Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-25 / 34. szám

TÁRCA. Nyilt levél Péterfy Sándor pesti ág. ev. elemi-tanitólioz. Kedves Páljatárs! Figyelemmel kisérve irodalmi működésedet, azon a téren, melyen mi is szerény napszámosokként dolgozunk ; nélkülözve ugy az anyagi, mint a szellemi téren, mind azon kellékeket, melyek célunk felé való haladásunkat elősegítenék. Azért hozzád, mint velünk egy téren működő s irodalmi munkásságod által kiemelkedett pályatársunkhoz fordulunk, azon óhajtásunk kifejezésével hogy ezen hiányaink közül egyet, a legfőbbet, betöltenéd egy oly lapnak megindításával, mely egyedül a közoktatás ügyeivel foglalkozva, hü tolmácsa legyen a néptaninitók működésének és néha-néha fájdalmas sérelmeiknek, azaz független legyen minden oly irányadóktól, kik járszalagon óhajtanák vezetni mais testületünket, nem hívén ezt képesnek saját nézpontjáról kimért utján haladni azon cél felé, mely a kor szellemének megfelelő pontra emelje a népnevelést és annak szegény napszámosait. Baráti bizalommal kérünk tehát kérésünk figyelembe vételére, hívén azt, hogy egy ily lapnak megindítását, minden a kortól el nsm maradt — pályatársunk örömmel üdvözli, és siet filléreivel annak fentartasát elősegíteni, és sietnek ösztönözni azokat is, kik a kor előre ! — intő szavára nem figyelve vontatva, vagy ugy se haladnak. Itt az ideje, hogy felébredjünk mi is. Itt az ideje, hogy hallassuk szavunkat, nehogy, mint eddig, az élet magasabb igényei nélkül való gépeknek tekintessünk azon államtestületben, melynek alapját izzadva rakjuk le. Ezen ügybeni nyilatkozatodat elvárva vagyunk tisztető barátaid Németh Lajos. keszthelyi ág. ev. tanitó. Borsos István, ászári ev. ref. tanitó. Balassa Sándor. ászári ág. ev. tanitó. Azon tisztelt hitrokonok, kik a folyó évi september 29-én Győrött megtartandó magyarhoni ág. ev. gyámintézet egyetemes gyűlésén megjelenni akarnak, felkéretnek, hogy szállásaik iránti gondoskodhatás tekintetéből ebbeli szándékukat alulírottal eleve közölni szíveskedjenek. Győrött, aug. 11. 1867. Perlaky Dániel, a győri ág, ev. egyház felügyelője. GYÁSZHÍR. Folyó hó 14-én hatheti betegeskedés útán költözött jobblétre méltóságos báró Prónay Albert ur, lakhelyén Almáson. Boldogultnak holtteste diszes érekoporsóba zárva lakhelyéről folyó hó 17-én reggeli 8 órakor érkezett meg Ácsára, mely az itten létező családi ős sírboltba teendő volt örök nyugalomra. Az Almásról hozott halottat, az azt onnan követő fényes lovas kísérettől, — főrangú uri rokonok, barátok s összesereglett népsokaság jelenlétében — helybeli lelkész nt. Dr. Melczer Gyula ur vette át, ki azt mindjárt viteté az evangelicus templomba hol is a halotti szertartás azonnal egész ünnepélyességgel kezdetét vette. Egy tót halotti ének elzengése után oltár előtt nt. Miklósi János ur, aszódi kőrlelkész tolmácsolta tót nyelven, — a helybeli s alúlirt lelkész segédlete mellett — ama általános részvétet, mely az elhunyt iránt nyilatkozott. A tót beszéd után szószékre lépett a helybeli lelkész ur, s magyar nyelven 2 Tim. 4, 78 versei alapján, a nagy halottat teljesen megillető, oly érdekes alkalmi beszédet mondott, mely nem csak az egybegyűlt nagyszámú közönségnek, hanem több jelen volt országoshirü férfiaknak is teljes elismerésével találkozott. A boldogult mig élt, ugy egyházi mint világi téren egyaránt munkás volt, folytonos munka s küzdelemben megtört élete, igy megérdemli, hogy rá kegyelettel gondoljunk, hálásan emlékezzünk. Ugyanis ő sok évig a békési evangyélmi esperességnek, majd meg azután a bányakerületnek is közszeretet s tiszteletben álló felügyelője volt. Világi téren pedig, habár nem kereste a minden jó s nemes iránt fogékony lelke a fényt s dicsőséget; mégis idővel nagyrészt közhasznú munkáságának kiérdemelt jutalmául mintegy, őt kereste meg a korona őri méltóság. Legyen áldott emléke. Kelt Tót-Györkön. 1867. aug. 19-én. Kiss Péter, tót-györki ev. lelkész. KÖNYVÉSZET. Magyarország történelme. Felsőbb tanulók számára irta Ladányi Gedeon, a helv. hitv. debreceni főiskolában történelem tanára, Debrecen. Kiadja ifj. Csáthy Károly. Ara lfrt 60 hr. Politikai életünk átalakulásával egyetlen egy szakban sincs oly szükségünk uj tankönyvekre mint a történelemben. Az absolut és félabsolut kormányok alatt az irót minden szó, mely tolla alól kikerült, börtönbe küldhette, s épen ezért a szabadabb gondolatot ugy be kellett burkolnia, hogy csak az avatott olvasó érthette meg, hog:y a szerző tulajdonképen nem oda vág ahova néz. Ez hála Istennek most már megszűnt, s a gondolatnyilvánitásnak bizonyos határok között mindenfelé szabad menet van engedve. Ladányi ur fencimzett munkájában már a szabad gondolatnak leplezetlen mozgása szemmel látható. Nem sérteget, de nyiltan kimondja az igaz szót, megrója az igazságtalanságot, jött legyen az bárhonnan. Irálya meglehetősen tömött, s eltekintve a sajtóhibáktól, elég gördülékeny. Magyarország történetét népünk bevándorlásától 1848-ig tárgyalja. Csak sajnálnunk lehet, hogy a hun történetet nem vette be történetébe. E nép története a magyarság történetével össze van forrva. De L. ur talán mindezt, mind pedig a mult század közepétől 1815-ig vivott nagyszerű harcok leirását és előadását a világtörténet körébe taríozónak véli ; csakis igy magyarázhatjuk ki, hogy pl. mind a hét éves porosz háborút, mind pedig a franciák ellen vivott harcokat, melyeknek vivásában hazánk minden erejét megfeszítette, csak röviden érinti. Valamint azt sem helyeselhetjük, hogy e munka 1848-ik év elejével bevégződik, s a szabadságharcot nem tárgyalja. Ezt L. ur mindenesetre bevehette volna munkájába, mert e harc már annyira bevégzett tény, hogy e fölött a történelem elfogulatlanul kimondhatja ítéletét.