Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-11 / 32. szám

T Á R G A. GYÁSZJELENTÉS. Folyó ev julius 22-ik napja szomorú volt reánk nézve. — Délutáni négy órakor azon leverő kir szárnyalt szét városukban, hogy mélt. báró V a y H e n rik a regi hírneves Vay-családnak egyik tagja nincs többé. — E hír valódiságát csakhamar bizonyitá harangjainknak mélabús zúgása, melynek hallására mindnyájunknak keblét fájdalom, — szemeinket pedig könyek árja boritá el; mert az elhunytban egyhazunk egy erős oszlopát, — a szegények valóságos atyát, — s mindnyájan pedig tisztán szerető emberbarátot veszténk. — Másnap délután közszeretetben álló lelkészünk t. Borús Lajos úr egy rövid de szivreható imát mondott az udvaron, hol a megszomorodott szivü hit nő, a szerető gyermekek és az elhunytnak bánatos keblű szüléi, lestvérei, rokonain kivül a munkaidő dacára is a népnek igen nagy része megjelent, s áldozatul hozá fájdalmának aláhulló könnyeit. Kevéssel ezután az elhunytnak teste A.-Zsolczára a családi sírboltba vitetett, ezereknek szivéből származó áldáskivánatoktól kisértetve. — Majd julius 28-án ugyancsak t. Borús Lajos ur gyöngyörü egyházi beszédében tárgyalta a veszteség nagy-voltát, s szólta a vigasztalás szávait a jelen volt megszomorodott szívű rokonoknak.— Nekünk pedig t. lökieknek az lett volna legfőbb vigasztalásunk, ha legalább hamvait bírhattuk volna annak, kit éltében oly igen szerettünk. — Midőn mélt b. Vay Henrik ur elhunytát s ö miattai fájdalmunkat közhírré tesszük, élteti keblünket ama boldogító reménység: a még közöttünk lévő méit. báró Vay Ödön úrban, — ki jelenleg is mint főgondnokunk közszertet tárgya — felfogjuk találni mind azt, mit a Vay-családból várni lehet és szabad. — Az elhunytnak porai felett pedig béke lebegjen. a lisza-löki ref egyház elöljárói. J a j s z ó. Tépe, jul. 29. .1867. A tegnapi nappal keserű emlék lesz beirva a tépei gyülekezet történelmébe. Ugyanis délutáni isteni tiszteletre történt harangozáskor egy irtózatos szélvihar felhő kerekedett fel a délnyugoti láthatáron, mely remegve vezetett minket istenhazába. Azonban alig végezhettük éneklésünket, már inogott és reszketett az egész templom, szakadoztak a torony őrfái és 1842-ben épült még erős árbocai, rohantak a templom tetőzetre, és egy hat öles gerenda beütvén a stukatúrt, elkezdődött a nők jajgatása és az iskolás gyermekek sikoltozása, menekült, ki tudott, de a templom három ajtaja közül mindenik el volt zárva, és nem lehetett menekülni. A nyugoti ajtót fenyegette a roskadni készülő stukatur, az északi ajtót a torony romhalmaza, a keleti ajtót pedig a sortüzként omló templomtető cserepe. A figyermekek a cinterem boltozata alatt jajgattak, a leánygyermekek általam a keleti aj;óhoz tereitettek a gyülekezet bent szorult tagjaival, bátorítva vigasztaltam őket, és imádkoztam a remegő tanítványokkal: „Uram tarts meg minket, mert elveszünk." Ugy van! az utolsó itélet gondolata villant át lelkemen, és bizonyosnak tartottam a halált. Mintegy 10 perc alatt csendesedni kezdett a száguldó bősz szélvihar, kijöhettünk a templomból, nem volt toronytetőnk, csak puszta falai meredeztek fel, nem volt ép templomtetŐ, mert annak csak átlyukgatott vázai maradtak fel az északi oldalon, a déli rész kevesebb zúzást szenvedvén, nem volt 19 öles újonnan épült gyönyörű fi-iskolánknak teteje, mert azt is összerombolta aa ur sulytoló eleme, és még a kőfalak is sokat szenvedtek. Nincs épület községünkben, mely kisebb vagy nagyobb kárt, sérülést ne szenvedett volna, termesztményeink szét szórva, magunk a romok felett bánatosan merengve jár dalunk. Valóban megnehezedett — különösen egyházunk felett megnehezedett az ur sulytoló karja, és keseregve szólhatunk igy Joel prófétával: „ J aj min ek ü n k a nap", az ur kegyelme őrködjék a gyülekezetek és egyházak felett, őrizze meg őket minden veszélyektől. Nagy Pál, s. h. *) ref. lelkész. *) A „Politikai Újdonság" és „Heti Posta" szerkesztői kéretnek ezBn keserű cikk átvételére. HIRDETÉSEK. Pályázatok. A na^y-körösi ref. gymnasuímban a 2-ik osztály tanárságára idővel a felsőbb osztályokba is alkalmazhatás feltétele alatt pályázat hirdettetik 630 frt évi fizetés és a megszabott tandíj élvezete, — a célba vett tanári ry-ugintézet felállítása esetén pedig, tandíj helyett e nyuginte'zet kedvezményében leendő részesülés mellett. Pályázati zárhatáridő folyó évi september 8-ika. A pályázók folyamodványukat a szükséges okmányokkal felszerelve a yia^y-körösi ref. lelkészhivatalhoz intézzék. A nagy-körösi ref. egyháztanács 1867-ik év aug. 3-iki gyűlésében kelt végzéséből 3—i az egyháztanács elnöksége. A késmárki ág. evang. gyülekezet részéről a kebelben megürült III, osztályú leánytanitói állomás betöltése végett pályázat hirdettetik. Illetéket képezik : évenkinti 332 frt rendes fizetés, 6 öl lágy tüzelő fa, G p. mérő árpa, és a tanítványoktól, helybeliektől 2 frt, idegenektől 10 frttal fizetni szokott tandíj. A kérdéses állomást elnyerni kívánók, kiktől a magyar- és németnyelv tökéletes tudása követeltetik, felhivatnak, hogy képességük és erkölcsi magaviseletükről szóló bizonyítványaikkal ellátott folyamodványaikat f. é. augusztus 15-ikig alóiirthoz beküldjék. Késmárkon, julius 10-én 1867. Szonlágh Károly, ttt. k. 2—1 késmárki ág. evang. egyházfelügyelő.