéletes lelkiismeret-szabadság biztosíttatik. Ennélfogva 2. §. Senkisem kényszeríttethetik más vallásra, mint amelyben lelkiismerete megnyugvást talál, s hitéért magán vallás gyakorlatában senkit háborítani nem lehet. 3. Mihelyt azonban a vallás külső gyakorlata végett több család egyesülni kíván, tartozik ebbeli szándékát az alább leirt módon bejelenteni az államkormánynak, mely csak akkor tagadhatja meg az ily vallásos társulat elismerését, ha annak elvei, vagy szerkezete a közerkölcsiséget sértik, vagy az álladalom lét alapját támadják meg. 4. §. Törvényesen bevett hitvallásoknak pedig csak azok tekintethetnek, amelyeket az alkotmányos törvényhozás ilyeneknek már elismert, vagy ezentúl elismerni fog. II. Fejezet. Az áttérésről vagy hitvallás változtatásról. 5. §. A törvény által elöszabott feltételek és formaságok megtartása mellett mindenkinek szabadságában áll, meggyőződése szerint más vallásra áttérni. 6. §. Az áttérni kívánóban megkívántatik, hogy elérte légyen azon életkort, mely megkívántatik arra, hogy a vallások közt érett megfontolással tehesse a választást. Ez életkor a bérmálási vagy konfirmálási időkor. 7. §. Az 1844 III. t. c. 6 — 10. §§-aiban megállapított mód és eljárás az áttérés minden eseteire kiterjesztetvén, jövendőre szigorúan megtartandó leszen az, akármely vallásból történjék az átmenet, egy más, bármely néven nevezendő vallásra. 8. §. Az áttértnek minden cselekvényei azon egyház tanai szerint lesznek megitélendök, melybe átment s ránézve az elhagyott egyház tanai többé semmiben nem kötelezők.