Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

lan protestánsoknak vérével akarták a nagy istennek nevét megdicsőíteni!! — E téren az újra építendő collegium alapkövét tette le Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő ; s utána igen sokan szives jó kívánságok közt érintették meg a kalapácscsal az alapkövet, mely a szokásos irományokat és pénzeket is magában foglalta. Ezután zárima következett főt. Mádai püspök úrtól, s az egészet d. u. egy óra Jtájban bezárta a szózat eléneklése. Délután 2 órakor jól rendezett közebéd volt 300 teritékre. Felesleges is mondanom, hogy magyar szokás szerint nagyban járta a pohárköszöntő. Joob Vendel a királyért, Bánó József a királynéért emelte poharát kitörő éljenzések közt. B. Prónai a collegiumra, Máday a karzaton megjelent nőkre, Ballagi az uj kor szabad eszméinek diadalára köszöntött. Volt még sok köszöntés személyekre és eszmékre; de csak Pulszkyét akarom különösen kiemelni. „Nem vagyok szónok — mondá — de most mégis olyan toasztot fogok mondani, mely azt hiszem mindenkinek tetszésével találkozik, sokáig éltem a practicus angolok és amerikaiak között, azok gyakorlati szellemében emelem fel szómat: alapítok a collegium részére ezer forintot! A ki jobb toasztot mond éljen." — Valóban jó köszöntés volt, meg is éljeneztük, de legkevésbé sem utánoztuk ! En pedig ezen alkalomból még azt is tapasztaltam, hogy lehetetlen oly toasztot mondani, mely mindenkinek tessék. El sem hinné az olvasó, hogy Pulszky tettének is akadtak gáncsolói. Egyik ur hibáztatta benne az amerikai szellemű ostentatiot, másik azt, hogy nyomást kivánt vele gyakorolni a közönségre, s több eféle bölcseséget lehetett hallani. — „Igenis nyomást akartam vele gyakorolni — mondá előttem másnap Pulszky — azt hittem -hogy mások is követni fognak. Ezen alapítvány nem sok; de ha pár év alatt rendbe szedem birtokaimat, jelentékenyen fogom donálni az eperjesi collegiumot, mely iránt őseim mindig nagy kegyelettel viseltettek, — s örökségképen fogom utódaimra is e kegyeletet átszállítani." — Erre azt hiszem velem együtt fog az olvasó egy szives éljent mondani. Vandrák Andrásnak fennebb idézett kis munkájában több lapon találkozunk a Pulszkyak nevével, mint a collegium első rendű gyámolitóiéval. Este 8 órakor jótékonycélu táncvigalom volt, oly fényes, hogy a pestiek is igen jól találhatták benne magokat. Hirszerint valami ezer jegy költ el 1 forintjával, s 600 frton feljül állott a tiszta jövedelem a jótékonycélra. — Reggelre lett vége a szép bálnak, s a közönség azon elismeréssel ment kipihenni a nap fáradalmait, hogy az ünnepély minden részletében összevágó, szép és megható volt. A mi a vendégek ellátását illeti, erről csak annyit mondhatok, hogy mindenki számára volt szállás kijelölve, s ha mindenki oly őszinte, szívélyes fogadtatásben részesült, mint Dózsa Elek, Ballagi Mór és Kovács Albert nagyságos Alemann Ferenc urnák vendégszerető uri házánál és kedves családja körében: akkor a vendégek ellátása nemcsak szívélyes, hanem fényes is volt. Végül pedig azon őszinte kívánsággal zárom be soraimat: adja Isten hogy azon sokat szenvedett régi tanintézet fölött lebegjen örök időkig a béke szelid angyala ! gyarapodjék folytonosan anyagi és szellemi erőben, működésében ne zavarja többé soha az emberi rövidlátóság, hogy terjeszthesse a tudomány és polgári erény fényét minden valláskülönbség nélkül e hazának fiaira, s legyen a protestantismusnak oly erös bástyája, mint volt kétszáz éven keresztül. Kovács Albert. SS>£3825<£= TÁRCA. Egri protestáns ügy. Négy és fél év folyt le, mióta — egri rendszeresített ref. leányegyházunk keletkezésének történelmével volt szerencsénk — e lapok hasábjain megismertetni a t. c. olvasó közönséget. Azóta hallgattunk s nem tudattunk magunkról semmit, de néma csendben működtünk és tevékenykedtünk, hogy annál inkább meglephessük magyar-és erdélyországi protestáns jóltevo hitrokoninkat, kiknek kegyadományaikból egyházi életünk tápanyagát nyerte s kötelességszerűen számot adjnnk a ránk bizott talentomokkali hű és lelkiismeretes sáfárkodásról. Mintegy 8000 frtra rúgott fel eddigelé azon összeg, melyet 1861-ben nyomtatásban kibocsátott kérő szózatunk eredményezett! szép összeg! legyen örök hála érette istennek, ki a kegyes adakozók szivét hozzánk hajlitá! de — igen kevés — azon magas cél eléréséhez, melyet magunk elébe tűztünk ! ezen panaszos fölsohajtást ne méltóztassék a t. c. olvasó és adakozó közönség bennünk megróni, — mert ez — lelkünknek, a végcél, vagy is templomépítéssel egybenkötött rendes lelkészi-és iskolatanitói állomás minél előbbi megalapithatásának legédesebb ösztönszerű vágyából fakadt fel. Bevégződvén ez időszerint a nagyobb mérvű adakozások, — egyházi tanácsunk a kezelése alá adományozott pénzösszeget nem — kamatozás által jövedelmeztetni, hanem kedvező alkalom nyiltával, templom, lelkészlakul- és iskola termői, a város belrészébeni helyiséget és épületet, örök áron vásárolni tüzé ki feladatául; és — a kedvező alkalom reménytelenül megjött ! a régi tős-gyökeres ref. Csorna család emeletes massiv épitményü nagyháza, — a város kellő közepén eladóvá lőn, — és mi ezt