Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-08 / 36. szám
igazgattatnak felülről bureaukratice és hierarchice, s ép oly gyámság alatt állanak, mint nálunk az árvaügyek. Példabeszéddé vált, hogy ha egy templomi szék lába eltörik, vagy a harangkötél elszakad, először is a királyi konsistoriumhoz kell irni, hogy méltóztassék megengedni az ujittatást. Egy példa a kormányhatalom tulcsapongásaira a közönséges gyülekezeti imádságok állami kezelése. Az egész országra nézve a kormány szabja meg a templomi könyörgéseket, s a papnak nem marad egyéb dolga a betűszerinti felolvasásnál. „Ha sziveinkben érezzük" mondá a derék Krause, „hogy valami nagy nemzeti áldásért hálával tartozunk a jó Istennek, elöször még a Kirchenrathoz kell felkiáltanunk; ,Uram tanits minket imádkozni vagy pedig várakoznunk kell békességesen, mig legfőbb egyházi hatóságunknak tetszik bennünket utasítani, hogy ezen meg ezen a napon minden jó alattvaló ilyen meg ilyen szókkal fejezze ki háládatosságát Isten előtt." Hogy az állami eredetű egyházi hatóság aztán néha néha gyönyörűséges imádságokat tud készíteni, mindenki elgondolhatja. Egy példa erre a következő. Pár héttel azelőtt, hogy Berlinbe érkeztem, a kormány a béke helyreállása emlékezetére országszerte hálaistenitiszteletet parancsolván, ez alkalomra az Oberkirchenrath a rendes imába pótlékot szúratott, melynek egy helye szóról szóra így hangzik: (Istenhez intézve). „Váljék a te hatalmad (deine Macht), melyet a királynak adtál, megnövekedett országunk áldására." Erre egy pár szabadelvű lap, mely nem volt hajlandó elhinni, hogy Isten a maga hatalmát átadta volna a porosz királynak, bátorkodék megjegyezni, hogy itt talán sajtóhibából áll a „deine" „die" helyett. Egyébiránt az egyházi sérelmek ellenében a fölszólamlások igen ritkák, s legtöbbször minden erő nélküliek. Berlinben időzésem alatt dec. 5. 6. történt, hogy két képviselő az országgyűlésen a kultusministerium költségvetése tárgyalása alkalmával az evang. egyház ügyei rendezését és jogai megadatását kivánta. Ezek egyike, dr. Löwe, dicséretes buzgósággal s oly bátorsággal, mely itt szokatlan, sürgeté, hogy az alkotmány 15 cikke, melyről fentebb mi is emlékezénk, foganatosittassék már valahára, az állam ne kormányozza ezentúl is a protestáns egyházat, s ne legyen ebben uralkodó az udvari theologia. Mi lett e fölszólalások eredménye ? Egy képviselő tiltakozik e sértő kifejezés ellen: „udvari theologia/-' melynek értelmét és jelentőségét egyébként Poroszországban a legutolsó gyermek is tudja, egy másik képviselő még tovább megy; szembe fordul t. i. a kultusministerrel, s tart egy olyan dicsériádot, melynél külömbet maga dr. Mühler miniszter sem kívánhatott, bebizonyitá t. i. hogy az egyházi kérdés az országgyűlés elibe nem tartozik, s hogy az evang. egyháznak még soha sem volt olyan jó rendezett és boldog állapota mint jelenleg. Végül maga Mühler űr áll fel, kijelenti abbeli csudálkozását, hogy miért keverik az egyház dolgát az országos ügyek közé, hová az nem tartozik, s előterjeszti, hogy az evang. egyháznak nagy oka lehet a megelégedésre, mert az, a mint neki egy falusi prédikátor épen pár nappal ezelőtt irá, békességesen építhet", steff. E nyilatkozaton az országgyűlés megnyugodott. Még az is csuda, hogy ilyen jelenet fölmerült mert a porosz ember, azon lusta philosophemával elaltatván magát, hogy miután a sérelmek ugy sem orvosoltatnak, tehát a panasz és az óvás hiábavaló dolog, rendszerint némán tűri jogainak megcsorbítását s ez ellen még folyamodni is ritkán szokott. Csuda-e, hogy a kormányhátalom ily körülmények közt egészen vérszemet kap, és a legnagyobb tulkapásokra is felhatalmazva érzi magát ? E meghunynyászkodás legnagyobb szégyene a porosz nemzeti egyháznak, mely az evangyéliomban szintúgy szabadságra van hivatva, mint bármely más egyház. Poroszországban nem tudják, mit tesz protestálni, nem tudják, mennyi erő rejlik a passiv magatartásban, és az egyszerű de önérzetes ellenmondásban és óvástételben. Vagy Poroszországban annyira enyésző félben volna a vallásosság és egyháziasság, hogy már mindegy, akármi történik a hittel és az egyházzal ? De legmostohábban bánik a kormány és az uralkodópárt az unióval. Tudva van, hogy Poroszországban, hol a lakosság legnagyobb része hajdan lutheránus, az uralkodó család azonban református volt, a lutheránus é s református egyházak III. Fridrik- Vilmos 1817-iki felhívása folytán egyesültek, s igy állott elő az országos uniált egyház, melyhez alig 12 egyház-község kivételével az ország protestáns része csatlakozott, még pedig önként, és szabad elhatározás folytán, mert e részben kevesebb volt a kényszer, mint némelyek felekezetességi érdekből elhíresztelték, minek egyik bizonysága az is, hogy még III. Fridrik-Vilmos megrendelte, hogy az egyes egyházaknak a liturgia és énekeskönyv megválasztása tekintetében teljes szabadság engedtessék, s e részben reájok legkisebb kényszer se gyakoroltassék. Ekkép bevégzett tény lőn az egyesülés, a külön egyházi hivatalokat megszüntették, egy közös országos ágendát és énekeskönyvet hoztak be, a lelkészi, tanitói, tanári és egyházigazgatási hivatalokat a korábbi hitvallásra való minden tekintet nélkül töltötték be, még a felekezeti név is eltöröltetett, a „lutheránus" és „református" elnevezéseket kormányi intézkedés folytán kiküszöbölték, s az uniált egyházakat csupán „evangelikus"oknak nevezték. Az unió világraható esemény vala, mert nem kevesebbet jelzett, mint a felekezetiség levetközését. Poroszországnak, valamint egész Németországnak, nagy szerencsétlensége azonban, hogy az egyház és a theologia állása merőben az uralkodó szeszélyének vagy theologiai meggyőződésének van alávetve, s ekkép valahányszor uj uralkodó lép trónra vagy valahányszor nézetet cserél a régi uralkodó, a korábbi egyházi és theologiai állapotokba is hirtelen változások és erőszakos rázkódások következnek be, miután az uralkodó ugy tekinti az egyházat és a theologiát, mint tulajdon házi kertét, melyben ő saját izlése szerint rendezhet bármikor. III. Fridrik-Vilmos, mint mondják, jó indulatu és buzgó ember volt, de igen állhatatlan és változékony természetű. Néha a skót presbyteri rendszer behozása felöl gondolkodott, s e miatt Sydowrmk az egy-