Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-08 / 36. szám

— Paramo (p. 138) nyíltan mondja, hogy az inquisitorok igen élénken ohajtották, hogy Guadelupeban valami csuda történjék az uj törvényszék szentesítésére; s csakhamar történt is annyi, hogy Sancho de la Fuente, egyik inquisitor, ki feljegyzésökre vállalkozott, végül belefáradt, s csak hatvanat említ, melyeket mind a szent sztiz tett. És ez neyezetes körülmény volt, mert Mária eddig a vallásban a könyörületesség eszméjét képviselte, ki a legnagyobb bűnöst sem taszítja el magától, hanem könyörög mindenkiért, s szelídíti isten büntető igazságosságát; most pedig a spanyol nép képzetében egyszerre olyannak tünt fel, ki a legborzasztóbb és legkérlelhetlenebb törvényszéket, mely valaha az emberek közt fennállott csudatételei által veszi oltalmába. A zsidó és mór eredetű keresztyének többször és igen nagy öszveg pénz felajánlásával tettek kísérletet, hogy a veszélyes törvényeket és perrendtartást valamennyire szelídítsék. Y.Károly császárnak nyolcszázezer arany forintot Ígértek, ha csak azt elrendeli, hogy a vádlottal tudassák vádlójának nevét. De a főinquisitor felfejtette a császárnak, — ki már hajlandó volt a kérést megadni, — hogy az inquisitio financialis tekintetben sokkal nagyobb hasznot hajt évenként, mint azon roppant öszvegnek kamatja. Még 1608-ban is ajánlotta a venetiai követ Priuli a királynak, hogy ha eltávolittatja a templomokból az elitéltek által viselt öltözeteket, meggyalázó felirataikkal, küldői nagy öszveg aranyat fognak érte fizetni. De a király nem hajlott kérésére. Aragóniában már 250 év előtt ismerték az inquisitiót, midőn 1484-ben Torquemada újból felállította, s Arbues Pétert bízta meg veze- » tésével. — A közönség hamar észrevette, hogy a vagyon elkobzása és a tanuk nevének elhallgatása uj és igen veszélyes vonás ama borzasztó intézményben, s annál nagyobb erővel támadta meg, minél inkább meggyőződött, hogy ezen két ponttal az egész állani vagy bukni fog. A lakosság nagy összeg pénzt tett össze, hogy annál biztosabb eredményhez juthasson a pápai és a királyi udvarnál j összegyűlt a tartománynak mind a négy rendje, — kizárták az inquisitorokat a városból, kik időközben Teruelbe rándultak, követeket küldöttek a Cordovai udvarhoz, a király egész könyezetét külön capacitálták, semmit nem hagytak megkisértetlenül; roppant összeg pénzt ígértek a királynak, ha csak a vagyon elkobzását megszünteti. Mind hiában, — a király megparancsolta az inquisitoroknak, hogy a munkát erélyesen folytassák tovább. Arbues Péter volt itt az üldözés fő eszköze. Tizenhat hónapi működése alatt (1484. máj. 4-töl 1485. sept. 15-ig) áldozatainak határtalan gyűlöletét vonta magára, társai pedig „Acerrimus persecutor haeresum" névvel tisztelték meg. Kortársai feljegyezték róla, hogy „Oly hévvel (vehementer) járt el az ujon megtértek ügyében, hogy ezek éjjel-nappal a legnagyobb aggodalmak közt voltak. Naponként törvényszéket tartott, s szorgalommal, eszélyesen és figyelemmel működött" (Blancas: Hispániáé etc. script. III. 706) Lanza szerint (Hist. de Aragon. p. 170) ,,Istennek ezen szolgája az eretnekeket és a hitre nézve gyanúsokat nagy tűzzel üldözte, elhatározva, hogy a tartományt minden gaztól és gonoszságtól megtisztítja." Ezen nem eléggé határozott adatokat kiegészíti azon emlékirat, melyet Arbues beatificatioja alkalmával készítettek, és közelebb végbe ment szentté avatása alkalmával hivatalosan kiadott életirata. Ha ezen adatokra támaszkodunk, bizonyára ellenfeleink sem vonják kétségbe bizonyítékaink hitelességét. Az emlékiratban ez olvasható róla: „Azon — inquisitori — hivatalában rettenthetlenül szolgáltatta ki az igazságot, az ügyek bonyolultságában sem a könyek, sem a kérések megnem indították, hanem következetesen mondta ki mindenki felett a törvényt. Az inquisitori hivatalban oly. bámulatos nagy hajthatatlansággal járt el, hogy az eretnekek legtüzesebb üldözőjének mutatta magát, s szorgalma és gondossága által rövid idő alatt sok eretnek, hithagyó és visszaeső vette el bűnének megérdemlett büntetését."*) Ehhez hasonlót mond a szentté avattatás hivatalos szövege is, s azt teszi utána, hogy „alig lehet elképzelni, mily sok jót és előnyt szerzett ezen működése ál*) Justitiam in eodem officio ac aliis sibi injunctis intrepide administravit, in turbinibus causarum nec lacrymis nec precibus frangi patiens, constanter jus suum cuique tribuendo... In... officio inquisitoris adeo mirabiliter magna cum constantia se gessit, ut. . . acerrimus persecutor haeresum apparuerit, ejusque diligentia et sollicitudine brevi tempore multi haeretici, apostatae et relapsi debitam suorum crimiuum poenam luerint. 71 *