Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-08 / 36. szám

a zsinatpresbyteri szerkezethez volt szokva, a kormány azonban e képviseleti alkotmányt különbözö rendeletei és eljárásai által megnyirbálta s ujabban is, e rendszerrel összeférhetetlenül, fősuperintendenseket rakott az egyházak fölé. A régi keleti tartományokban tulajdonképen semmiféle megállapított szervezet sincs, hanem 17 esztendő óta folytonos autonomicusvajudás, ezen egyházak nem lévén összefogva egy compact társulatba, az államhatalom által igazgattatnak minden önkormányzat nélkül bureaukratico-hierarchiai elvek szerint. Nassauban és Kurhessenben részben reformált alapon a községi alkotpaány némi kezdete áll fenn, s azon sokszorosan ismételt ünnepélyes igéret beváltásának várása, hogy zsinati alkotmány fog létesíttetni. Hannoveráhan a zsinati és országfejedelmi consistoriumi alkotmány némi keveréke található. Schleswigholsteinban a legorthodoxabb lutheran consistoriumi és papi rendszer virágzik. Frankfurtban republikánus községi intézkedés létezik. (Prot. Kirchen Zeit. 1866. 43. szám.). Ugylátszik, az egyházi viszonyok Poroszországban teljesen megértek az általános válságra. Rövid időn el kell dőlnie, vájjon a hnhenzollerni ház hű akar-e lenni azon elvekhez, melyeknek hatalmi nagyságát is főkép köszönheti, s akar-e jövőre is vezére és támasza lenni a német protestantismusnak, vagy pedig végre akarja hajtani azt az államcsínyt, melyet a protestantismus ellenében egy idő óta forralni látszik, s a szabad egyház romjain valami afféle Caesareo-pápaságot akar-e megalapítani, minőt a muszka dynastiánál látunk, melylyel a mostani porosz kormány sok tekintetben karöltve jár ? Mint tudva van, az annectált tartományokban 1867. oct. l-jén fog a porosz alkotmány életbelépni, melynek egyik cikke önkormányzati jogot ád az uj provinciák egyházainak. Meglesz-e tartva becsületesen ez a cikk, vagy pedig a porosz kormány ismét itt is érvényesitni fogja központosító és absolut törekvéseit, az a jövő titka. A szabadelvűeknek s az unio barátainak az a kívánságuk. hogy a kormány az alkotmány igéretét komolyan váltsa be;

s ehhezképest bizza magára az egyházra ügyeinek rendbehozatalát, mi legcélszerűbben ugy történhetik, hogy az összes evang. egyház képviselői egyetemes nagy zsinatra hivatnak össze, mely zsinaton az unio alapján az egész evang. egyház számára egy képviseleti alkotmány készíttetnék. Ez értelemben törekszik hatni Krause ur vezérlete alatt a berlini Protestantische Kirchenzeitung, ez a kitűnően szerkesztett és bátor lap, melynek férfias törekvése valódi üdítő szellő a porosz földön, mely a poshadásnak indult egyházi élet vize fölött lebeg. E lappal egyező szellemben működnek az országban lévő különböző Protestantemiereinok és Unionsvereinok, melyek igyekeznek szélesebb körökben és gyakorlatilag is érvényt és pártot szerezni a szabad-vallás és szabad-egyházelveinek. Szeremlei Samu. KÖNYVISMERTETÉS. Zur Geschichte der neuesten Theologie. Von D. Carl Schicarz, Oberhofprediger zu Gotha, Dritte sehr vermehrte und umgearbeitete Auflage Leipzig. 1864. (Folytatás.) Az orthodoxia, habár nagyon szelíd alakban is7 olyan férfiak által támaszkodik hozzá mint Twesten, Nitzsch, Sack, Müller J; a juste-milieut, a bibliai theologia és Schleiermacher-féle alakzatok vegyülékét képviselik Neander, Ullmann, Umbreit, Lücke, Olshausen, Hundeshagen, Hagenbach és mások ; a rationalis ítészét és a józan tudományosság az ő szellemétől vannak áthatva egy De Wette, Baumgarten, Crusius, Hase, Bleek, Gieseler, Schnekenburger és Schweizer Sándorban. Söt mégapietismus is uj életet és szabadabb szárnyalást nyert Schleiermacher által, s ha ezen uj iránynak a tudomány terén nincsenek is neves képviselői, nem egy derék és kitűnő lelkész akad, kik ez irányban munkálva, át vannak hatva a nagy mester vallásosságának mélysége és bensősége által. Es a mi legfőbb, hatása nemcsak ezen sokszoros árnyalatú közép rétegben, ezen úgynevezett közvetítő theologiában él, hanem kinyúlik épen ugy a confessionalis iránynak, mint a bírálati theologiának szélső pontjáig. Az egyik részen állnak az erlangeni Hofmann K., a rostocki Baumgarten, s ezen iránynak ez idő szerint legszélsőbb képviselője, Kliefoth, a kiken valamennyin félreismerhetetlen a Schleiermacher-féle befolyás ; mig a másik oldalon az itészet legélesebb két kardja : Baur F. és Strauss. E két utolsóról később bővebben lesz szó, itt csupán annyit, hogy Baur is Schleiermacherből indult ki, s első műve a mythologiáról egészen azon álláspontból van irva. S ugylátszik, hogy épen ezen Schleiermacheri alapnak köszönheti az itészeti irány megmaradását, a mely különben a hégelieknél oly gyéren található. Általában a schleiermacheri és hégeli képzettség egyesülése, a mely az északi németeknél oly ritka, a sváboknál nagyon közönséges, s a tübingai iskola sajátságosságát, nem csekély részben, épen az értelmi itészeti érzéknek a speculatioval való ezen egyesülése képezi. Ez áll Straussról is. De első fölléptekor a hégeli és schleiermacheri iskola közt egy csodás civódás állott elő, fölötte, a melyben őt mindenik elutasítja magától és a másik nyakába dobja. A dolognak a nyitja az, hogy Strauss csakugyan sem magából a hégeli iskolából sem a schleiermacheriből ki nem magyarázható, hanem csupán a két-különben ellenségesen érülköző — elemnek együttes vegyiilékéből. A hégeli bölcsészet egyedül nem volt képes arra, hogy ily jelenséget hozzon létre. Az annak alapját képező immanentia eszméje, s a csodák visszautasítása legföllebb ösztönül szolgáltak s alapját képezék a részletező itészeti működésnek, amelynek végeredménye lőn, hogy az evangeliomi csoda-elbeszélések történeti jellemükből ki-