Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

A temetkezésre nézve, ha a halálozási esetet a lelkésznek feljelentik, osztom nt. ur nézetét, hogy semmi kényszert nem kell használni, s canonica visitátió alkalmával ez értelemben nyilatkoztam az elöljárók előtt, hogy ne gondoljanak vele, ha harangszó nélkül temetik is el a nazarénusok halottaikat. — Azonban itt is azonnal felmerül a kérdés: hát ha a halálozási esetet nem jelentik fel, a mint hogy történnek is esetek, hogy nem jelentik, s titokban éjjel temetik el halottaikat, — mi történjék akkor ? Hogy tehát e rosznak áradata teljesen gát nélkül ne maradjon, s hogy a százados szokás — és rendellenesség, valami kedvező határozat paizsa és védelme alatt tovább ne terjedjen, az e.megyei gyűlés a temetkezésre vonatkozólag is egyebet nem mondhatott, mint azt, hogy azok, kik valamely egyházból tettleg ki nem léptek, kötelesek ez egyház rendtartásaihoz szabni magokat. Figyelemre méltó körülmény itt az, hogy a nem nazarénus nép, tűzzel vassal óhajtaná pusztítani a nazarénusokat, s nyíltan hirdeti, hogy azért szaporodnak oly szertelenül; mert a papok nem lépnek fel ellenök szigorúan, hanem könnyen veszik a dolgot. Már ha a nép ily gondolkozása mellett az e. megye vagy egyházkerület határozatilag kimondaná: „hogy mindenkinek tetszésire hagyatik, gyermekét kereszteltetni vagy nem kereszteltetni, halottjait a bevett szokás szerint temettetni, vagy szokás ellen temettetni", — ily forma határozat nem volna egyéb, mint a rendellenesség törvényesítése, s mely bizonyára igen rosz érzést okozna azoknál, kiket eddig a nazarenismus szele el nem ragadott, s nagyon valószínű, hogy kedvező tápanyag volna a nazarenismus terjedésére. Mind ezen körülményeket figyelembe véve, az e.megyei gyűlés nem mondhatott egyebet, mint azt: hogy mindenki köteles még a temetkezéseknél is az egyház rendszabályai iránt figyelemmel lenni. Azonban minden lelkésznek pásztori ildomossága ki fogja mutatni az irányt, melyet erre vonatkozólag kövessen, s egyházmegyénkben egy lelkész sem tért el a szelídség és türelmesség irányától. Az e.megyei gyűlési tudósításban, a t. közlő azon véleményét látszik nyilvánítani, mintha a lelkészek közt uralkodó jótékonyság hiánya volna oka, a nazarenismus terjedésének, a mire vonatkozólag irja: „a jótékonyság azon eszköz, melylyel a lelkésznek őket mindenekelőtt meg kell győzni arról, hogy tévednek, midőn azt hiszik, hogy mi egytől egyig, mindnyájan csupa önzésből állunk. Nem azt mondom ezzel, hogy a lelkész jótéteményeit" rájuk erőszakolja. Eljön annak az ideje, a szűkség egy vagy más dologban, meglehet épen éhségben oda fogja vezetni egyiket vagy másikat ő hozzá. Es eljárása ekkor is ugyanaz, a melyet fentebb mondottam, vallásos nézeteit figyelemre sem méltatni mind addig, mig ő maga nem kezd arról szólani. Meglehet, hogy többször megfordult már a lelkésznél és jótéteményeivel élt, mig azon pontra jut, hogy a vallásról önmaga kezdjen beszélni." A tapasztalat bizonyítja, hogy a t. közlő e feltevésében téved, mert ismerünk lelkészeket, kik a jótékonyságban kitűnőek, kik ellen a gyülekezetben legkisebb panasz sincs, s a nazarenismus mégis nagy mértékben terjed egyházukban, s ismerünk lelkészeket, kik az önzésben kitűnők, s a gyülekezetben gyakori panaszok merülnek fel irányukban, s a nazarenismusnak még is legkisebb nyoma sincs; mint szintén abban is téved a t. közlő, mintha valamely nazarénus többször megfordulhatna a lelkésznél, és jótéteményeivel élhetne, mert igazi nazarénus, ha kényszerítve nincs rá, sohasem megy lelkészhez ; söt ha az utcán találkozik is vele, vagy azonnal visszafordul, vagy ha már vissza nem fordulhat, hirtelen átcsap az utca másik oldalára, s szemét a földre sütve halad tovább, mintha a lelkészt észre nem vette volna, s magok közti beszélgetésben a lelkészek felöl rendesen e kifejezést használják: „azok a gyalázatos papok!" mely adatokat e sorok írója azon lelkészektől és elöljáróktól tudja, hol a nazarenismus leginkább el van terjedve, s kikkel részint magánosan, részint can. visitátiókor alkalma volt gyakran érintkezni; s ha történnek is olykor visszatérések, ennek okát egészen más, a lelkésztől nem függő körülményekben kell keresni; amely adatok nyomán nagyon valószintinek látszik, hogy ha netalán a t. közlőnél ily forma emberek megfordultak volna, s jótékonyságát élvezték, azok vagy nem voltak nazarénusok, vagy legfeljebb ujonczok voltak, miután nálok különböző fokozatok léteznek, és csak a felsőbb fokozatúak a valódi nazarénusok. Az igazság érdekében szükségesnek tartom még megemlíteni, miszerint azon eset, mely az e.megyei gyűlési tudósításban közölve van, hogy a nazarénus szülék nem akarták gyermeköket megkereszteltetni, s a ház ajtaját belülről elreteszelték, minek következtében az ajtó betöretett, s a gyermeket erőszakkal vitték a keresztségre, — ez eset nem Morovicán, hanem Pacséron történt, még pedig a kisbíró saját önkénykedése által, kit a biró a bábával együtt azon utasítással küldött a nazarénus házához, hogy a gyermeket a hatóság nevében a szüléktől kérje ki, hogy a bába keresztelés végett a lelkészhez vihesse; s midőn a házbeliek a kisbiró és bába jöttét észrevették, hirtelen bereteszelték az ajtót, — a kisbiró pedig, a diplomatia szabályaiban járatlan levén, — nem tartotta szükségesnek a bíróhoz vissza menni s ujabb utasítást kérni, hanem saját falusi kisbirói diplomatiájával az ajtót betörte, s a gyermeket ugy vitték keresztségre. A t. közlő tudósításának folyamában az e.megyei gyűlés állandósításáról szólván, irta: „Valóban csudálkozni lehet, hogy az e.megyék csak most kezdenek erre gondolni, holott ennek a képviseleti rendszer megállapítása után önkényt kellett volna következni. Mig a gyűlés csak az e.megyei hivatalnokokból állott, minthogy agyülés-tartás költségeit különben is minden gyülekezetnek viselnie kellett, talán könnyebb volt, ha saját kebelében tartotta ki a gyülekezet a gyűlést. De most máskép áll a dolog! mert nem csak a hivatalnokok vannak jelen, hanem jelen vannak a lelkészek, ezek mellett a képviselők. Igy szaporodik a költség, a honnan a hajdani és mostani gyüléstartás költsége között roppant nagy a különbség."