Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-29 / 39. szám

zésével kezdtek az ép oly nehéz, mint kárhozatos célzatú munkához. Azonban elhibázván a modort, nagyot csa­lódtak számitásaikban. A magyar nép ahelyett, hogy készséggel fo­gadta volna a ráerőszakolt javításokat, minden önkényszerii rendeletre nyiltan vagy titkon ki­mondá, „azért se," és a törvénytelen kormány rendeletének csak is ott és annyiban engedelmes­kedett, ahol és amennyiben muszáj volt. A bécsi kormánynak csaknem minden tör­vénytelen rendeletéhez oda mellékelt végzetteljes m u s z áj megtenné kárhozatos gyümölcsét. Találkoztak közöttünk nemcsak egyesek, hanem községek is, melyek a bekövetkezett ta­gosítás alkalmával, lehetőleg fukaron hasítot­tak ki a pap és az iskolatanitók fentartasára, nern gondolván meg, hogy ez dacból elkövetett öngyilkosság. Ezek az urak és községek, oly for­mán cselekedtek, mint az egyszeri földmivelő fiu, akit atyja csikorgó hidegben, könnyed rongyos öltözetben küldött ki az erdőre fűteni való fáért. A fiu felboszankodva, hogy meleg, ünnepi köntö­sét nem vehette fel magára, ahelyett, hogy ron­gyaival testét lehetőleg betakargatta volna, azt gondolván, hogy ha meghűti magát, atyját bo­szulja meg, ledobta magáról a rajta levő ron­gyokat is, és — — — megfagyott. Ilyenek azonban, hála Istennek! nem na­gyon sokan voltak. Többnyire kihasították a né­hány holdat, mely a papot és tanítót az anyagi gondok súlya alól, hanem egészen is, annyira amennyire felszabadította. De vannak községek, melyekben a tagosí­tás még a negyvenes évek alatt, közmíveltségi ügyünkre való minden tekintet nélkül megtör­tént, vagy az ötvenes évek alatt véghez vitt ta­gosítás alkalmával, nem volt a papra és tanítóra semmi gond; vannak községek, melyeknek nem volt, és nem is lesz mit tagositni, vagy végre, melyekben a tagosítás még csak ezután fog be­következni. E községiekben a pap és tanitó, az anyagi gondok súlya alatt meggörnyedve, nem képesek szellemi hivatásuknak azon szakadatlan gondos­kodással élni, melyet a szentügy érdeke, és mond­hatni, saját maguk java is igényel. Ahol a pap­nak és tanitónak nemcsak hogy szellemi mívelt­ségük előmozdítására szükséges eszközök meg­szerzésére nincs pénzük, de még attól is kell re­megniök, hogy a holnapi napon nem fognak-e ők és családjuk éhezni, ott a népnevelés igazi előha­ladásáról szó sem lehet. E bajon segitnünk kell. De hogyan ? Az egyházkerületek és egyházmegyék pénztárába begy ülő adakozási filléreknek száz helyük van. Az adók roppant súlya annyira terheli már né­pünk vállait, hogy egyrészről az egyházi adók felemeléséről szó sem lehet, másrészről pedig egyesek, önkénytes adakozására sem igen szá­molhatni. És mégis segitnünk kell nyomorral küzdő papjainkon és tanitóikon, ha jövendőnket veszé­lyeztetni, elveszni nem akarunk. Ezeket illetőleg" az államra néz a kötelesség, hogy szükségük fe­dezéséről gondoskodjék. A közadóba, melyet mi protestánsok csak ugy fizetünk, mint minden más hitfelekezetüek, a cultus- és közoktatásügyre meg­kívántató összegek is be vannak tudva. Ha tehát mí, a nyomorral küzdő papjaink és tanítóink szá­mára de csakis ezekére, államsegélyt igényelünk, akkor csak azon összegek egy részét követeljük vissza, melyeket a vallás- és közoktatásügy kia­dásainak fedezésére az állampénztárba befizetünk. Mi tehát mostanában a mi [teendőnk e te­kintetben ? Mindenekelőtt határoztassék meg, egyes vi­dékek viszonyainak tekintetbe vételével, a papi és tanitói fizetések minimuma. E meghatározás­nál azért kell a helyi viszonyokat is tekintetbe vennünk, mert, véleményünk szerint, az egész országra nézve egy általános congruának kive­tése a legnagyobb igazságtalanság volna, miután tudva levő dolog, hogy egyik vidéken hatszáz fo­rint jövedelemből is alig lehet ugy megélni, mint­egy másik helyen négyazáz forintból. Miután a congrua vidékek szerint igy ^neg lesz állapítva, jelöltessenek ki az egyhá­zak, melyeknek papjai és tanitói a minimum gya­nánt meghatározott jövedelemmel sem dicseked­hetnek. E célból írassanak össze híven, és lelki­ismeretesen, az ily szegény egyházak papjainak és tanitóinak, nemcsak pénzbeli, hanem közép­számítással termékbeli és minden egyéb jöve­delmeik is. Számittassék ki az összeg, amely szük­séges arra, hogy az illető helyeken működő pa-77 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom